Szájukra hiába veszik – Istenkáromlási paragrafusok Európában

Az írországi ateisták egyelőre várják, hogy istenkáromlásért perbe fogják őket. Az erről szóló jogszabály életbelépése után fél órával, újév napjának hajnalán azzal tiltakoztak, hogy blaszfémiának minősíthető idézeteket tettek föl a honlapjukra. Felháborodásukkal nincsenek egyedül. Több évszázadnyi visszalépésként értékelte a vallásvédő paragrafust egy tekintélyes nemzetközi újságíró-szervezet, a Riporterek határok nélkül is. Tiltakozott továbbá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet bécsi médiabiztosa, Haraszti Miklós.

Az istenkáromlókra (bármely vallásról legyen is szó) január óta 25 ezer euróig terjedő bírság várhat Írországban. Dermot Ahern konzervatív igazságügy-miniszter nem érti a felháborodást, elvégre a régi törvényhely leporolásakor törölték a hét évig terjedő (bár emberemlékezet óta ki nem szabott) börtönbüntetést a fenyegető következmények közül, és a vallási érzületet sértő megnyilatkozások üldözését a higgadt ügyészségre bízták, a felháborodott polgárok kezéből kivéve ezzel a magánvád lehetőségét. Sőt igyekeztek biztonságos mederbe terelni a jogi eljárásokat. A sérelem csak akkor kerülhet bíróság elé, ha szándékos, ha súlyos, és ha valóban alkalmas a köznyugalom megzavarására. Az utóbbi kritérium az interneten tiltakozó ateisták esetében nyilván nem teljesül, ezért feltehetőleg nem küzdhetik magukat bíróság elé az idézetgyűjteménnyel.

Az istenkáromlás tényállását a rágalmazási törvénybe foglalták. E törvény más részeit Haraszti példásnak tartja, mondván, Nagy-Britannia után Írország a második nyugat-európai állam, amely nem büntető-, hanem polgári jogi ügynek minősíti a sértő szavakat, vagyis dekriminalizálja például az újságírók által okozott sérelmeket is.

Lehet, hogy az ír jogalkotás vallásgyalázási passzusa nem keltett volna ekkora feltűnést, ha a magas labdát nem üti le az iszlám konferencia szervezete, amely jogi lépéseket is sürgetve fogadtatta el tavaly decemberben az ENSZ közgyűlésében azt a – csak ajánlásnak számító – határozatot, amely tiltja a vallási érzületek megsértését, elsősorban az iszlámellenességet. Márpedig akadnak muszlimok, akik komolyan veszik az ilyesmit. Épp január elsején próbálta fejszével megtámadni egy muszlim aktivista a 2005-ben világraszóló botrányt kavaró Mohamed-karikatúra dán rajzolóját. Talán épp a muzulmán érzületek potenciális megsértőit igyekszik elriasztani és a dán karikatúrabotrányhoz hasonló eseteket elkerülni Ahern a jogszabály-módosítással – spekulált némelyik dublini kommentátor.

Írország persze követhette volna a szomszédos britek példáját. Londonban 2008-ban eltörölték az istenkáromlási paragrafust. Igaz, a vallásos emberek így sem maradnak védtelenül, sérelmeikre azon jogszabály alapján kereshetnek gyógyírt, amely tiltja a fenyegető beszédet a faji és vallási kisebbségek ellen. Ugyanez a helyzet például Franciaországban is, ahol a republikánus eszmék jegyében a vallásgyalázási passzust nyomtalanul törölték a törvénykönyvből a 19. század elején.

Az istenkáromlás több más európai országban továbbra is meglévő, sőt ha ritkán is, de büntetéssel járó tényállás. Igaz, legtöbbször a művészet és a véleménynyilvánítás szabadsága bizonyul erősebbnek. Ausztriában az utóbbi évtizedekben Manfred Deix és Gerhard Haderer karikaturistákat citálták bíróság elé, de fölmentették őket. Haderer egyik kötetéből – amely nem éppen szokványos képregényben ábrázolta Jézust – még Görögországban is bírósági ügy lett, de másodfokon az is felmentéssel zárult. Az osztrák katolikus egyház ezek után nem próbálkozott újabb perrel, beérte az ügyészség puszta tájékoztatásával, amikor tavaly decemberben egyes hívők sértve érezték magukat Deix sajátos felfogású Isten-, illetve feszületábrázolásai miatt.

Németországban Frank Scholz festőt szintén a művészet szabadságára – no meg tettének jelentéktelen következményeire – hivatkozva mentették föl, miután a pápa 2006-os bajorországi látogatásának idején Regensburgban szatirikus festményeket és képeslapokat tett közszemlére. Egyszer-kétszer bíróság elé citálták a vaskosságáról híres kölni karnevál kabaréjeleneteit is. A jogi következmények elmaradtak, de egy inkriminált jelenetet a tévéfelvételből kivágtak. 1994-ben viszont még a művészet szabadsága sem volt mentő körülmény, és az istenkáromlási paragrafus alapján betiltottak egy musicalt. Nem hivatkozhatott viszont művészetre az a börtönviselt férfi, aki Korán-feliratos vécépapírtekercseket küldözgetett németországi muszlim közösségek címére. Felfüggesztett börtönbüntetését 2006-ban, nem sokkal a Mohamed-karikatúrák keltette botrány után, a bíróság azzal indokolta, hogy provokációja alkalmas volt közfelháborodás keltésére.

Dániában pénzbírsággal vagy négy hónapig terjedő börtönnel sújtható az, aki nyilvánosan megsérti valamelyik vallást. A nevezetes Mohamed-karikatúrák miatt erre hivatkozva tettek feljelentést a helyi muszlim csoportok, de a bíróság – a véleménynyilvánítás szabadságát fontosabb értéknek tekintve – felmentő ítéletet hozott.

Magyarországon még a múlt században is egy évig terjedő fogházzal volt büntethető az, aki „Isten ellen intézett gyalázó kifejezések által közbotrányt okoz”. Ez állt az 1878-as büntető törvénykönyvben – ismert nevén a Csemegi-kódexben –, de az 1961-es új törvényből ez már kimaradt. A vallásos emberek testi és lelki épségét – más csoportokéval együtt – azok a paragrafusok védik, amelyek a közösség tagja elleni erőszakot és a közösség elleni izgatást szankcionálják. Mivel azonban idehaza a szólásszabadság határai igen tágak, hitbéli ügyek miatt ezeket nemigen alkalmazzák a gyakorlatban. A Tilos rádióban 2003 karácsonyán elhangzott, gyakran emlegetett keresztényellenes mondat akkor került bíróság elé, amikor a Fővárosi Ítélőtábla jóváhagyta a büntetést, amelyet a médiahatóság rótt ki a rádióra. Magát a kijelentést az ügyészség nem minősítette közösség elleni izgatásként. Ritka eset, hogy egy további bűntett, a vallás szabad gyakorlásának akadályozása miatt ítélnek el valakit. Így járt 1999-ben az az autós, aki pisztollyal próbált utat törni magának egy körmeneten át.