Ufójelenségek a Bibliában – Tűzszekerek az égben: Illés prófétától a Fehér Házig

Titokzatos, apró repülő tárgyak állítot­ták le a forgalmat Manhattanben október 13-án. Több ezer New York-i állt meg az utcán az égre mutogatva, ahol ezüstösen fénylő pontok sokasága lebegett a járókelők feje fölött, mintegy másfél kilométer magasságban. A jelenséget kamerák is megörökítették, sőt az ABC televízió egyik stábja élőben jelentkezett be a helyszínről. A rendőrség és a Szövetségi Repülési Hatóság nem tudott magyarázatot adni a több mint 45 percig tartó különös látványra. Ugyanaznap éjjel a texasi El Pasóban hasonló, de kivilágított pontok jelentek meg az égen, amelyek szabályos alakzatba rendeződtek.

Szeptember 11-én a kínai Belső-Mongólia tartományban zártak le egy repülőteret annak megelőzésére, hogy az utasszállító gépek ufóba ütközzenek.

A szemtanúk szerint az égen ragyogó fény jelent meg mintegy négy kilométerre Paotou repülőterétől, majd hirtelen eltűnt. Három sanghaji, illetve pekingi járatnak a repülőtér fölött kellett köröznie egészen addig, míg az ufónak vélt jelenség eltűnt a légtérből, két másik járatnak pedig máshol kellett leszállnia.

Az utóbbi időben nem ez volt az első eset, hogy zsúfolt nagyváros fölött észleltek különös égi jelenséget. 2009. de­-cember 18-án egy hatalmas piramis formájú tárgyat filmeztek le Moszkvában a Kreml fölött, míg két hónappal korábban egy még gigantikusabb, kör alakú jelenség tűnt fel az orosz főváros egén.

2007 márciusában egy éjszaka számos, Új-Delhi fölött repülő pilóta jelezte a forgalomirányítóknak, hogy valami furcsát észlelt. Az egymástól független jelentések szerint mindannyian egy narancssárgán izzó tűzgömböt láttak a levegőben. Az ismeretlen tárgy a radarképek alapján átrepült az indiai főváros felett, alig két kilométerre a miniszterelnök rezidenciájától. Az illetékesek elmondták: szokatlan, hogy egyszerre több mint tíz pilóta jelentsen egy esetet, mivel a gépek a sűrű forgalom ellenére elég távol repülnek egymástól ahhoz, hogy kevés alkalmuk legyen egymást meglátni. A felvetődött magyarázatot, miszerint rövid hatótávolságú pakisztáni rakéták tesztjének lettek volna tanúi, kizárja, hogy az aznap valóban folyó rakétatesztelés a nap másik szakában, nagy időkülönbséggel zajlott.

Washingtonban 2005. április 27-én kiürítették a Fehér Házat, miután egy ismeretlen repülő tárgy belépett az épület körüli tilalmi zónába. Bush elnököt egy föld alatti bunkerbe menekítették, Cheney alelnököt pedig egy másik védett helyszínre. Hivatalos magyarázat nem született a riadóra, amelyet rövid idő után lefújtak. Szeptember 11-e után ez volt az egyetlen alkalom, hogy a titkosszolgálat evakuálta az elnököt.

Intenzív vizsgálatok

Az angol UFO kifejezést az amerikai légierő alkotta meg 1952-ben az azonosítatlan repülő tárgyakra. Bár a múltból is maradtak feljegyzések ilyen jelenségekről, nagyobb számban a második világháború után figyeltek meg és részben dokumentáltak is azonosítatlan repülő tárgyakat. A legtöbb esetben sikerült igazolni, hogy a megfigyelt eseményt mi okozta vagy okozhatta: meteorológiai ballonok, természeti jelenségek, meteorok, katonai kísérletek – ezek a leggyakoribb magyarázatok az ismertetlen égi jelenségekre.

A statisztikák szerint a bejelentések 95 százaléka ebbe a kategóriába tartozik. A médiaérdeklődés és a témával kapcsolatos népszerű filmek miatt sok hamisítás és szélhámosság is napfényre került.

A fennmaradó mintegy 5 százalék azonban évről évre egyre nagyobb számú esetet jelent, különösen azóta, hogy a digitális képrögzítési technológia mindenki számára elérhetővé vált. Az utóbbi években egyedül Nagy-Britanniában havonta több száz észlelésről számolnak be, de hasonló tapasztalatokról számolnak be a Föld különböző pontján élő emberek is.

