Száz éve a vak testvérek feltétlen szolgálatában

Létrehozás: 2009. március 09., 13:44 Legutolsó módosítás: 2009. március 09., 13:45

Speciális nyomtatóval állít elő látássérültek által is olvasható, úgynevezett pontírásos hitéleti szövegeket a református egyház vakmissziója. A szervezet lelkipásztor vezetőjétől megtudtuk: ez az egyik legrégebbi, csaknem százéves múltra visszatekintő ilyen szervezet Magyarországon, amelynek célkitűzése a látássérültek lelki és szociális szolgálata, valamint ehhez kapcsolódóan a vallásos nevelés. Forrás: Magyar Hírlap / Kacsoh Dániel

Száz éve a vak testvérek feltétlen szolgálatában

A református egyház vakmissziója Isten Jézus Krisztus által közölt szeretetét hirdeti, amit igyekeznek a látássérültekkel is megismertetni (Fotó: Horváth Péter Gyula)

„Jelenleg egy vakok által is olvasható református énekeskönyvön dolgozunk, amelyet egy látássérült család rendelt meg, de a tervek szerint szélesebb körben is hozzáférhető lesz” – mondta lapunknak Szabó Zoltán József, a Magyarországi Református Egyház Vakmissziójának lelkipásztor vezetője. Tavaly szeptemberben megvásárolták azt a speciális pontírásos nyomtatót, amelyre csaknem egy évig gyűjtöttek. A vakok által is olvasható szövegeket előállítani képes szerkezet azóta „munkába állt”, több hitéleti jellegű kiadványt nyomtattak már vele. A lelkész szerint fontos, hogy a Kárpát-medencei magyarságot, amennyire tudják, ellássák ilyen szövegekkel. „Gazdaságilag nem éri meg, de nem is azért csináljuk” – mondta Szabó Zoltán József.

A református segítőszervezet az egyik legrégebbi vakmisszió Magyarországon, önkéntes kezdeményezésre alapították 1914-ben, majd nem sokkal később felkarolta az egyház. Eredendő célkitűzése a vakok lelki és szociális szolgálata, valamint ehhez kapcsolódóan a vallásos nevelés. Ahogy a szervezet alapító okiratában is olvasható: szolgálatának középpontjában Isten Jézus Krisztus által közölt szeretetének hirdetése áll, amelynek megismertetését minden látássérült testvér számára fontosnak tartja. A vakmisszió fenntart egy segélyezési rendszert is, ennek kapcsán anyagilag is támogatják a vakokat.

Most az adományszerzés kibővítésén dolgoznak, a lehető legtöbb helyen perselyeket helyeznek el, de van már mód interneten is jótékony felajánlásokat tenni a szervezet javára. A befolyt összegekből egyebek mellett felolvasóesteket, nyári táborokat szerveznek, de előfordul, hogy teátrumok meghívására színházi látogatásokat is rendeznek. Szabó Zoltán József szerint nem létezik teljes, a vakok által is olvasható – vagyis pontírásos – Biblia, egyes részletek azonban már hozzáférhetők. „Az ilyen kiadványokat az Egyesült Államokban készítik, az itthoni szétosztásukat, vagyis a jogosultság megállapítását a református missziói központ a Magyar Bibliatársulat közreműködésével végzi” – mondta a lelkipásztor. A teljes, speciálisan nyomtatott Biblia ezerháromszáz helyett több mint tizenkétezer oldalas lenne.



A pontolvasás története

A francia Louis Braille neve mellé 1829-ben, egy népesség-összeíráskor beírták, hogy se írni, se olvasni nem tud. Braille, aki a Fiatal Vakok Párizsi Intézetének egyik tanítója volt, még abban az évben kitalált egy új „nyelvet”, amelynek segítségével a vakok előtt is megnyílt az út az írás-olvasás elsajátításához. Braille egy egészen új ábécét talált ki, amely kiemelkedő pontok mintázataiból áll. A pontokat úgy kombinálta, hogy azok hasonlóak voltak a dominó pontjaihoz, s egy-egy összeállítás az ábécé valamelyik betűjének, egy írásjelnek vagy gyakran előforduló szavaknak felel meg. Az úgynevezett Braille-írást úgy olvassák el, hogy ezt a kiemelkedő szöveget egy vagy két ujj hegyével letapogatják. A rendszert, amely eredetileg hatvanhárom karakterből tevődik össze, azóta továbbfejlesztették és tömörebbé tették. Erre azért volt szükség, mert így olvasni és írni is gyorsabban lehet, valamint az írás is kevesebb helyet foglal el, mint azelőtt.
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben