Szekták és hamis próféták

Anyagközpontú a világ...

Dr. Pressing Lajost, a magyarországi Buddhista Misszió ügyvivőjét a kezdetekről, azaz a szekták kialakulásának körülményeiről kérdeztük.
- A szekták képződése mögött nagyon különböző indítékok állhatnak, éppen ezért nem is lehet egyenlőségjelet tenni közéjük. Különböző értékeket és gyakorlatot képviselnek. A szekta jelentése koronként és kultúránként változott - egykor egyszerűen iskolát jelentett -, napjainkra azonban pejoratív felhangot kapott: a fanatizmust, a kizárólagosságra törekvést, az antiszocialitást juttatja az emberek eszébe.
A szekták kialakulásának hátterében gyakran az húzódik meg, hogy a hívek egy része csalódik az intézményes vallásokban, mivel azok gyakorlata kompromittálódik számukra. Azaz a társadalmi gyakorlatba beágyazódottan már nem tudják betölteni azokat a szellemi funkciókat, amelyeket az emberek elvárnának tőlük, elveszítik kapcsolatukat a szellemiséggel. A szekták ilyenkor - a szellemi igények és az anyagi-társadalmi lét közötti egyensúly felborulása esetén - jelennek meg, s kezdenek virágzásba.
Őseink hajdanában kis csoportokban gyakorolták vallásukat. A hit hirdetője és hívője közé nem épültek falak különböző ceremóniákból...
Saját hitemnél, a buddhizmusnál maradva, ez bizonyos fokig ma is így van. Sokféle iskola létezik békésen egymás mellett. Valamennyi előtérbe helyezi a vallási gyakorlatot: kevésbé formalizálódtunk, mint például a kereszténység, s ez segített megőrizni a vallás erejét. De visszatérve a szektákhoz: a "testközelben" lévő vezetők, tanítók komoly
vonzerőt jelenthetnek, amivel különféle "álguruk" könnyen visszaélhetnek.
- Ön szerint a szekták egy része miért válik szélsőségessé?
- Ennek egyik oka talán az lehet, hogy a modern ember teljesen legyalulta maga körül környezetét, a történelmit és a szellemit éppúgy, mint a természetit. Életszemlélete szinte primitíven egyoldalúvá, anyagközpontúvá vált. Mintha az egész társadalom a fogyasztás kábítószerének hatása alatt állna. E szélsőséges életgyakorlat ellenhatásaképpen vallási irányban is szélsőséges kitörési kísérletek jelentkezhetnek.
- A fiatalok miért fogékonyabbak a szekták hívó szavára?
- Ez a generáció teljesen elbizonytalanodott, súlyos értékválságban van. Nincsenek számára olyan rendezőelvek, amelyek mentén sikeresen feldolgozhatná a rázúduló információhalmazt. Az elbizonytalanodás és az énerő hiánya, a szellemi-vallási szükséglettel párosulva könnyen olyan közösségekbe vezérli a fiatalokat, ahol biztonságban érzik magukat, s szellemi javak iránti igényüket
is kielégíthetik.
- Mi lehetne a megoldás?
- Nem tudom. Alapvető átrendeződést nehéz elképzelni, hiszen mindez a polgári rendszerből, társadalmi berendezkedésünkből következik. Mégis gondolkodni kell az alternatív életformák társadalmi elfogadtatásán, nehogy egy esetleges kataklizma kényszerítsen rá bennünket egy újfajta berendezkedésre...

"Vallás csak egy van"

Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben hét éve működik Valláslélektani Osztály. Vezetője dr. Süle Ferenc.
- Pszichiátriai osztályunk 40 ágyas, de nemcsak benn fekvő, hanem bejáró betegeket is ellátunk - mondja Süle doktor. - Évente mintegy 30-50 valláslélektani problémával küzdő beteget látunk el. Ambuláns forgalmunk ennek körülbelül a háromszorosa.
- Doktor úr, tulajdonképpen mi a vallás?
- Lényegéről szóló, minden szempontból kielégítő definíciót még nem sikerült megfogalmazni. Nagyon sok teológiát, kultuszt és rítust ismerünk, de mélylélektanilag úgy tűnik, hogy a felszínen túl nagyon sok a közös elem, s a lélek mélyén, mint közös humán jelenség, vallás csak egy van.
- Az utóbbi évtizedben miért fokozódott a szektaképződés?
- A szekták számának robbanásszerű növekedéséhez hozzátartozik az is, hogy a lelkileg labilis vagy válságos állapotban lévő emberek - főként fiatalok, nők és alulképzettek - fokozottabban vonzódnak az újabb vallási mozgalmakhoz, már csak különleges lelkialkatuk miatt is. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy a pszichiáterek, pszichoterapeuták, klinikai pszichológusok nincsenek kellően felkészülve az ilyen esetekre, mivel hazánkban valláslélektani ismeretek oktatása nem szerepel a lélekgyógyász szakemberek képzésében.
- Szerencsére azért a vallási kisközösségeket nem lehet egy kalap alá venni. A destruktívak mellett vannak építő jellegű, hasznos csoportok is.
- Destruktívnak lélektanilag akkor minősíthető egy vallási közösség, ha tagjainak szabad személyiségfejlődését gátolja, megnyomorítja. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan személyiségek, akik csak beszűkült szektás közösségben tudnak lelki egyensúlyban maradni!