1947 óta több nagyszabású kormányzati vizsgálat indult a jelenségek kivizsgálására, többek között az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és a Szovjetunióban is. Időközben a jelentések egy részét feloldották a titkosítás alól, amelyek ugyan nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot vagy cáfolatot az ufójelenségekre, az kiderült belőlük, hogy a hivatalos szervek időt és pénzt nem kímélve összegyűjtötték és elemezték az észleléseket. A beszámolók közül sok nem lai­kusoktól, hanem pilótáktól, asztronautáktól és csillagászoktól származott, akik elég pontos leírásokat adtak a megfigyelt jelenségekről.

Egy idén nyáron nyilvánosságra került 5000 oldalas brit dokumentumgyűjteményből kiderült, hogy a brit kormány az ötvenes években hetente kért és kapott jelentéseket „ufóügyben" a hírszerzési szakértőktől. Az ufók megfigyeléséről szóló adatokat specialisták dolgozták fel, de sokszor kormányzati szinten is foglalkoztak ilyen kérdésekkel.

A második világháború idején például maga a miniszterelnök, Winston Churchill döntött arról, hogy ötven évre titkosítsanak egy azonosítatlan repülő tárgyról szóló megfigyelést, amelyről a Királyi Légierő (RAF) bombázó pilótái számoltak be, akik fotókat is készítettek, de ezek ma már nincsenek meg. Churchill a feljegyzések szerint azzal indokolta az intézkedést, hogy meg akarja előzni a „tömegpánikot". A RAF pilótái által állítólag megfigyelt ufóról a BBC szerint még Eisenhowerrel is tárgyalt a brit miniszterelnök.

Vatikáni teória

Az a lehetőség, hogy az ismeretlen repülő tárgyak egy része földön kívüli eredetű, nemcsak politikusok és tábornokok, hanem a teológusok számára is komoly kihívást jelent. Mivel az ufókérdés az ezoterikus, New Age-jellegű vallások egyik kedvenc területe, a keresztény egyházak általában kerülték (és részben ma is kerülik) az „idegenek" témáját, meghagyva azt a parafenomének és obskúrus ufókutatók specialitásának.

2009-ben azonban a Vatikánban ötnapos konferenciát tartottak az élet eredetéről, a földön kívüli élet lehetőségéről és az ezek által felvetett teológiai kérdésekről. A konferenciára több mint harminc csillagász, fizikus, biológus és más tudós érkezett az Egyesült Államokból, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Svájcból, Olaszországból és Chiléből, köztük sokan nem katolikusok. A tudományos találkozón olyan bonyolult kérdések is szóba kerültek, hogy ha valóban léteznek földönkívüliek, ők is megváltásra szorulnak-e. José Gabriel Funes csillagász-pap, a Vatikáni Csillagvizsgáló igazgatója szerint „ha léteznek földön kívüli lények, nem biztos, hogy szükségük van a megváltásra... Elképzelhető, hogy teljes barátságban maradtak teremtőjükkel, így nem követték el az eredendő bűnt". Egy másik felvetés szerint azonban nem egyértelmű a földön kívüli lények bűntelensége, hiszen egyes beszámolók szerint idegenek különböző ufókatasztrófákban meghaltak, így mégis érvényes rájuk az eredendő bűn következménye.

Fényemberek az űrből

Ha az ilyen bonyolult kérdésekre a bizonyítékok hiányában nem is lehet választ adni, az egyértelmű, hogy a Biblia világképétől nem idegen a földön kívüli lények létezése. Maga Jézus jelentette ki, hogy „én onnét felül való vagyok; ... nem vagyok e világból való"

(János evangéliuma 8,23) Tanítványai is földön kívüli emberként látták őt, aki az igazi világosságot hozta el a sötétség uralma alatt álló látható világba. Amikor a feltámadása után befejezte a földi szolgálatát, Jeruzsálemből az evangélium leírása szerint az ég felé távozott el, azzal, hogy onnan fog majd vissza is térni.

A Szentírás beszámol számos más földön kívüli lény földi látogatásáról is. Közülük nem mindenki érkezett pozitív szándékkal. A Teremtés könyve beszámol „Isten fiairól", akik házasságra léptek földi nőkkel. Ezeket a lényeket már az Ószövetség idején bukott angyalokkal azonosították. A Biblia szerint az emberekkel való kapcsolatból „óriások" (nefilim) születtek, akik „híres-neves emberek" voltak. Vannak, akik ezeket a félistenszerű lényeket a különböző népek mondáiban szereplő héroszokkal azonosítják. Megjelenésük nyomán a Föld megtelt gonoszsággal, ami egy idő után kiváltotta Isten ítéletét, az özönvizet.

