Zsíroskenyér-teszt a fővárosban

„A Zsiros” – így hívják egymás között a hajléktalanok a Máltai Szeretetszolgálat Moszkva téri melegedőjét. Egy csomag karácsonyról megmaradt szaloncukorral érkezünk a szűkös pincehelységbe, ahol azon nyomban szívélyes fogadtatásban van részünk. A legtöbben rögtön kettőt kérnek – majd csúsztatnak hármat a markukba – a színes csomagolásba bújtatott édességből.

Egy átlagos napon teát, kávét, vajas vagy – a hely névjegyévé vált – zsíros kenyeret osztanak a rászorulóknak „a Zsirosban”. Mi is kapunk egy-egy adagot a forró italokból: a mélyvörös színű gyümölcsteát négydecis műanyag pohárba mérve osztják a pultnál – cukor van benne bőven, kérésre citromlevet is adnak hozzá –, a hígra főzött törökkávéból pedig fejenként két deci jár. Az előre szeletelt kenyérre disznózsír kerül, sokan magukkal hozott májkrémet vagy hagymát falatoznak mellé.

Naponta háromszáz és ötszáz adag közötti étel fogy el, az asztaloknál viszont szűkösen is csak húsz-huszonöt ember fér el egyszerre, így sokan elvitelre kérik ki az adományt. A Moszkva téri melegedő alacsony küszöbű intézmény, ez azt jelenti, hogy – sok hasonló szolgáltatással szemben – nincs szükség semmiféle jogosultságot igazoló papírra. Nem csak hajléktalanok, a környéken lakó szegények, kisnyugdíjasok, pszichiátriai ápoltak is rendszeresen megfordulnak itt.

Gyomor-nyomor

Kívülről nézve leginkább használaton kívüli ipari létesítménynek tetszik a Budapesti Módszertani és Szociális Központ nappali melegedője. Hétköznapokon délután egykor kezdik itt az ételosztást. Egy negyed órával megkésve érkezünk, így már kígyózó sor fogad minket a regisztrációs pultnál, ahol a szociális munkások felveszik a szolgáltatásra jelentkezők adatait: név, életkor, hol lakik az ügyfél (utcán, vagy otthonban), valamint fel kell mutatni az érvényes tüdőszűrő papírt.

A sikeres regisztrációt követően a rászorulók egy zöld cetlire nyomtatott sorszámot kapnak, amelyért cserébe a felvehetik az ételadományt. A mai menü két karéj margarinos kenyér, valamint az olcsóbb szállodák reggelijeiről ismert, előre csomagolt ötgrammos gyümölcsdzsem. Teát is főznek a konyhán: az ital halványsárga színe, cukorban és citromlében bővelkedő íze óvodás uzsonnáink világát idézik.

Akinek van egy kevés aprója, negyven forintért egy eszpresszót is vehet magának a valaha szebb napokat látott kávéautomatából. A fűtött aulában száznál is több fedél nélküli ül az asztaloknál: többen kártyáznak, vagy a sarokban felállított tévét nézik. Sajnos az előző helyszínen minden édességünket elosztogattuk, így nem maradt mivel meglágyítsuk a hajléktalanokat, akik növekvő gyanakvással figyelik jelenlétünket a fojtogató szagú teremben. Az első rossz indulatú felszólalás után úgy döntünk, tovább állunk – a többség legalább délután négy óráig marad, ugyanis ekkor osztják ki a maradék ételt.

Fertőtlenítés kötelező!

A ferencvárosi Húsipari Múzeum szomszédságában található az Új Út Egyesület nappali melegedője. Messze ez a legbarátságosabb intézmény, ahol ingyenétel-kóstoló körutunk során jártunk, mintha még a helyiség levegője is mentes lenne attól a hasonló helyeken megszokott torokkaparó bűztől.

Ehhez hozzájárulhat az is, hogy az ide látogatók csak az ÁNTSZ által kiállított fertőtlenítési igazolás felmutatása után kapnak engedélyt a belépésre. Az intézmény egyik munkatársa szerint erre feltétlen szükség van, az agresszív ruhatetvektől ugyanis nagyon nehéz megszabadulni, ha már egyszer bejutottak a helyiségbe.

Az egyesület naponta 70-120 adag ételt oszt ki. Ma zsíros kenyeret kapnak a rászorulók: a megkent szeletek tetejére annak rendje és módja szerint még egy csipet pirospaprikát is szórnak a konyhásnénik. Bár ezen a helyen elvileg csak hideg élelmet szolgálnak fel, aki hoz magával egy zacskó porlevest, annak fű alatt löttyintenek rá egy kis forró vizet a konyhán. A kínálat olykor tojáskrémmel vagy joghurttal bővül – ezt a szervezet az Élelmiszerbank vagy magánszemélyek segítségének köszönheti.