Változó férfiszerepek: kié a hatalom?

Hazaadott fizetésükből eltartották az egész családot, míg rendes férfihoz illően kocsmáztak, és az sem volt nagy baj, ha olykor kiabálni kellett otthon a feleséggel. Hatalmasat fordult azonban a világ. Ma már az sem meglepő, ha egy férfi ugya úgy kiveszi részét a családi életből, ahogy a nő, már nem csak az ő keresete meghatározó, sőt, könnyen megeshet, hogy ő marad otthon pelenkázni, míg a feleség karriert épít. És manapság már az sem megy ritkaságszámba, ha egy férfi többet időz a tükör előtt, kozmetikumokra, szépségápolásra költ. De hogyan éljük meg a szerepváltozásokat, léteznek-e még női és férfi szerepek? Mit kezdünk azzal, ha a férfiakban egyre több feminin vonást fedezünk fel, míg a gyengébb nem egyre férfiasabbnak tűnik? Az ilyen és hasonló kérdések egyre gyakrabban tevődnek fel, hol kutatások keresik rájuk a választ, hol a két nem között húzódó munkahelyi konfliktusok, kereseti feszültségek világítanak rá a változásokra, hol művészeti alkotások kényszerítenek arra, hogy sokadszorra is elgondolkodjunk az új szereposztáson, az egyenjogúsításon, a nők egyre nagyobb térhódításán. Nem célunk egyértelmű válaszokat adni, hiszen nehéz lenne megmondani, kinek mi az ideális felállás, valószínűleg mindenkinek más-más. Ami az egyik embernek problémás, az a másiknak magától értetődő lehet.

„Még nem találtuk meg a társadalmi képletet, amely szerint mindkét nem harmonikusan tudna fejlődni; elindult ugyan egy nagyon pozitív szerepváltozás, de az is igaz, hogy nem öt-tíz év alatt forrja ki magát az új felállás” – fogalmazott megkeresésünkre H. Sas Judit szociológus. Mint mondja, a változások egyik nagy előnye, hogy lehetőségeket kaptak a nők, emiatt sokszor a férfiak érzik magukat pocsékabbul, „sok férj szerepvesztésként éli meg, ha a felesége ugyanolyan határozott, erős, céltudatos, sikeres, mint ő maga”. Egyértelműen pozitív – említ példákat a szociológus –, hogy míg a tradicionális családmodell szerint a házasság nagy valószínűséggel egy életre szólt, ma már nem kell benne maradni egy megromlott kapcsolatban. Igaz, ezzel is vissza lehet élni, sokszor meggondolatlanul bomlanak fel házasságok, a legfrissebb statisztikák szerint szinte minden harmadik házasság válással végződik. H. Sas szerint az is igaz, hogy a nők egyenrangúsága sokszor vezethet agresszívabb magatartáshoz, ilyenkor egyáltalán nem meglepő a férfi elbizonytalanodása.

Hasonlóan látja mindezt Hadas Miklós szociológus, genderkutató is, aki szerint a férfiszerep tradicionálisan egyet jelent a munkával, a munkával kapcsolatos sikerrel, a versennyel, erővel, tekintéllyel. Így nem meglepő, hogy egyes kapcsolatokban problémát jelent, ha a nő sikeresebb, többet keres; „tapasztalataim szerint egyik fél sem tudja jól kezelni ezt a problémát”. A nő magasabb társadalmi státusza, jobb anyagi megbecsülése – még ha nem is képez állandó beszéd- és vitatémát – frusztrációt, teljesítményszorongást válthat ki a férfiakból. „Annak ellenére, hogy a gyengébb nemnek is ugyanolyan lehetőségei vannak ma már, mint a „teremtés koronáinak”, nem baj, ha bizonyos helyzetekben megmaradnak a hagyományos szerepek” – fűzi hozzá H. Sas.

S a jelek szerint nem is kell attól tartanunk, hogy mindennapjainkból teljesen eltűnnek a hagyományos szerepek. A régi eszmékhez való ragaszkodást mi sem példázza jobban, mint az a tény, hogy sok családban elsősorban még mindig a nő feladatának tekintik a gyermeknevelést. A Magyarországi Női Alapítvány (MONA) változó szerepmintákról szóló kutatása azt támasztja alá, hogy a nő „kiváltsága” otthon maradni a gyerekekkel, a munkavállaló férfiak töredéke, másfél százaléka választja a gyermekgondozási segélyt. A vizsgálat tanulsága szerint azonban ez nem csupán a kereseti eltérések aránytalanságával magyarázható, hiszen számos uniós tagállamban a férfiak és nők között húzódó munkaerőpiaci egyenlőtlenségek ellenére folyamatosan növekszik a gyermekükkel otthon maradó apák száma. Az európai országok családtámogatási rendszerei azonban rendkívül eltérőek és sok esetben jóval komplexebbek a hazainál. Svédországban és Izlandon a gyerekgondozási szabadság egy részét kizárólag az apák vehetik igénybe. Nagy-Britanniában és Belgiumban fizetett szabadság jár, Hollandiában pedig a részmunkaidős foglalkoztatást mindkét szülő igénybe veheti.

