Szikora Robi hitéről és magyarságáról vallott
Hogy mit gondol Szikora Robi a hazáról? „Elsősorban keresztény vagyok, utána vagyok csak magyar, és csak utána zenész…” – mondta a Sztárportré 24 rádióban. Forrás: sztarportre.hu, hölgyfórum.hu
„Én meghalnék azért, ha valaki a magyarokat bántja. Ha kell, akkor elmennék csatába. Persze nem ölnék meg senkit, de valahogy ott lennék. Elsősorban keresztény vagyok, csak utána vagyok magyar, és csak utána zenész és minden. Nekem az a magyar, aki ezer évig meg tudott maradni, aki mindent ki tud találni, és a megfelelő pillanatban föl tud kiáltani az égnek. Ezért mindig megmarad, és nincs erő, ami elpusztítja.
Nálunk a templomban ki van téve egy szent, Pio atya. Ő egy olasz származású Szent, már életében az volt. A hetvenes években halt meg. A következőt mondta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában, páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne, erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” Ezt mondta az a Szent Pio atya, akit életében már szentként tiszteltek. Engem 1985-ben fejen kólintott az, hogy voltam Amerikában, sikerünk volt és azt mondták: Maradj itt kint, csinálunk neked munkahelyet, hogy tudj zenét szerezni. Ott munkának nevezik, mi ezt itt hivatásnak nevezzük.
– Mennyivel szebb a magyar szó, a hivatás. Isten által el vagy hívva, ez a hivatás. – A feleségemmel jöttünk haza és azt mondtuk, hogy gondoljuk meg. Amikor a repülőtér után megláttam a Dunát, átjöttünk a hídon, akkor azt mondtam: Kicsim, miről beszélünk mi? Akkor még poros volt anyukám utcája, oda befordultunk és azt mondtam, hogy hihetetlen... A cseresznye virágzik, itt illat van, ez vagyok én. Aztán a rántott hús... Én a rántott húson szocializálódtam.
Azokkal az ételekkel voltam én jó viszonyban, amit a családunkba behozott a tót származású egyik dédnagymamám. A sztrapacska például, a gánica, a krumplis tészta, a káposztás cvekedli… És akkor a töltött káposztáról, a magyar csúcsról még nem is beszéltem. A töltött káposztánál nincs jobb étel a földkerekségen. Hiába megyünk el Ausztráliába egy magyar turnéra, és az ottani magyarok csinálnak, az más. Más a hús, minden más. A magyar földnek valami olyan félelmetes bukéja van, amitől egyszerűen minden életre kap.”