Szolgálat és elhivatottság – Beszélgetés Jantos Istvánné nyugdíjas igazgatóval az orosházi evangélikus iskola fejlődéséről
Jöttek sorra a próbák és megmutatta az Úristen, hogy nem én szabom a feltételeket. Sokszor nem tudtam, mi lesz a jövő, de minden úgy volt, ahogyan lennie kellett – összegez Jantos Istvánné, az evangélikus iskola még friss nyugdíjas igazgatója, akivel egy „kávéházi szegleten” beszélgetek. Forrás: oroscafe.hu / B. Imre Julianna
Oda-oda köszönnek ismerősök, örömmel fedezik fel, jólesik neki, németül vált pár szót a bajor vendégpedagógussal. Nemrégiben előadást tartott arról, hogyan teremtett iskolát Orosházán, az egykori 2-es számú általános iskolából hogyan lett mára az országos evangélikus egyház mintaintézménye, ahol az óvodáskortól az érettségiig felnövő korosztályok sora kerül közel Isten ügyéhez, és viszi haza Jézus üzenetét a szüleihez.
„Ilike néni” a szentetornyai iskolában volt igazgatóhelyettes, amikor az akkori esperes, Pintér János szigorú arccal megkereste, hogy vállalja el az egyház kárpótlás során visszakapott épületében a nagy feladatot. Először megijedt, majd gondolkodási időt kért.
„Akkor, ott, a kis iskola udvarán meglódult velem a láthatár, transzcendens élményem volt. Egyértelműen elhívásnak éreztem, megszólított az Úristen. Csak sejtettem, hogy ez mivel jár, de istenfélelemből nem mertem nemet mondani. Később is valami „szent homály” volt rajtam, hogy nem láttam magam körül úgy a gondokat, hogy elvesszen a hitem, mely ezek legyőzéséhez kellett. Nem számított, hogy mit gondolnak rólam, csak az iskolának legyen jó. Ezt egy világi iskoláért nem tudtam volna megtenni. Mindenkiben a potenciális keresztyén pedagógust kellett látnom, és sokra becsülöm azokat, akik velem voltak, és maradtak, de sok beszélgetés, és könnyek vezettek közös útra olyanokkal, akik más értékrenddel maradtak köztünk.”
Jantos Istvánné az orosházi Táncsics gimnáziumban érettségizett 1967-ben. Hat évig óvónőként dolgozott, közben munka mellett ének szakos diplomát szerzett. 1976-tól két külterületi általános iskolákban ének szakos tanárként dolgozott, 10 éven át a szentetornyai iskola igazgatóhelyettese volt. 1992-ben Orosházán újra indult az egyházi nevelés-oktatás. Több mint 40 évi szünet után folytatódott a 250 éves hagyományokkal rendelkező evangélikus iskolai munka, időközben gimnáziummá nőtt, 2009. óta pedig egy intézményben működik az óvodával. 2010. szeptemberében avatták fel az iskola új szárnyát.