Ennél több történet olvasható arról, hogy Istentől érkeztek angyalok (szó szerint: küldöttek), akiknek a megjelenését általában – bár nem mindig – természetfeletti jelenségek kísérték. Ilyen rendkívüli esemény volt, amikor az exodus után a Sínai-hegyen Mózes megkapta Istentől a parancsolatokat tartalmazó kőtáblákat. Az egész hegyet füst és fényár vette körül, földrengések és hangos kürtszó kíséretében. A látványról a szemtanúk tudták, hogy nem természetes eredetű, mivel hallották közben Isten hangját, amint Mózessel beszélt.

Az intelligens természetfeletti erő (se­khína) jelent meg a pusztában Mózesnek, amikor a csipkebokor tűzburkából Isten megszólította, és a vándorlás során is ez kísérte a zsidókat. A tűz és füstoszlop a Talmud szerint a honfoglalás után a frigyládában összpontosult, és a Szentély elpusztulása után sem távozott el teljesen a földről.

Más esetekben emberi formában jelentek meg a küldöttek, akikről időnként csak akkor vették észre a bibliai szereplők, hogy nem földi lények, amikor rendkívüli jelenségek közepette eltávoztak. Sámson szülei előtt egy ilyen lény jelent meg, aki miután elmondta üzenetét, „csodadolgot cselekedék Manoahnak és feleségének szeme láttára: Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala" (Bírák könyve 13,20).

Még különlegesebb látvánnyal szembesült Dániel próféta Babilónban, amikor hirtelen egy ragyogó lény jelent meg előtte: „egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi arannyal övezve. És teste olyan mint a társiskő, és orcája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércnek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. ... Látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orcám eltorzula, és oda lőn minden erőm" (Dániel könyve 10). Egy ilyen találkozást ma valószínűleg harmadik vagy negyedik típusú találkozásnak írnák le az ufókutatók.

Volt, amikor nemcsak egy vagy néhány ember látta a földön kívüli lényeket, hanem egy egész sokaság, mint például a jeruzsálemi Bethesda-tavánál. „Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: aki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt." (János evangéliuma 5,4) A jelenlévők nyilvánvalóan érzékelték a természetfeletti látogató jelenlétét, aki által a tó vize univerzális gyógyító hatást közvetített az első beteg számára, aki belelépett.

Lángoló szekerek

A földön kívüli küldöttek időnként repülő eszközökkel jelentek meg a Földön. A legismertebb Illés szekere, amelyen a próféta eltávozott a Földről. „...ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe". (Királyok II. könyve 1,11) A leírásban szereplő „szekér" héberül „rechev-és", vagyis „tűz szekere", mai fogalommal ismeretlen repülő eszköznek is nevezhetnénk.

Szintén számunkra ismeretlen repülő tárgy jelent meg Ezékiel prófétának is. „...és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, amely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó érc látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből". (Ezékiel könyve 1,4) Az itt szereplő „izzó érc" héberül „hasmal" (a görög nyelvű Ószövetség, a Szeptuaginta „élektrón"-nak fordítja), innen veszi a modern héber nyelv az „elektromosság" („hasmal"), illetve a „villamos" („hasmalit") szavait. Mindez arra utal, hogy Ezékiel héber szövege konkrét járművekre, valóságos dolgokra vonatkozik. Az ezékieli látomásban szereplő szekér és az ezeket kísérő kerubok felszíne fényesre polírozott rézhez hasonlított, tehát fémből valónak látszott (Ezékiel könyve 1,7). A Bibliában ugyanilyen időnként az angyalok szeme, arca vagy látványa is. A leírásban később olvasható „égő üszög" a héberben: „tűz [szén] parazsaihoz hasonló, amely lángol, mint a fáklyák/villámok látványa, ide-oda jár az élőlények között, és a tűz fénye [látható], a tűzből pedig villám jön ki" (1:13). Ezt is könnyen ufójelenségként írná le egy mai szemtanú.

Ezékiel a látomása során természetfeletti módon közlekedett is. „...esék reám ott az Úr Istennek keze. És látám, és ímé vala mintegy tűznek formája, derekának alakjától fogva lefelé tűz vala, és derekától fogva fölfelé vala mint a fényesség, mint az izzó érc. És kinyújta egy kézformát, és megragada engem fejem üstökénél fogva, és fölemelve vitt engem a lélek a föld és az ég között, és bevive engem Jeruzsálembe..." (Ezékiel könyve 8,1-3) A természetfeletti helyváltoztatás (mai fogalommal teleportálás) során a zsidó próféta több mint ezer kilométert tett meg, Babilónból Jeruzsáelmig. Hasonló – bár rövidebb – utat tett meg az újszövetségi időkben Filep evangélista is, miután a Szentlélek ereje elragadta a Gázába vezető útról a mintegy negyven kilométerre lévő Azótusba.

(Az összeállításban közreműködött Finta Szilvia, Lukács Ibolya Anna, Ruff Tibor)