A házasságkötések terén már nem vagyunk ennyire hagyományőrzők. A házasság intézményének elutasítása az elmúlt években oda vezetett, hogy 2005 óta a férj, illetve feleség státuszban élők összességében már kisebbségben vannak a gyermekkorúnál  idősebb hazai népességben. Erre eddig még nem volt példa: 1869-ben például a 15 éves és idősebb népességnek a 64,4 százaléka élt házasságban,1960 és 1980 között pedig ez az arány a a kétharmados mértéket is meghaladta. Mindez persze a gyermekvállalási kedven is meglátszik. A szociológus szerint nem kell azért kétségbe esnünk, mert kevesebb házasság köttetik, az élettársi viszonyok ugyanolyan tartósak lehetnek, mint a papírral alátámasztott frigyek. Tehát nemcsak a változó szerepeket kellene okolnunk azért, hogy kevesebb gyermek születik, „hullámzó dologról van szó, és mindig összefügg egy ország gazdasági helyzetével, illetve azzal, hogy a társadalmon belül hová tevődik a hangsúly. Ugyanakkor társadalmi elvárás lett, hogy csak akkor vállaljunk gyermeket, ha lehetőségek tárházát tudjuk neki biztosítani.” A női szerepek változásához az is hozzátartozik, hogy ma már nem kell feltétlenül szülni a nőnek. Míg a 19. században bolondnak, de legalábbis sajnálatraméltónak, a 20. században természetellenesnek tartották, ha valaki nem akart gyereket, mára elfogadott életforma lett, tudatos döntésnek tekinthető a gyermektelenség, s ezt a tényt a csökkenő születésszámok is jól jelzik. A mindenkori politikai vezetésnek pedig lehetőséget kell teremtenie arra, hogy mindenki annyi gyereket vállalhasson, amennyit valójában szeretne. H. Sas lehetséges életformának tartja a szingliséget is, de mint mondja, nem biztos, hogy hosszú távon ez a jó megoldás; óvakodnunk kellene attól, hogy ez trenddé váljon.

Számos erre vonatkozó kutatás is próbál választ adni a változó szerepekkel kapcsolatban felmerülő kérdésekre. A GfK Hungária legutóbbi kutatásaiból például kiderül, hogy Magyarországon tízből hét nő még mindig azt gondolja, hogy az ő dolguk a családról és a háztartásról gondoskodni. A férfiak 83 százaléka pedig egyetért azzal, hogy egy férfinak mindenkor gondoskodnia kell családja anyagi biztonságáról. Más tekintetben viszont változnak a szerepek: az a sztereotípia, miszerint a napi bevásárlásokról a nő, a komolyabb beruházásokról viszont a férfi dönt, már nem igaz. A magyar háztartások 40 százalékában közösen, 32 százalékában a nők, 28 százalékában pedig a férfiak döntenek pénzügyi kérdésekről. És ez nemcsak a hétköznapi cikkek esetében van így, hanem ingatlan, autó, bútor, sőt elektronikai cikkek vásárlásakor is. Új fejlemény az is, hogy a férfiak egyre több időt töltenek a konyhában: azt az állítást, hogy "szívesen főzök", 2007 óta a magyar férfiak többsége igaznak érzi magáról. Az is kiderült, hogy nem akarják átvenni valamennyi női szerepet, "őrzik a bástyáikat", úgy érzik, hogy éppen elég teher nehezedik rájuk a munkaerőpiacon. 

Szintén érdekes eredményeket hozott egy másik kutatás, amely arra kereste a választ, milyen is a 21. századi férfi. A Discovery Networks Europe által végzett vizsgálat szerint a fiatal férfiak élete bonyolultabb, a felmérésből ugyanakkor kiderül, hogy Európában a magyar férfiak tartják kapcsolataikban legfontosabbnak az egyenjogúságot, miközben meglehetősen konzervatívak. A megkérdezettek csupán 40 százaléka ért egyet azzal, hogy egy férfi ugyanolyan jól fel tud nevelni egy gyereket, mint egy nő; ezzel a románokkal és az olaszokkal együtt a legkonzervatívabb nemzetek közé tartozunk.

A felmérés további tanúsága szerint a 21. századi férfi hatalmas evolúciós folyamaton ment át, több és összetettebb kihívásoknak kell megfelelnie, és a saját férfiassági modell megtalálása nem könnyű, hiszen nagyok az elvárások, ugyanakkor nincs egyértelmű követendő példa.  

Típusok viszont léteznek: ilyen a családfenntartó, a modern irányító, az énközpontú és az el nem kötelezett, aki csak a mának él. Családfenntartó, testőr és szülő, és még számos más szerepben kell jót alakítani ahhoz, hogy az élet ma gördülékenyen működjön. Megfigyelhető az is, hogy a fiatal férfiak egyre későbbre tolják vagy éppen átrendezik az élet hagyományos mérföldköveit. Bár a hiúság látszatát kerülik, Nyugat- és Dél-Európában már nem nagyon jönnek zavarba az erősebb nem képviselői, ha kozmetikai kezelésről van szó. Ám a külsejükre nagy gondot fordító férfiakra válaszul megjelentek a nagyon férfias megjelenésre törekvők. Ők leginkább a férfiasnak tartott tevékenységekben, focinézés, italozás közben érzik jól magukat, gyakran agresszívak és nőgyűlölők. De akárcsak a nők körében, a fiatal férfiak között is egyre több a kényszerszingli. Csakhogy míg a női szinglik a nagyvárosi diplomások közül kerülnek ki, addig a férfiak kistelepüléseken élnek, és alacsony iskolázottságúak. De nemcsak az ifjak, az idősebb korosztály is változik, egyre több az olyan 60 év körüli férfi, aki fiatal felnőtt gyerekeikhez hasonló életet él, fiatalos hobbikat űz, nemritkán új családot alapít, persze jóval fiatalabb feleséggel.