Terjedőben a tradicionális katolikus szentmisék
Az elmúlt negyven évben először fordult elő a magyarországi katolikus egyházban, hogy egy búcsú miserendjébe illesztve a hagyományos, „régi” módon celebrált szentmisét is bemutassák. A szeged-alsóvárosi Havi Boldogasszony búcsúja keretében nemrégiben ez is bekövetkezett. A sokak által csak „tridenti misének” nevezett liturgia bemutatását többek között XVI. Benedek pápa rendelkezései könnyítették meg. Forrás: Magyar Hírlap / Haág Zalán
Tridenti mise, latinul
Ami ma már kuriózum, az nem is oly rég még általános volt: 1970-ig a régi (tridenti) formában miséztek szerte Magyarországon és a nagyvilágban. A díszes, liturgikus ruhákban miséző pap az oltár felé fordulva végzi szent cselekményeit a hívek éneklő kórusától kísérve. Az általános nyelv a latin, de a népénekek, az evangélium, a ministráns közgyónása és a szentbeszéd magyarul hangzanak el.
„Sok a félreértés és a rosszindulatú tévképzet a hagyományos római rítussal kapcsolatban” – mondja Nagy László, a tradicionális szentmisék rendszeres látogatója. „A latin a történelmi múltban nem volt kizárólagos az egyházban – gondoljunk csak a Halotti Beszédre. Ez a megragadó liturgia és az énekek szépsége abszolút az istenit helyezi a középpontba. Nem időutazás, hanem maradandó lelki élmény” – teszi hozzá.
A régi rítust a napjainkban általános, 1970 után kihirdetett szertartáskönyvek szerinti misézéstől alapvetően szövegeinek és gesztusainak évszázadok alatt kiérlelt, ősi kompozíciója különbözteti meg. Legszembeötlőbb vonatkozásai azonban a következők: a latin nyelv használata, a gregorián ének, a térdelve és nyelvre történő szentáldozás, valamint a pap és a hívek azonos irányba fordulása a szertartás alatt. Ezt a négy tulajdonságot elméletileg az 1970 utáni új katolikus rítus sem zárja ki, gyakorlatilag azonban szinte sehol nem látni őket.
Újraéledő tradíció
Három éve mind több helyen mutatnak be – főleg fiatal katolikus lelkészek – ilyen típusú szentmisét. „Szinte minden egyházmegyéből tudunk olyan papokról, akik szívesen miséznek így, illetve olyan hívekről, akik igénylik a misének ezt a formáját” – mondja Kohári Nándor, a közelmúltban alakult Szent György Vértanú Alapítvány kuratóriumának elnöke. Az alapítványt Alácsi Ervin János tábori lelkész hozta létre a hagyományos liturgia és a hagyományhű katolikus tanítás pártolására.
A nyugati, latin nyelvű liturgia római rítusa Nagy Szent Gergely pápa alatt az 5. században nyerte el végső formáját. Ez lényegében változatlanul élt tovább az úgynevezett kuriális változatában, vagyis azon a módon, ahogy a pápai udvar a liturgiát végezte. A 16. századi tridenti zsinaton a római liturgia e kuriális változatát tették általánossá – számos engedménnyel – az egész római katolikus egyházban.
A II. vatikáni zsinat (1962–65) után – a népnyelvűség jegyében – a modern kor emberének könnyebben érthetőnek gondolt, reformált és a mai magyar egyházban is általánosan használatos misekönyvet VI. Pál pápa adta ki. Jelenleg ez jelenti a római rítus rendes formáját. A régi, lényegében Nagy Szent Gergely pápa óta használatos másfél ezer éves mise pedig a római rítus úgynevezett rendkívüli formájaként használatos. Fontos tudni, hogy ez utóbbi sohasem lett – s az egyház apostoli folytonosságából fakadóan nem is lehetett – eltörölve: Róma által hivatalosan jóváhagyva mindmáig használatos a világegyházban. Amellett tehát, hogy a római rítus megreformált új formája a latin szertartású katolikusok rendes liturgiája, a római rítus régi (tridenti) formáját is ápolni szükséges – vélik egyre többen az egyházban.
A fiatalok szívét is megérinti
„Szimbólumai, szövegei, szertartásai ma is ugyanúgy lángra gyújtják szívünket, mint az elmúlt korok keresztényeinek” – vallják ismertetőjükben. Tapasztalatuk szerint rohanó világunkban is egyre több hívőt, köztük sok fiatalt szólít meg a misézés eme tradicionális formája. A néhány héttel ezelőtti, szeged-alsóvárosi szentmisén – amelyet Juhász Csaba atya celebrált – is több mint másfél százan vettek részt.