A különböző társadalmakban általános jelenség az új mozgalmak keletkezése. Mivel ez a megújulás keresésével kapcsolatos, alapjában véve pozitív jelenség. Azonban az új megoldási módok számos téves, sőt veszélyes utat, helyzetet is létrehozhatnak, destruktív formákat is kitermelhetnek. A szektaképződés jelenségével azért kell foglalkoznunk, mert
sokak számára komoly mentálhigiénés veszélyt jelent.
Érdekes tendencia egyébként, hogy piacgazdasági szempontok is megjelennek a vallás területén. A szcientológiát és dianetikát létrehozó L. R. Hubbardnak tulajdonított mondást idézve: „A milliomossá válás leggyorsabb módja napjainkban, ha valaki alapít egy új vallást.”

- Kérem soroljon fel néhány új vallási mozgalmat!
- A teljesség igénye nélkül: a következők között található építő jellegű és destruktív közösség is a kereszténységhez kapcsolódnak a Jehova tanúi, a Mormon egyház, az Egyesítő egyház (Mun szekta), a Mandram, a Hit gyülekezete, a Hetedik napi Adventisták, az Új Apostoli Egyház, a Család (Isten gyermekei). Hindu gyökerű változat a Transzcendentális Meditáció (TM), a Hare Krisna mozgalom, a Hinduizmus dióhéjban, a Jóga- irányzatok, a Tantrikus hinduizmus és a Sai Baba-mozgalom. Buddhista változatok - itt elsősorban nem az eredeti, hanem a nyugati változatokra kell gondolni - a zen-buddhizmus, a Nic-heren Soshu (Soka Gakkai), a tantrikus és a tibeti buddhizmus. Iszlám gyökerű mozgalom a Szufizmus, a Meher Baba követői, a szubud. Külön csoportba vehetők az erős integratív törekvéseket képviselő theozófusok és antropozófusok. Sámánisztikus mozgalmak a sámánkultuszok, Castaneda Don Huanja. Mágia központú mozgalmak a különböző okkultista és spiritiszta csoportok, boszorkányok, sátánisták. Világi, szekuláris, tudományosságra hivatkozó vallási mozgalom a dianetika és scientológia, a Synanon, a Silva-agykontroll, az Erhard-tréning, Darnell tréning, bizonyos politikai áramlatok és némely természetgyó-gyászati irányzat. Egyesek még az Amway (network) hálózatot is ide sorolják.
Az ártó szekták sajátossága egyébként, hogy vezetőik az eredeti tanra hivatkoznak, ám annak lényegét meghamisítják, eltorzítva jelenítik meg. Az eredeti tan vagy tanok sokszor csak a becsábítás eszközei. Például a keresztényi szeretetre való hivatkozás a Család (Family) szektánál úgy jelenik meg - a fogalmat eltorzítva és kitágítva -, hogy még az incesztabut is feloldják, és így abba többek között még a saját kiskorú gyermekkel való szexuális élet is belefér...
- A destruktív közösségeknek miért olyan erős a vonzerejük?
- A fertőző betegség is gyorsabban elterjed és "hatásosabb" is, mint egy egészségért való mozgalom. Emellett sok ember destruktív vagy patológiás szükségletének intézményesített levezetését is biztosítják.
- Egy szekta okozta lelki sérülésekből ki lehet gyógyulni?
- A megfelelő szakemberek segítségével is inkább hosszabb, mint rövidebb idő alatt. A gyógyulás döntő tényezője általában a vallási mozgalmak terén való kellő tájékozottság, a belső kultúra, a szellemi élet fejlesztése, az adott közösségi rendszerekbe (család, iskola, munkahely) való kreatív újra betagolódás és cselekvő részvétel!

Patológiás guruk

- A szektaképződés nem csak a kereszténységre jellemző, éppúgy megtalálható a buddhizmusban, mint az iszlámban, avagy a hinduizmusban is - mondja dr. Szilágyi Mária pszichológus.
- Ön szerint mi hozza létre ezeket a vallási kisközösségeket?
- Korunk technikalizálódott. Oktatási rendszerünk kizárólag a racionális gondolkodást végző bal agyféltekénk fejlesztését szolgálja, míg az erkölcsi, emocionális, spirituális, lelki nevelés a háttérbe szorult. Az elképesztő mennyiségű ismerethalmaz elsajátítása közben a fiatalok érzelmileg elsivárosodnak, s ha úgy adódik, nem tudnak megbirkózni a rájuk zúduló érzelmi terhelésekkel... Ilyenkor segítségre szorulnak. Ezt ismerik fel kiválóan a különböző szekták vezetői, szószólói, s - mintegy a hiányt pótlandó - belépnek az összezavarodott fiatalok életébe.
- Az egyik oldalon elbizonytalanodott, csetlő-botló ifjak, a másikon pedig azok a guruk, akik nagyon is tudják, hogy mit akarnak. Ön miként jellemezné személyiségüket?
- Nem mindenki képes szektát alapítani. Olyan személyiség kell hozzá, amelyben fellelhető a hatalmi törekvés - az anyagi hatalmat is beleértve -, a megalománia,
illetve a patológiás megszállottság. Ez utóbbi általában úgy szokott megszületni, hogy a leendő gurunak a skizofréniára jellemző hallucinációja van. Majd később ezt az élményét mint külső benyomást
próbálja szintetizálni. Valahol a pszichopátia és az elmebetegség között "tántorog".
- Nem egyszer hallottam már arról, hogy harmonikusan élő család sarja is hátat fordított korábbi életének.
- Akkor ez a harmónia csak látszólagos volt! Hiába rendezett egy család anyagi háttere, ha az emóció, az őszinte odafigyelés hiányzik a kapcsolatokból! Ilyenkor elég az, ha egy ismerős azt mondja egy fiatalnak: gyere el hozzánk beszélgetni egy teadélutánra! Elmegy, s nagyon jól érzi magát, mert törődnek vele, kíváncsiak a gondolataira, érzéseire, véleményére, nem foglalkozik azzal, hogy újdonsült ismerősei szektatagok. Még kétszer, háromszor megfordul náluk, s ha negyedszerre elmarad, hát utánamennek, megkeresik. S a sodorható fiatal ismét a szektások között találja magát. Ekkor kezdődhet az agymosás.
Rábeszélik - esetleg drogok segítségével ráveszik - lázadjon fel a szülői tekintély ellen, szakítson korábbi életével, dolgozzon velük stb. A lényeg az, hogy elidegenítsék régi életterétől.
- Az agymosás után mi következik?
- A fiatal "bevonul" a szektába. Mintha a katonasághoz, kórházba vagy börtönbe vonulna. Elveszik személyes holmijait. Mindenből "kincstárit" kap, minimális élettérrel. Minél patologikusabb a vezető személyisége, annál szélsőségesebb előírásokat kell betartania. Például teljesen megtiltják neki a szexuális életet, esetleg csak a csoport vezetőjével kerülhet nemi kapcsolatba, de az is előfordulhat, hogy egy-egy "szent rítus" után azt sem tudja, hogy éppen kitől esett teherbe. Ilyen körülmények között a szektásokból előbb-utóbb meghasonlott janicsárféle - bármire felhasználható robot - válik olyannyira, hogy ha vezetőjük azt kívánja tőlük, még az öngyilkosságra sem mondanak nemet. 
Szerencsére azért vannak olyanok, akik egy idő után az egészet megelégelik.
- Elegük lesz a nyájösztönből, a "minden közös"-ből, a testüket-lelküket kínzó mindennapokból, a céltalan életből. Csakhogy egy szektával szinte lehetetlen szakítani, szökni kell! Tapasztalatom szerint a "kiugrottak" többségének elmegyógyintézeti kezelésre van szüksége. Enyhébb esetben megteszik a gyógyszerek, súlyosabb pszichózis esetén azonban még elektrosokkra is szükség lehet... Mindez persze elkerülhető, ha a családok valóban családként, nem pedig gazdasági munkaközösségekként funkcionálnak, az iskolák pedig jó példával elöl járva nevelik a jövő nemzedékét.