Van reményünk a jövőre
Létrehozás:
2009. március 20., 10:17
Legutolsó módosítás:
2009. március 20., 10:18
Hogyan viszonyult a Vatikán a kommunista államokhoz, mit jelentett az úgynevezett keleti politika? Egyebek mellett erre is választ kaphattak a Lakiteleki Népfőiskolán megrendezett papi találkozó résztvevői. Forrás: Magyar Hírlap / Kacsoh Dániel
| „Mivel Isten eddig is megóvott minket, van reményünk a jövőre nézve is” – mondta Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek tegnap a papoknak meghirdetett találkozón. Az immár hagyományosnak számító összejövetelt ezúttal is a Lakiteleki Népfőiskolán tartották meg, a házigazda Lezsák Sándor, az intézmény alapítója, az Országgyűlés alelnöke volt. Az ezredforduló óta többedszerre megrendezett eseményre az egész országból, sőt a Felvidékről is érkeztek érdeklődők. Az egybegyűlteknek Szabó Ferenc jezsuita szerzetes tartott előadást a többi közt a Vatikán úgynevezett keleti politikájáról, amelynek a Vatikáni Rádió munkatársaként, valamint a Szentszék egyik tolmácsaként maga is tanúja lehetett a hidegháború évtizedeiben. A szerzetes személyesen ismerte Agostino Casaroli bíborost, aki diplomataként tevékenykedett a pápa mellett, és leginkább a kommunista államok iránt tanúsított, sokak szerint kompromisszumos politikája miatt érte kritika a munkáját. Szabó Ferenc szerint ennek oka lehetett a Szentszék tájékozatlansága is, amely egyébként egész Nyugat-Európát jellemezte a Szovjetunióval és csatlós államaival kapcsolatban. „A baloldali propaganda miatt kevesen tudtak a kommunizmus áldozatainak millióiról. Nyilvánvaló, hogy nem látták tisztán Magyarország helyzetét sem” – mondta a szerzetes. Beszélt a Mindszenty József lemondatása körüli vitákról is. Hangsúlyozta: a hercegprímás a végsőkig kiállt az egyház szabadságáért. A rendszerváltás óta az egyházi személyeket ért ügynökvádakról szólva azt mondta: nyilvánvaló, hogy akárcsak a Vatikánban, a magyar egyházban is erőteljesen működtek a titkosszolgálatok, ám az ügynökök mellett áldozatok, valódi vértanúk is voltak. Szabó Ferenc szót ejtett a Prohászka Ottokárt a balliberális szekértábor részéről napjainkban is érő vádakról. Elfogadhatatlannak nevezte, hogy antiszemita uszítóként akarják feltüntetni az 1927-ben elhunyt székesfehérvári püspököt, aki már jóval a második világháború előtt felosztotta egyházmegyéje földjeit. „Sokan ma sem tudják, hogy még az egyházban is többen vörösnek tartották, mivel félreértették korát megelőző szociális érzékenységét. A püspök mindig óvott a fajgyűlölettől, több zsidó barátja is volt” – hívta fel a figyelmet a szerzetes, majd hozzátette: Prohászka szellemisége szerint válságos időkben sem szabad elkeserednünk, az egyháznak pedig napjainkban fokozottan segítenie kell az elesetteket. Egyházi szerepvállalásra van szükség „Az egyháznak reménységet kell adnia ennek a reményvesztett országnak. Azon túl, hogy a templomban megszólalunk, fontosnak tartom, hogy a katolikus alapértékeket megerősítsük a társadalomban. Kiemelt fontossággal bír a családok megsegítése és az ifjúsággal való törődés" – mondta lapunknak Beer Miklós váci megyés püspök, aki maga is részt vett a papi találkozón. A szociális problémák megoldásában, így a terjedő munkanélküliség vagy a cigánykérdés ügyében, az egyház is fokozottabb részvételét sürgette. ”Az egyháznak is szerepet kell vállalnia a válság kezelésében" – hangsúlyozta. |
 |
