Szil Péter pszichoterapeuta a családromboló pornográfiáról

- A pornográfia liberalizációját szorgalmazók annak idején úgy gondolták, hogy az országukra jellemző szigorú vallásos merevséggel, képmutatással szemben a „szexualitás felszabadítása" a haladást fogja jelenteni. Ennek megfelelően törvényileg lehetővé tették a pornográfia gyártását, árusítását, terjesztését, köztéren való megjelenítését. Tulajdonképpen a pornográfiát a szexuális felvilágosodás, a tabudöntögetés eszközének tekintették. A gyakorlat azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a liberalizáció egyértelműen erősítette a nők elleni erőszakot és a nemi szerepekben való egyenlőtlenséget. Ebben a felismerésben nagy szerepe volt a svéd feminista mozgalomnak, amely politikai tényezővé vált, vagyis a politika egy idő után már nem tehette meg, hogy nem figyel oda a nők szavára.

Milyen egzakt, tudományos tényekre hivatkoztak a feministák?

- Természetesen vannak ilyen tények, de nem feltétlenül érdemes a tudományos vitákban elmerülni. Szerintem ugyanis nem kell mélypszichológiai vizsgálatokat végeznünk ahhoz, hogy elhiggyük azt, amit a nők állítanak, miszerint a pornográfia és a prostitúció számukra megalázó.

A pornográfia mellett érvelők elő­szeretettel lobogtatják azokat a statisztikákat, amelyek szerint az 1967-ben született dán pornóliberalizációs törvény utáni években - miközben megugrott a „keménypornó" forgalma - csökkent a szexuális jellegű bűn­cse­lekmények száma. Ugyanakkor kide­rült, hogy ez a hullámvölgy Norvégiára is jellemző volt, ott viszont akkor még nem hoztak ilyen törvényt. Ráadásul a hosszabb távú statisztikákból egyértelműen kitetszik, hogy a gyerekek és nők elleni szexuális és erőszakos bűncselekmények száma emelkedett.

A pornónak van egy elkerülhetetlen eszkalációja: ahogyan a fogkrémek esetében újabb és újabb ízzel kell kijönni, hogy el tudják adni, úgy a pornó is egyre újabb verziókban jelent meg. Az újdonságot a keménység és az erőszakosság adta. Az úgynevezett stuntfilmekben ma már nemcsak szimpla pornót mutatnak be, hanem nők megcsonkítását, aberrált szexre való kényszerítését és meggyilkolását. Egyre extrémebb látványra van szükség, hogy ugyanazt az izgalmi állapotot kiváltsák.

A praxisában mit tapasztalt, milyen hatásai vannak a pornográfiának, a prostitúciónak a nőre, a férfira, illetve a házastársi kapcsolatra?

- A kérdésében is együtt kezelte a pornográfiát és a prostitúciót - szerintem helyesen. A pornográfia, mint a neve is mutatja (porné + grafia), a prostituált és a prostitúció ábrázolása, megjelenítése. Vagyis egyazon folyamatnak két különböző állomásáról beszélünk. A pornográfiából egyenes út vezet a prostitúcióba, illetve - mellékszálként - a nők elleni erőszakba: az előb­bi az ideológia, az utóbbi kettő a megvalósítás.

Férfiak tömegei a pornóból veszik a mintát ahhoz, hogy milyen egy igazi férfi, milyen egy igazi nő, mit jelent a szexualitás, hogyan kell azt gyakorolni. Férfidomináns és egyben pornografizált társadalmunkban a nő vagy „madonna", vagy prostituált, vagyis egy tárgy, ami a „hímek" igényeinek a kielégítését szolgálja. De a pornó nem csak a nőnek oszt méltatlan szerepet. A férfiak állandóan azt a délibábot kergetik, hogy ők is lehetnek olyan szexatléták, mint azok, akiket a filmekben látnak. A magukkal kapcsolatban támasztott irreális elvárásoktól persze „befulladnak", de akkor jön ismét a pornó-, sőt a gyógyszeripar, hogy erre a „szexuális problémára" ajzószereket kínáljon. Ez egy ördögi körforgás.

Mindez a gyakorlatban milyen problémákat tud okozni?

- Harmincéves praxisom alatt a leggyakrabban azzal találkozom, hogy a férfi azt állítja magáról, hogy ő tudja, hogy mit akar, és az neki jár, a nő viszont nem, vagy nem úgy szeretné, egy védekező, befelé forduló magatartást vesz fel. Ilyenkor rákérdezek a férfinál, hogy mégis honnan tudja, hogy mi a szex, mi jó a másiknak. Erre rendszerint az a válasz, hogy vagy az iskola fiú­vécéjében az újságokból, vagy a videókból, vagy az internetről - vagyis pornóból szerezte az ismereteit. Nagyon tanulságos az is, amikor arra kérem a feleket, hogy írják le a szexuális fantáziájukat. A férfiaknál visszatérő motívum, hogy amikor hazajön fáradtan a munkából, akkor vacsora az asztalon, sör a jégen, az asszony pedig lenge öltözékben felszolgál - gyakorlatilag egy pornográf jelenetet mesél el.

