Úrvacsorára helyi bort – Interjú Cseke Gáborral, 2010 magyarországi sommelier bajnokával
Nem biztos, hogy élete végéig sommelier-ként fogja az embereket szolgálni a református Cseke Gábor, akit hit, bűn és bor viszonyáról és a hivatása rejtelmeiről is kérdeztünk. Forrás: mindennapi.hu / Sz. B.
Változott-e bármiben is az életed, azóta, hogy megnyerted a magyarországi sommelier-bajnokságot?
Az életvitelem, munkám nem nagyon. Semmivel sem lettem jobb, vagy rosszabb sommelier, ez csupán egy elismerés a szakma részéről, igaz, az elismerés felelősséggel is jár. Tudomásul kell vennem, hogy mostantól kezdve többen figyelnek rám, és minden szakmai lépésemnek, kimondott szavamnak nagyobb súlya lesz, mint eddig, mert meg fogják hallgatni szakmai körökben. Szerencsére állásajánlatokat is kaptam bőven, ezen a téren nem állok rosszul.
Kevesebben indultatok a szokottnál. Ennyire nem ért senki Magyarországon a borhoz?!
Ez a szakma nem igazán elterjedt Magyarországon, aminek több oka is van, én elsősorban a gazdasági helyzettel magyaráznám. Az embereknek nincs pénzük a luxusra, a jó borokra, de arra sem, hogy étterembe járjanak. Utóbbit is csak egy szűk réteg engedheti meg magának. Amíg nem változik a helyzet, addig nem számíthatunk arra, hogy tömegek induljanak egy ilyen szakmai versenyen. Másrészről a 40 év kommunizmus is tönkretette az éttermi kultúrát Magyarországon, mint ahogy a bortermelési kultúrát is. Ez is biztosan gátolta a szakma gyors térhódítását.
A közösségi portálon, amin te is jelen vagy, nem titkolod protestáns nézeteidet. Van olyan, hogy keresztény sommelier?
Nincs. A vallást és a szakmát, úgy vélem, teljesen különválaszthatjuk. Mindenkinek, sommelier-nek és nem sommelier-nek egyaránt joga van ahhoz, hogy a munkáján kívül gyakorolja a vallását, amit választott vagy örökölt.
Vannak, akik szerint bűn alkoholt fogyasztani. Mit gondolsz?
Erre a kérdésre nagyon röviden is válaszolhatnék: mivel az én vallásom szerint nem bűn, ezért nem érzem magam bűnösnek. Valóban, néhány vallás tiltja az alkoholfogyasztást, de hogy őszinte legyek, nem értem, miért. Azt gondolom, hogy azért adta a Teremtő a szőlőt az embereknek, hogy a vele való munkával nemesedjenek, hiszen kemény munka a szőlővel foglalkozni. Úgy vélem, Isten akarata az is, hogy az emberek a szőlőtő termésében, vagyis a borban örömüket leljék. A bor nemcsak az egyik legősibb, és legnemesebb ital, ami a Bibliában is gyakran megjelenik, de az ember életszeretetét is kifejezi. Mivel minden egyes bor más és más, termőhelyétől, évjáratától függően, a sokféleség valahol a természet egyediségét is szimbolizálja.
Mi a teendő ha egy feltankolt ember kéri, hogy szolgáld ki? Te tudod a mértéket?
Nem mindig, és be kell, valljam, velem is előfordult már, hogy nem találtam meg az ideális mértéket. Mindannyian követünk el hibákat. Ha egy vendég véti el a mértéket, akkor udvariasan megkérjük, hogy ne fogyasszon többet. Ha rám valamiért nem hallgatna, jön a főnök, végső esetben pedig a rendőrség, ámbár utóbbira még nem volt példa a praxisomban.
Éreztél elhivatottságot a szakma iránt? Megtalálod benne magad – és Istent?
Amikor elkezdtem, nagyon rajongtam a szakmáért, szivacsként szívtam magamba a tudást. Az utóbbi években viszont mintha megkomolyodtam volna egy kicsit, jövőre 29 éves leszek, és mintha a jellemem egyre kevésbé lenne kompatibilis ezzel az egésszel. Továbbra is szeretem a szakmámat, és élvezem is, de gyakran elgondolkodom azon, vajon tényleg erre születtem? Elképzelhető, hogy Isten nem erre teremtett engem. Nem tudom, erről még nem is beszéltem senkinek. Eddig már kétszer is megfordultam a sommelier Európa-bajnokságon, és elnézve a legjobbakat, mindig elgondolkodtam azon, vajon leszek-e én ilyen profi valaha is. A másik oldalon viszont szeretek olyan vendégekkel találkozni, akik rámbízzák magukat borügyben, és valami újat tudok nekik mutatni. Vannak, akik távozáskor aztán hálásan megszorítják a kezemet. Amikor ilyesmi történik, úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok. De van egy olyan gyanúm, hogy nem sommelier-ként fogok nyugdíjba menni.
Mit gondolsz a bor spiritualításáról?
A dolog úgy áll, hogy nekem munka közben el kell tekintenem a bor spirituális voltától, és a materiális jellemzőit kell értékelnem, képviselnem. A bor nekünk eszköz, árucikk, de egy olyan árucikk, amit szeretünk, ami egyébként is az érdeklődésünk középpontjában áll. A bor lelkes dicséretéből sajnos nem élnénk meg, el is kell tudnunk adni, méghozzá úgy, mint materiális anyagot. A bor eredetileg kifejezi a természet egyediségét, az úgynevezett terroir-t. Ezért aztán nem tudok azonosulni az Újvilág borkészítési filozófiájával, ami a borra kizárólag árucikként tekint, és egyetlen dolog motiválja: az értékesítés. Európában kezdetben a bor szülte a keresletet, az Újvilágban a kereslet szüli a bort. A munkám során a bor nekem is áru, de lehetőségem van rá, hogy kiválogassam, mit fogok forgalmazni és mit nem. Képviselhetem azokat a termelőket, akik tisztességes úton termelik, akikkel tudok azonosulni. A pohárnok-szakmában azt szeretem a legjobban, hogy kifejezhetem benne a jó borról alkotott saját filozófiámat. Ez vajon spirituális? Elnézést, ha egy kicsit kiábrándító voltam, de ezt gondolom.
Bor és vallás: van ajánlatod arra, hogy milyen nedűvel úrvacsorázzanak a hívek?
Minden gyülekezetnek helyi termelésű bort ajánlanék, hasonlóan a vidéki éttermek jó minőségű „folyó” boraihoz. Amíg Magyarországon éltem egy gyönyörű szép, 1790-ben épített református templomba jártam, az Őrség kapujában, Szentgyörgyvölgyön. Ez híres a kék kazettás mennyezetéről. Valljuk be, a templom szebb, mint a bor, amit Úrvacsorakor a kehelybe önt a Tiszteletes Úr, szóval jó lenne találni oda valami jó zalai olaszrizlinget! Majd meg is említem neki, ha legközelebb találkozom vele, mert tudom, hogy ő is szereti a jó bort.