Szikora Robi: „Pokol és mennyország volt egyszerre!"

Szikora Róbert – akivel a Frizbi Hajdú Péterrel című műsor felvételén találkoztunk – számtalan díjat tudhat magáénak, ám azt mondja: nem a „szobrot” kell körüljárni, hiszen egy művész feladata, hogy valamilyen szinten szolgálja az embereket. A csikidam nagymestere szívét-lelkét beleteszi abba amit csinál, színházi előadás lesz a dalaiból, s hamarosan elkészül egy az életét bemutató mozifilm is.

STOP: - Bizonyára idén is számos esemény áll Ön előtt, min dolgozik mostanság?

Szikora Róbert: – Ami újdonság, hogy készül egy film az életemről, amelyet Neményi Ádám, a Made in Hungária producere álmodott meg. Emellett a Szolnoki Szigligeti Színház ír egy történetet a dalaimból, a minap pedig felkértek egy filmzene megírására, amelyet majd októberben mutatnak be a mozikban.

– Mi a helyzet az R-GO-val?

– Az együttes erre az évre körülbelül 35-40 koncertet vállalt, amelyek egy része külföldön, másik része pedig itthon lesz. Egyébként pedig élünk és vidámak vagyunk, és persze járunk templomba, mert szeretjük a Jóistent: ő előbb szeretett minket, mi pedig viszont szeretjük őt.

– Visszatérve a filmre, mégis milyen alkotás készül az életéről? Ki alakítja Szikora Róbertet?  

– Valahol a Hungária együttes vége felé, a Hotel Mentol körül kezdődik a történet és tart az R-GO befutásáig. Ez az időszak számomra pokol és mennyország volt egyszerre. Persze keresgélünk embereket, ki az, aki el tudna engem játszani. Hozzáteszem, nem olyan színészeket keresünk, mint Stohl András, vagy Rudolf Péter – bármennyire is szeretem őket –, mert azt hiszem, hogy egy fiatal, karizmatikus srácra van szükségünk.

– Ezek szerint Önnek is van beleszólása az alkotás előkészületeibe...

– Valójában annyiban tudok beleszólni, hogy mi az, amit ne tegyenek bele, a forgatások majd csak nyáron kezdődnek. Ami a történetírást illeti, el akartuk vinni a sztorit egy kicsit egzotikus, ezoterikus, mesés világba, hogy legyen benne egy kis titok, valami üzenet... Nyári filmet kell csinálni, igazi sikertörténetnek kell lennie, ebbe pedig nem igazán fér bele a nagyon nagy „megmondás”, az élet nagy megfejtése. Hiába válogatsz ki számokat az R-GO dalokból, ha nem hallgattál végig egy albumot. Sok rétege van a slágereknek – nehéz szövegek, mély vagy éppen tinglitangli zenék –, ahogy az életnek. Amikor egy nagyon lassú, nagyon szerelmes dalt akarsz írni, szeretnéd, ha hullanának a könnyeid a múltért vagy valakiért, de úgy érzem, hogy nem erre van szükség. Azt szeretném, hogy az identitásom, az, ami bennem van, minden produktumra kiterjedne, így erre a filmre is.

– Rengetegen kíváncsiak az életére. Lelkileg, mindez mennyire hat Önre?
– Az az igazság, hogy nem nagyon gondolom át, mert ha átgondolom, más ember leszek. Én magamban vagyok, nem akarom elhinni azt, amit rólam írnak – s ezt a jókra értem, mert ha ezeket elhinném, akkor a rosszakat is el kellene –, s úgy gondolom, hogy a „szobrot” nem kell körüljárni. Sorolhatnánk a díjakat, de ehelyett elképzeled azt, hogy normálisan élsz, így ezek a dolgok nem befolyásolnak. A művészet mellett van egy civil életed is: ha bezárod az ajtót, civil vagy. A művésznek a színpadon a lelke is átváltozik, mert művésznek született: nem választotta, ez a meghívása. Elhívás, hogy ezt csináljuk, és mert mást nem tudunk csinálni. Minden, ami hivatás, azt jelenti, hogy az embereket valamilyen szinten szolgáljuk. Az én olvasatomban egy jókedvderítő kisiparos vagyok. Az emberek azt várják, hogyha mondjuk, kétszáz éves leszek, akkor is ugyanaz a „Robika” legyek, kiugorjak, mókázzak, de aki jobban benne van, tudja, hogy ez másról is szól.

– Mit csinál, ha nem a fellépések kötik le éppen?

– Teniszezem, de van egy családom, egy feleségem, a privát életem. A szentmise határozza meg egy napomat, s így van ez huszonnyolc éve: hálaadás a jó Istennek, és nem azért, mert ettől leszel boldog, hanem mert a szentmise, maga az élet.

– Ön szerint nagy szerepe van ennek a sikerességben is?

– A Jóistentől kapunk egy talentumot, amit ha nem dobsz el, vagy nem lopják el tőled, meghatározza az életedet. Elvehetik a szülők is, ha például nem akarják, hogy énekes legyél, vagy te szórod el úgy, hogy nem veszed komolyan. De ha észreveszed, hogy neked az a dolog könnyen megy, hogy értesz valamihez, ami számodra nem munka, akkor később, mikor már nagyon jól megy, azt mondod: Istenem, én ebbe vagyok szerelmes, nem akarok mást, és mindent beáldozol érte. Az áldozat is olyan jó...

– Miért?

– Például, mint amikor a szerelmedért beáldozol valamit, az idődet adod oda neki. A lényeg, hogy mindig eszedbe jusson a Jóisten, akkor is, ha iszol egy pohár sört vagy eszel egy kiflit. A legfontosabb, hogy az Istennek is oda tudd adni az idődet, leborulsz előtte, és azt mondod: Uram, itt vagyok, jó reggelt, szia!