Tárgyalóterem: Adományozók és adományozottak

Legutóbb is meglepte a Tisztelt Házat, ábrázolván, mi minden történik e szép hazában. Önként és ingyen kifestették volna munkahelyüket a mentőállomáson dolgozók, de a kormány, az egészségügyi tárca rendeletei alapján nem kaptak hozzá se festéket, se engedélyt, „mert ha baleset ér a munkavégzés közben valakit…” Megrótták azért is, mert az Országos Mentőszolgálat munkaruhájának „prioritását” hangsúlyozta. Nem értette, bár elismerte: „a munkaruha cseréjének támogatását valóban én vetettem fel egy adományozónak, és az egyik gyógyszercég 180 millió forintos adományával sikerült az egységes munkaruha biztosítását elindítani.”

Dr. Puskás Tivadar nem „csak” kereszténydemokrata politikus. Aktív orvos. A regionális mentőszervezet, (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye) vezető főorvosi teendőit is ellátja. Szolgálatban helyszínre megy, ha riasztják. Hétről hétre – „messziről jött emberként” - tolmácsolja a parlamentben az egészségügy gondjait-bajait. Kérdezte volt a kormány, reklámköltségen kozmetikázott államtitkárának asszonyát:

- Miért ítélik meg az önzetlen segítséget is gyanakvással? Már az adományokkal is baj van! A pénzbeli és a természetbeni adományokat is megadóztatják! Nem elég, hogy valaki felajánlásként ingyen elvégez egy munkát, még fizetnie is kell érte! Más országokban az adományozók kedvezményeket kapnak, nálunk a kormány megadóztatja! Az áfa emelése, az elvonások, a járulékcsökkentés tovább rontják az egészségügyben az adományozók és az adományozottak helyzetét. Tisztelt Államtitkár Asszony!

• Ugye, ön is egyetért azzal, hogy elképzelhetetlen a karitatív szervezeteknek, a Vöröskeresztnek, az egyházaknak szánt adomány megadóztatása?
• Ugye, kompenzálják valamilyen módszerrel az egészségügyi intézményeknél az áfa emeléséből eredő veszteséget?
• Ugye, van tervük a 70 milliárdos hiány felszámolására, s nemcsak az ellátás színvonalának csökkentésével, a dolgozók elbocsátásával, a várólisták növelésével próbálják kompenzálni?

***

Vojnik Mária, egészségügyi minisztériumi államtitkár:

- Képviselő Úr! Szeretném arra felhívni a figyelmét, ami a kérdése egyik felét érintette, hogy bizony nagyon nehéz jót csinálni és jól csinálni. Igen, az, amit a képviselő úr említett, hogy egy valóban, a gyógyszercég meghatározott alapítványa hozzájárult a mentősök felszerelésének a bővítéséhez, igen, valóban felemás sikerrel járt. Kiderült, hogy a legjobb szándék mellett a pályázat elcsúszása miatt a téli garnitúrát nyáron kapták meg a kedvezményezettek, s nem akkor, mint ahogyan nekik az jó lett volna. Én mégis szeretném kérni: örüljenek ennek a lehetőségnek!

- Ami pedig az áfa és az adományok pénzügyi szabályokkal való összehozását illeti, a képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy az áfa emelkedését - amit nem tudom, ebben a kontextusban hogyan kell értelmezni - a munkaadói járulék csökkenése fogja némiképpen kompenzálni. Ha ennél konkrétabbra gondolt, képviselő úr, akkor most a viszontválaszában mondja el.

***

Dr. Puskás Tivadar:

- Államtitkár Asszony! Ha egy közfeladatot bármilyen cég 180 millió forinttal segít, azt meg kellene köszönni! Én megköszöntem! Ezt önök hibámnak rótták fel! Eszi fene! A következőnek is megköszönöm!

- Kérdeztem, Tisztelt Államtitkár Asszony: ugye, ön is hibásnak tartja azt, hogy az adományt megadóztatják? A Vöröskereszt például adományt kapott volna a Magyar Rádiótól, miszerint ingyen bemondták volna, hogy a véradást megszervezzék. Ennek a reklámnak nyilvánvalóan ára van, úgyhogy a Magyar Rádiónak be kellett volna fizetni 240 millió forintot. Az a helyzet, hogy nem tették, tehették. (Az elnök a csengővel a hozzászólási idő leteltét jelzi.) Tehát, ez nagy hiba!

***

Vojnik Mária, egészségügyi minisztériumi államtitkár:

- Képviselő Úr! Léteznek olyan szervezetek, amelyek a saját jó hírüket is egy bizonyos adomány formájában bocsátják rendelkezésre, ezt pedig az adó és járulékok vitájában kellene értelmezni! .

***

Szolidan megtapsolták az MSZP és az SZDSZ soraiban az államtitkár asszony válaszát. Dr. Puskás Tivadar, udvarias lévén, nem mondta, ’mit szabadon szólva, majd mindenütt egyformán fogalmaznak…