Szikora Róbert vallásosságáról beszélt

- Negyven év után még mindig zsúfolt a naptárad?
- Rengeteg a fellépés. Vannak kicsi falvak az országban, ahol nem tudják megvenni a koncertet, de oda is el kell menni. Ilyenkor nem viszem a zenészeket, csak a két gidát. Elmegyek olyan helyre is, amiről még sose hallottam. Legutóbb Taktaharkányban, Bakonyszombathelyen jártam, úgy vártak, mint a Messiást. Ugyanannyi pluszt kaptam tőlük, mint egy nagy koncerten.

- Hihetetlen a közvetlenséged, hogy nem szálltál el.
- Láttál volna 1972-ben, amikor a Fermben játszottam... Akkor elképesztő beképzelt voltam. Azt éreztem, hogy én vagyok mindenben a legjobb. Úgy is hívtak a Hungáriában, hogy „kisgizda”! De rájöttem, hogy ez a szakma olyan, mint a boksz: nem az számít, ki tud nagyokat ütni, hanem hogy hányszor tudsz a padlóról felkelve nyerni.

- Hogy bírod energiával?
- Az tart egyensúlyban, hogy mindennap templomba járok, és minden másnap teniszezem.

- Kaptál ajánlatokat külföldről. Soha nem akartad elhagyni az országot?
- Dehogynem, mikor ‘82-ben meghívtak Amerikába Szűcs Jutkával. Ő nyert az én dalommal fesztiváldíjat. Azt mondták, hogy maradjak ott számokat írni, mesés összegekért. Vihettem volna a feleségemet, házat béreltek volna nekünk. Akkor megszédültem! Odáig tartott, míg felszállt a repülő... Akkor azt mondtam magamnak: ébredj már fel! Hogy hagynám itt a hazámat, nem véletlenül születtem ide! Amerikában nekem kicsit minden műanyag, az ízektől kezdve az érzelmekig.

- Vannak rajongók, akiket évtizedek óta csápolnak az első sorokban?
- Akik akkor voltak nagy rajongók, mikor berobbant a csikidam, már csak az utolsó sorban ülnek, talán az unokájuk fogja a kezüket. Az a csodálatos, hogy mindig jönnek az újabb fiatalok, és kiabálnak az első sorban. Úgy látom, a lányok nem csak azért állnak ott, mert jó a zene, hanem tetszeni is tudok nekik - ebben a korban is. Jóképű srác maradtam.

- Miből veszed észre, hogy tetszel a nőknek?
- A rajongók 90 százaléka csaj. Vannak, akik évek óta járnak minden bulira, én ugyanazokat a számokat játszom, ezért eljönnek több száz kilométerről. Hiába jó az a szám, miért jön el újra? Csakhogy bele nézzek a szemébe.

- Ez jóleső érzés.
- Egyre jobban esik...

- Gondolom, feleségednek hűséget fogadtál, de vakságot nem. Mi, az, amit először megnézel egy nőn?
- Úgy nézem a nőket, hogy mennyire gyönyörű teremtmény a férfi szemében. De soha nem gondolom tovább, hogy mi is lehetne…

- Előfordult, hogy Zsuzsa féltékeny volt?
- Úgy érzem, soha nem volt benne kétely, kétség, tudja, milyen értékrend szerint élek. Mikor megismerkedtünk, már akkor voltam valaki, és látta, hogy egy csomó rajongó lány járkál utánam, de 1975 óta ő a feleségem. Már általános iskolás korától ismerem Zsuzsikát. Nagyon megtetszett, hogy pici, fürge lány volt, aki beállt közénk focizni is. Ahogy 18 éves lett, el is vettem feleségül.

- Az idő elment, de nyomot alig hagyott az arcodon.
- Aranyos vagy! Az ember felelős az arcáért, és minden ráncnak története van, és hozzám tartozik. Soha nem tudnám felvarratni az arcomat.

- Odafigyelsz a táplálkozásodra?
- Mikor éhes vagyok, eszem. Mi nem úgy élünk, mint a nyugati „bajtársaink”, a generációnk nagy zenészei, hogy évente adnak egy nagy koncert és abból jól megélnek, az év többi napján csak reformkaját esznek és wellnesszeznek. Nálunk nyomni kell a bulikat. Éjszaka hazamegyek, kinyitom a hűtőt, hogy megigyak egy sört, és ott van alatta nylonban a felvágott. Nekiesem. Akkor eszem, amikor időm van, én magyar sztár vagyok. Az ’50-es években gyerekeskedtem, mikor húst csak hétvégén ettünk, és a görögdinnyét is kenyérrel, hogy még laktatóbb legyen.

- Mennyi luxust engedsz meg magadnak?
- Nem tagadom, jól élek. A ferences rendben azt mondják, a pénz az ördög ganaja. Nagyon meg tudja az embert kísérteni, de tudni kell használni.

- Hogy telik egy szabadnapod?
- Otthon vagyok, a fotóalbumomon merengek, vagy megnézek egy régi videót. Házamban lévő stúdiómban töltöm a napjaimat, ahol mindig minden be van kapcsolva. Egyik helyen a Mária rádió szól, az egyik tévében sport, a másikban természetfilm megy, közben zongorázom.

- Feleséged jól viseli ezt a zenebonát?
- Ez egy elszeparált része a háznak, nem jön ő oda be. Van egy csengő, megrázza, ha kész az ebéd, akkor mehetek át a konyhába.

- Van olyan szokásod, amit nehezen tolerál?
- Megmondanám, de nincsen. „Évek óta formáljuk egymást, mint víz s a part”, ahogy hangzik a dalomban. Simára csiszoltuk egymást.

- Szakmai sikerektől el szoktál érzékenyülni?
- Nem, mert folyamatosan átéltem, hogy megbecsült zenész vagyok.

- A nyáron újra összeállt a Hungária. Milyen érzés volt?
- A végén átöleltem Fenyőt és Dollyt, és csak annyit mondtam: ezt megcsináltuk! De nem maradtam ott utána velük bulizni, mert akkor rám jött volna az érzelgősség, azt meg nem szeretném senkinek kiadni.

- Valóban jóban vagytok?
- Igen, évtizedek óta van egy láthatatlan köldökzsinór köztünk. Néha össze is járunk. Én merek lépni, ők nem. Bárkit felmerek hívni, bármennyi idő után is, hogy gyere át hozzám beszélgetni.

- Tudom, azt is a Jóistennek köszönöd, hogy idáig eljutottál, de azért tenni is kellett érte…
- Hát, hogyne! Lusta zsenit nem ismer a történelem. Ha valamit csinál az ember, megszállottan tegye. Nekem a zenélés nem foglalkozás. Isten meghívott erre. Azt mondta: „Fiam, szórakoztató kisiparos legyél!”

Negyven éve zenél

Született: Budapest, 1953. december 16.
Gyerekként kezdett dobolni, gitározni. 15 éves, amikor első zenekarát megalapította, a One World-öt, majd egy év múlva már a Fermben zenélt. 1973-ban belépett a Hungáriába, ahol hét évet játszott, majd 1982-ben megalapította az R-GO-t.
Édesapja: Szikora Jenő táncdalénekes, felesége, Zsuzsanna óvónő, fogadott nagymamája volt Szepes Mária író, költő, akinél sokat gyerekeskedett.