Szilveszter és lepra

Az óév utolsó napjának névadó szentje Nagy Konstantin idején élt és uralkodott a negyedik században. A Szilveszter-legenda szerint Konstantin leprában szenvedett, és e betegeket akkoriban – legyenek bár nemes urak vagy császárok – kivetette magából a társadalom: kegyelemkenyéren élve, elkülönített kolóniába tengették hátralévő éveiket.

Ez a sors várt volna a császárra is, ha magához nem hívatja Szilveszter pápát, aki a keresztény üldözések miatt bujdosott. A császár hívására azonnal Rómába sietett, és azt javasolta a beteg uralkodónak, hogy fürödjön meg egy vérrel teli kádban. Konstantin megfogadta a pápa tanácsát, és meggyógyult. A Szilveszter-legenda szerint azon nyomban megtért, és ott helyben felvette a keresztény vallást. (A Konstantin-legenda kicsit másként emlékszik erre az eseményre: a császár a Milvius-hídnál kapott látomása és győzelme győzte meg a keresztények Istenébe vetett hit erejéről.)

Hogy a Szilveszter-legenda igazat szól-e, nem tudhatjuk, azt viszont igen, hogy azóta Szilveszter napján igen sokan szeretnének Konstantinhoz hasonlóan új életet kezdeni. A konstantini fürdőzésből annyi megmaradt a magyar hagyományban is, hogy aki egészséges szeretne lenni a következő évben, annak érdemes új év reggelén megfürödni a friss hóban, vagy legalább is jéghideg vízben arcot mosni.

Egy nap = egy év

Az év fordulója minden kultúrának misztikus napja. Ez az év legsötétebb időszaka, amikor a néphagyomány szerint a boszorkányok és démonok erejük teljébe vannak. Ezen az éjszakán szabadon bóklásznak az ártó szellemek, akik első sorban az önálló akarttal nem rendelkező, öntudatlan lényekre, középkori felfogás szerint: az asszonyokra és az állatokra ártalmasak igazán: a nőket bujaságra késztetik, a birkák megkergülnek, a tehenek teje elapad. A gonosz lelkek elijesztésére szolgált a szilveszter esti zajkeltés, amikor csörgős botokkal, dudákkal és tülkökkel járták végig a pásztorok a nyájakat és a lakott területeket. Szilveszter és újév napján közel kerül egymáshoz a menny és a pokol, a jelen és a jövő.

Az évforduló napja a magyar néphagyomány szerint előre vetíti a következő évet. Ha betegek vagyunk, betegség tör ránk, ha viszont vigadozva, gazdag lakomával megyünk át egyik évből a másikba, akkor nem fogunk szűkölködni sem a közeljövőben. Elődeink nem csak arra ügyeltek kényesen, hogy mit tettek, vagy kivel találkoztak ezen a napon, hanem arra is, amit nem tettek meg. Az asszonyoknak például tilos volt varrni, mert az halált jelentett. Egyes helyeken a tükröket is letakarták, nehogy meglássák a halottak szellemét. A házból kivinni vagy a szemétre dobni sem lehetett semmit, mert ezzel kidobhatták a család szerencséjét is.

Újév napját még a múlt század közepén is Kiskarácsonynak nevezték szerte Magyarországon, mivel szokás volt az ismerősöknek ajándékot vinni, és jókívánságokkal kedveskedni. Házról házra jártak a fiúk és férfiak, hogy szóval, énekkel egészséget, gazdagságot kívánjanak a falu aprajának és nagyjának. Az asszonynépnek délig otthon volt a helye, mert tudta azt mindenki, hogyha egy nő lép be az újesztendőben először vendégként a házba az csak bajt és rontást hoz.

Az leszel, amit eszel

Ma is nagy gondot fordítunk a szilveszteri és az újévi menü megválasztására, a lencse, vagy a malacsült gyakorta szerepel az étlapon. A lencse újévi fogyasztásáról sokan tudják, hogy pénzt és gazdagságot biztosít a következő esztendőre. De azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy varázserejét csak akkor fejti ki az újévi lencse, ha még az óévben megfőzzük, és ezt esszük elsőként az újesztendőben.

Folyó menti vidékeken az újévi lakomák gyakori étele a hal, mert a pikkelyek: a „halpénz” a jövő évi gazdagságot idézi meg. Az ország déli-keleti részén viszont kifejezetten rossz ómen halat enni az év első napján. Ha mégis eszünk, akkor vigyázzunk: a farkánál kezdjünk hozzá, mert különben elúszik a szerencsénk.
A újévi malac gyerekkorunk képeslapjainak is vissza-visszatérő motívuma volt. A néphagyományban is szerencsével hozták összefüggésbe: a malac kitúrja a jövő évi szerencsét, míg a szárnyasok elkaparják azt. Aki tehette malacsültet fogyasztott ezen a jeles napon, és még az ólba is kiszaladt, hogy meghúzza a malac kunkorodó farkát.