Szó sincs kitiltásról – A plébánost támogatják a hívek

Hihetetlen, hogy újságíró kollégák mennyire hozzá nem értő módon tudnak közelíteni teológiai kérdésekhez.
Miért kell egyből a botrányt szajkózni, amikor csak egy egyszerű teológiai kérdésfelvetésről van szó, amin valóban érdemes elgondolkodni így karácsony előtt, adventben.
Jézus kisgyermekként miért kellene, hogy már adventben a betlehem része legyen? Miért ne várakozhatnánk rá ebben a pár hétben éppúgy, ahogyan szülei tették. És miért ne sóvároghatna az egész keresztény világ arra, hogy megszülethessen?
Persze ez nem azt jelenti, hogy kitiltanák Jézus figujárát.

Azok közül vagyok, akik a betlehem elkészítésében részt vettek. Az ötletet és a kivitelezés módját is azonnal elfogadtuk, mondván: milyen nagy örömet szerzünk ezzel a település lakóinak. Sok órát dolgoztunk, jó pár lelkes és ügyeskezű asszonytársammal. Hoztuk ami kellett, tű, cérna, olló, anyagok és természetesen a lelkesedést. Még közelebb kerültünk egymáshoz, a nagy igyekezetben és segítőkészségben lelkünk is megnyílt és őszinte beszélgetések történtek, miközben kialakult a szamár, a báránykák, az emberi alakok és a kisded alakja. Advent első vasárnapján állítottuk fel a betlehemet a helyi GAMESZ által készített menedékben. A Nők a Balatonért Egyesületünk vezetője és az egyik asszony elment és szólt az atyának, hogy készen vagyunk. Ekkor mondta az atya, hogy ő azt javasolná, Szent Este legyen kihelyezve a kisded, amely javaslat azonnal elfogadásra került és máris azon törtük a fejünket, hogy milyen formában történjen meg a kihelyezés. A Vatikáni Figyelőt olvasva és a 2008-as vatikáni éjféli szentmisében láttuk, hogy a Szent Atya a mise után helyezi ki a kisdedet jelképező szobrocskát. Mi úgy gondoltuk, hogy a kicsinyek is láthassák a kihelyezést, ezért 24-én 18 órára kértük az Atyát, hogy legyenszíves vegye ezt a dolgot pártfogásába. Így aztán 24-én a templomból indulva, elől a minisztráns által vitt kereszt után a megjelentek, majd a másik 4 minisztráns és végül az Atya a kisdeddel énekelve a Mennyből az angyal kezdetű éneket, gyertyákkal és fáklyákkal levonultunk a betlehemhez. Sokan gyűltünk össze és a szívünk tele volt örömmel. Ezt az örömet akarták tőlünk elvenni, de mi a cikk megjelenésekor is azt mondtuk: a vétek nem a mi lelkünket terheli. Mi örülünk és várjuk a kisded megérkezését.

Az elhangzó beszéd, versek, imásdág és a papi áldás után senki nem rohant haza, hanem énekeltük a karácsonyi dalokat és kedvesen elbeszélgettünk egymással.
Ez a mi betlehemünk, szeretjük és reméljük, hogy hagyománya lesz. Jövőre még tökéletesebben fogjuk elkészíteni. Köszönjük, hogy testvéreink mellénk áltak. Az Atya nagy tiszteletet érdemel, nagyon sokat tesz a település templomaiért, orgonát készíttetett, a nagyharangot is pótolta, melyek a második világháborúban elpusztultak. És még számos jeles dolgot vitt és visz végbe.
Áldott ünnepeket kívánok!

Köszönjük hozzászólását. Ez valóban szép és áldott ünnep lehetett. Jó lett volna, ha erről is írnak a lapok! Boldog karácsonyt és Isten áldja meg gyülekezetüket!