Szülinapos próféták

Most így a karácsonyi shopping kellős közepén lehet, hogy hiába is beszélünk arról az apró tényről, hogy a karácsony eredetileg egy bizonyos Jézus szülinapjának a megünneplése lenne. Legalább is az eredeti ötlet szerint a kereszténység ezen a napon kívánt megemlékezni vallása első számú emberéről. Nem, most nem szeretnénk prédikálni, mindenki úgy ünnepel, ahogy neki jól esik, inkább annak néztünk utána, hogy miként is ünneplik meg a különböző vallások a saját bejáratú prófétájukat, ha egyáltalán tesznek ilyet. 

Persze ahhoz, hogy alaposan megünnepeljünk egy adott vallás kiemelkedő figuráját, nem árt, ha maga a vallás is számon tart ilyet, mert hát akad néhány távol-keleti vallás (taoizmus, sintó), ahol egyáltalán nincsenek ünnepelendő személyek. Szerencsénkre azonban a nagyobb vallások többségének van egy (vagy több: judaizmus, hinduizmus) prófétája, vallásalapítója, és legtöbben valamilyen formában meg is emlékeznek róla. Bizonyos vallások a "nagyember" születése napját tartják fontosnak imákba foglalni, míg mások nagy előszeretettel örvendeznek prófétájuk egyes fontosabb cselekedetein. Sőt a legfurfangosabbak biztos, ami biztos alapon mindent egybe sűrítenek. Ebben a kombinálásban igencsak jártasak a zsidók (Peszah) vagy a muszlimok (Ramadán). Most pedig Jézust egy kicsit félre tesszük, és megnézzük kikben hisz a világ többi része.

A zsidóságnak pl. rengeteg prófétája volt, de sajnálatos módon egy sem tudott olyan presztízst kiharcolni magának, hogy külön ünnepen emlékezzenek meg róla. A zsidó ünnepek középpontjában ugyanis mindig Isten áll, és hát senki más nem rúghat labdába mellette. Talán mégis Mózes a legismertebb figura a judaizmuson belül, részben a tíz parancsolatot tartalmazó kőtáblák miatt, részben pedig Hollywoodnak köszönhetően, ahol hatalmas filmeposzt kanyarintottak az életéből. Mindennek ellenére Mózes nem rendelkezik saját ünneppel, hiába vezette ki a zsidó népet Egyiptomból még annak idején, nem kapott érte elég kreditet ahhoz, hogy több évezreddel később is a szülinapját ünnepeljék. Igaz, hogy magát a kivonulás tényét azért megünneplik a Peszah nevezetű nyolc napos eseményen.

Az iszlámban már könnyebb rábukkanni egy kiemelkedő prófétára: igen, Mohamedről van szó, aki tulajdonképpen a vallás megalapítója. Ennek ellenére születéséről nem szokás nagy ünneplések közepette megemlékezni, bár legalább tudomást vesznek a dátumról. Az iszlám ünnepek is különböző cselekményekhez köthetők, és amelyik leginkább Mohamed prófétához kapcsolható, az a Ramadán nevezetű egy hónapos böjtölés. Mohamed ugyanis Ramadán hó 27-én kapott először isteni sugallatot, méghozzá Gábriel angyalon keresztül. A Ramadán tulajdonképpen egy nappali böjt - ami egy teljes hónapig tart -, de amikor lemegy a nap már bátran  lehet fogyasztani. A Ramadán keretein belül ünneplik az Elrendelés Éjszakáját (Leilatu-l-Kadr), ekkor jelent meg ugyanis Gábriel Mohamednek, hogy aztán kinyilatkoztassa az iszlám tanait. Az Iszlám ugyan elismeri Jézust is prófétának, de azért szülinapot neki sem ünnepel.

Ha viszont kicsit keletebbre távolodunk, akkor máris találhatunk olyan vallást is, ahol igenis ér megemlékezni a vallás alapítójának születéséről. A buddhizmus pont ilyen, mivel a Vészák nevezetű ünnep nem más, mint Buddha születésének, megvilágosodásának és halálának az évfordulója. Ezen az ünnepen a hívők sokasága már hajnalban a templomokba özönlik, és ott fogadalmat tesz, hogy azon a napon bizony minden előírást szigorúan be fog tartani. Aztán a templomokban ételt osztanak, különböző tanításokat adnak az összegyűltek tudtára, majd pedig jöhet a körmenet mindenféle Buddha-szobrokkal vagy azok nélkül. Az ünnep fontos eleme az adakozás és a jó cselekedetek végrehajtása. A hívek ilyenkor nemcsak a szegényeken segítenek, hanem az állatokon is, nagy előszeretettel engednek szabadon kalitkába zárt madarakat, vagy levágásra szánt állatokat vásárolnak meg, hogy azokat megmentsék a haláltól. Ami igazán érdekes, hogy a Vészák az egyetlen olyan buddhista ünnep, amelyet minden buddhista irányzat megtart valamilyen formában.

Akik a legtöbb születésnapot ünneplik, azok bizony a hinduk volnának, a hinduizmusban ugyan nincsenek Jézushoz vagy Mohamedhez hasonlítható próféták, viszont rengeteg istenük van (vagyis néhány istennek többféle alakja és neve), akik így vagy úgy megjelentek valamikor a világban. Éppen az istenek túltengése miatt a hinduk nem ünneplik meg mindegyik születését, csak azokét, akikben igazán hisznek, akik a leginkább közel éreznek magukhoz. Rögtön itt van pl. Krisna, aki még idehaza is ismert lehet sokaknak. Krisna a hagyomány szerint úgy 5000 éve születhetett, és az őt dicsőítő ünnep neve: Dzsanmástamí. Ekkor az őt ünneplők éjfélig böjtölnek, mivel ekkor jelent meg Krisna is. A templomokat feldíszítik, a Krisna-szobrokat pedig nyilvános ceremónia közepette megfürdetik mindenféle joghurtos-tejes-mézes cuccban, majd szép, új ruhákat aggatnak rájuk. A templomokban színielőadásokat is tartanak Krisna életéről.

Érdekes lehet még az elefántfejű félisten Ganésa születésnapjának megünneplése, a Ganésa csaturti. Ekkor mindenféle anyagokból, szövetekből hatalmas, néha akár tíz méter magas Ganésa szobrokat emelnek, amelyeket aztán tíz napig imádnak, majd vízbe merítik őket. Rengetek édességet ajánlanak fel ilyenkor Ganésának, mivel ő oda van ezekért, főleg a tejberizst kedveli nagyon. A Ganésa hívők az ünnep alatt nem néznek fel a holdra, mert állítólag Ganésa egyszer megsértődött rá. A hold ugyanis valamikor kinevette az eleső Ganésát, aki ezért megátkozta a holdat, aminek hatására a holdnak minden hónapban el kell fogynia.