Az asszony viszont arra vágyik, hogy vacsora alatt, a sör mellett a férje legalább megkérdezze, hogy ment aznap a gyerekekkel, vagy a meccs közben - legalább a reklámszünetben - megsimogassa a haját, és beszélgessen vele - vagyis teremtődjön intimitás. Az a tapasztalatom, hogy a férfiak a szex során néha eljutnak az intimitásig, a nők pedig - ha volt elég intimitás - néha eljutnak a szexig. Természetesen szex alatt azt értem, amikor a két fél ugyanott, ugyanakkor, ugyanazt akarja.

Az ember személyiségére milyen hatással van a pornófüggés?

- A pornófüggő nem valós világban él. A nőt, a férfi-női kapcsolatot csak abban a kontextusban tudja értelmezni, hogy a másik fél pusztán arra hivatott, hogy az ő igényeit az általa meghatározott módon kielégítse. A közös meg­egyezés képességének hiánya pedig nemcsak a szexualitásra, hanem az élet minden területére kiterjed, vagyis alap­jaiban megrontja az illető párkapcsolatát és a családi életét.

Ma sajnos ismét divatba jött, hogy a kamaszokat prostituáltaknál „avatják be". Ez ugyanis egyszerűbb, mint udvarolni, és megvárni, amíg közös megegyezéssel egymáséi lesznek. Nem csoda, hiszen a fiatal fiúk ma a nőkről leginkább mint testrészekről beszélnek. A pornóban nincs sem szeretet, sem szerelem, sőt egyenesen rombolja azt. 

Lehet gyógyítani a pornótól való függőséget?

- Van gyógymódja, de úgy vélem, a problémát társadalmi szinten kell kezelni. A férfiaknak revideálni kellene a nőkről, illetve saját magukról alkotott képzeteiket. A társadalmi férfi-női szerepeket az egyenlőség elve alapján kellene meghatározni. 

Vannak sikeres esetei?

- Őszinte leszek: vannak eseteim, amikor a férfiak már elkezdik meg­kérdőjelezni az addigi felfogásukat. Az is valami.

Nem lehet, hogy pusztán a szocializáció megváltoztatása nem elegendő?

- Én inkább úgy gondolom, hogy össz­társadalmi szinten túl mélyen beleivódott a férfiakba ez a fajta felfogás.  

Egyébként mi vesz rá valakit, hogy a pornófüggése kapcsán szakembertől kérjen segítséget?

- Ha valaki fontos a számára, mondjuk a felesége, és az azt mondja neki, hogy eddig, és ne tovább, ha nem csinálsz valamit, akkor vége. A párkapcsolatokat szétrobbantó egyik jelentős erő ma sajnos a pornográfia.

Vannak olyan árulkodó jelek, amelyekből a feleség következtethet arra, hogy a férjével valami nincs rendben?

- A pszichológia akkor mondja valakire, hogy pornófüggő, ha naponta meghatározott időt eltölt a számítógép előtt, vagy rendszeresen prostituáltakhoz jár. Ennek vannak olyan jelei, hogy a férfi szexuális érdeklődése csökken a másik fél iránt, vagy sokat tölt az internet előtt, de mindig titokban. Ugyanakkor van egy sokkal ko­­rábbi - akár még az orvosi értelemben vett függés kialakulása előtti - jel, amire szerintem érdemes odafigyelni: ha a férj nem azt tekinti szexnek, ami kettejük között közös megegyezés alapján létrejön.

A kapcsolatokon belül ezeknek a problémáknak a megelőzése vagy kezelése ott kezdődik, amikor újra és újra áttárgyaljuk, hogy mivel jár, hogy én férfi vagyok, te pedig nő vagy, mi a jó nekem, mi a jó neked. Ideális esetben ezt egy fiatal felnőtt nem a pornó-filmekből, hanem a partnerétől tanulja meg. Ezenkívül nagyon fontos az egyenlőségen alapuló átláthatóság. A legtöbbször a férfi belelát a nő anyagi életébe, de fordítva ez már nem igaz. Így nem is tudja megkérdezni az asszony, hogy drágám, az üzleti utadon mire ment el ennyi és ennyi pénz. Vagy a számítógépeknél rendszerint a férfi állítja be a jelszavakat, így ő ismeri a nő levelezését - ám fordítva ez már megint nem igaz.