Terhes szabályok – Abortusz: továbbra is veszélyes

A jó hír az, hogy világszerte kevesebb az abortusz. A rossz az, hogy ott a legnagyobb a veszélye, ahol az állam tiltja vagy korlátozza a terhességmegszakítást. Évente körülbelül 70 ezer nő hal bele az illegális, emiatt kockázatos beavatkozásba, további nyolcmillió pedig belebetegszik, és közülük csak ötmillió kerül orvoshoz. Eközben az abortuszok száma éppen azokban az országokban esett vissza a leginkább, ahol legálisak, így a kockázatuk is kisebb.

A hír annak nyomán járta be a világsajtót, hogy a – bevallottan nem abortuszellenes – amerikai kutatóintézet, a Guttmacher Institute jelentést tett közzé, mégpedig egy világértekezlethez időzítve. Október végén az ENSZ népesedési alapja (UNFPA) Addisz Abebában abból az alkalomból tartott miniszteri találkozót, hogy 15 éves a Kairóban elfogadott népesedési világprogram. A fő téma ezúttal a terhességgel összefüggő halálozás volt, az ilyen tragédiák okai között pedig a veszélyes körülmények között végrehajtott terhességmegszakítások is ott vannak.

A Guttmacher-jelentés alapjában kedvezőnek tartja az utóbbi évtized fejleményeit, leginkább azt, hogy az abortuszok száma 1995–2003 között világszerte 45,5 millióról 41,6 millióra csökkent, miközben a világ népessége 10 százalékkal nőtt. Az arányszám tehát még kedvezőbb, mint az abszolút érték: ezer szülőképes (15–44 éves) nőre 35 helyett csak 29 terhességmegszakítás jut. Ez a tendencia Magyarországon is érvényesült, a vizsgált időszakban az ezer 15–49 év közötti nőre jutó abortuszok száma 29,6-ról 21,5-re, majd tavaly 18,4-re csökkent.

Csakhogy a kockázatos abortuszok aránya világviszonylatban alig változott: ezer nőből ma nem 15, hanem 14 kerül ilyen helyzetbe. A javulás jórészt a fejlettebb országokra korlátozódik. Ezek többségében legális az abortusz, de a terhességmegszakítások csökkenésének a fő oka nem a jogi helyzet, hanem az, hogy hozzáférhetőbbé váltak a fogamzásgátló tabletták és eszközök. Ebben sajátos módon szerepe van az AIDS-nek is: a betegségtől való félelem főképp Afrikában törte meg a férfiak ellenállását a gumival szemben.

Ám a fejlődő világ szülőképes korú nőinek 86 százaléka olyan országokban él, amelyekben a mai napig nem vagy csak kivételesen engedélyezik a terhességmegszakítást. Ennek tulajdonítható az évi 70 ezer haláleset nagy része. A többi pedig annak, hogy sok nő ott sem jut hozzá biztonságos orvosi ellátáshoz – például Indiában vagy Dél-Afrikában –, ahol nincs tilalom.

A jogi szabályozás és a nem kívánt gyermeket elvetető nők életének veszélybe kerülése közötti összefüggés nyilvánvalóan abból adódik, hogy a titkos terhességmegszakítások többségét – különösen, ha fejletlen országokról, szegény nőkről van szó – rossz körülmények között, hozzáértés nélkül végzik. A szerencsétlenül járt nőket viszont azokban az országokban is el kell látnia az orvosnak (már ha egyáltalán eljutnak odáig), amelyekben maga az abortusz tilos. Márpedig ez nagyobb költségeket ró az egészségügyre – írja a Guttmacher-jelentés –, mint amennyibe a nem kívánt terhességek megelőzése vagy a terhességmegszakítások biztonságos elvégzése kerülne.

Nyomban szembeszálltak a jelentéssel az abortuszellenes civil szervezetek, amelyek legtöbbje úgy véli: kevesebb lesz az abortusz, ha tiltják vagy korlátozzák. Az amerikai LifeNews internetes oldalain leginkább a számokat vitatták, bár akadt, aki azt bizonygatta, hogy a legalizálástól nem lesz biztonságosabb az abortusz. Kétségtelen, hogy az adatok nem frissek és nem pontosak. Mindenesetre ugyanezekkel az adatokkal dolgozik az UNFPA, és ezekre hivatkozott a Guttmacher-intézetével szinte egy időben nyilvánosságra hozott állásfoglalásában a brit nemzetközi fejlesztési minisztérium is.

A brit segélyminisztérium nem mulasztja el hangsúlyozni, hogy a terhességmegszakítást nem támogatja családtervezési módszerként. Csak azt mondja: ha már egy nő abba a helyzetbe kerül, hogy elveteti a magzatát, akkor ne kelljen a halál, a maradandó károsodás vagy a bírósági ítélet kockázatát is vállalnia. Az amerikai segélypolitikában egyenesen fordulat következett be: Barack Obama elnök egyik első intézkedésével visszavonta George W. Bush rendelkezését, amely szerint nem kaphattak támogatást olyan külföldi családtervezési szervezetek, amelyek terhességmegszakításokban segédkeznek, akár csak tanácsadással is.

A jogi kockázat világszerte csökkent. 1997 óta csak három országban – Lengyelországban, El Salvadorban és Nicaraguában – szigorították, 19-ben viszont enyhítették a szabályokat. A Guttmacher-jelentés adatai azt valószínűsítik, hogy az enyhébb jogszabályok hatására nem lesz több a terhességmegszakítás – ahogy a tilalom hatására sem lesz sokkal kevesebb, csak jóval veszélyesebbé válik. A legkevesebben – a 29 ezrelékes világátlaggal szemben ezer nőből tízen – a liberális Hollandiában szakíttatják meg a terhességüket, nyilván nem teljesen függetlenül attól, hogy a szexuális nevelés és a könnyen hozzáférhető fogamzásgátlás eredményeképpen Hollandia sereghajtó a fiatalkorúak terhességében is. Igaz, a fejlett országokban az is viszonylagossá teszi a korlátozások hatását, hogy a nőknek lehet módjuk és pénzük külföldön elvégeztetni a műtétet. A számok azonban nem győznek meg mindenkit. Október közepén Madridban az utóbbi évek legnagyobb tüntetését váltotta ki, hogy a szocialista kormány a többé-kevésbé szigorúan vett tilalom helyébe olyan törvényt javasol, amely a 14. hétig legalizálná az abortuszt.