Szabó Zoltán Attila: Szenteste
Szenteste mindenki a szebbik arcát mutogatja. A politikus is, aki egész évben zsebre játszott. A direktor is, aki a szürke hétköznapokon lelkeket ölt. A szakértő is, aki a szagot fogta, no meg a csúszópénzt. A szenteste látszólag tehát mindenkié. Az övék is. Ám a lélek kíméletlen! Hiszen szenteste - akár egy érzékeny szeizmográf - kijelez. És lehet bármily csicsás a csomagolás, ha kong a benső... Forrás: mixonline.hu
... ha üres a tartalom, még a leggazdagabbról is kiderülhet, hogy nincstelen. És fordítva.
A karácsony megvesztegethetetlen. A körítés persze mást mutat. A nagy vásárlósdi idején azt hihetnők, hogy az a nyertes, aki terepjáróval parkol be a plaza alatti mélygarázs mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyére. Azt hihetnők, hogy az szereti igazán a családját, aki szarvasgombát vételez nekik szentestére. Azt hihetnők, hogy a fa magassága meghatározza az élet minőségét is. Azt hihetnők, hogy a boldogság hatalom- és pénzfüggő.
Az ünnep azonban fejbe kólintja azt is, aki fennhangon üvölti, hogy neki bizony sem szent.
A karácsony legnagyobb érdeme, hogy csendet teremt. Az utca kiürül. A bankok bezárnak. A boltok úgyszintén. Egyszeriben nincs hol villantani. Haza kell menni. A politikusnak is. A pénzembernek is. A humánpolitikusnak is. A szakértőnek is. A sztárnak is. És nem veszi őket a kamera. S még a sameszok, a talpnyalók is hazatérnek. Nincs kampány. Nincs bizottsági ülés. Nincs míting. Nincsenek mondvacsinált "szent" ügyek. Nincs válság.
Szenteste kulcsra zárják a titokszobákat. Leáll a motor. Egyszeriben nincs kit túlkiabálni. Nincs kit legyőzni. Nincs kire lőni. Nincs mibe kapaszkodni. Csak azokba kapaszkodhatunk, akik velünk közösséget vállalnak. Egymás szemébe kell nézzünk. S ha figyelünk, a másik lelkébe is belelátunk. Egyszeri pillanat. Ihletett percek. Ez benne a szép. És ez benne a zavartkeltő.
A szenteste olyan az embernek, mint gyíknak a vedlési időszak. Szükségünk van a régi toprongy lecserélésére. Egy makulátlan felöltőre. A karácsony pedig feltölt. A karácsony vigasztal. A karácsony új célokkal „+ruház” fel. A karácsony picit mindent és mindenkit a helyére rak. A hétköznapok gúnyáját lehúzza rólunk. És mindannyian (ha tetszik, ha nem) gyermekekké, unokákká, szülőkké alakulunk egyetlen szent estére. S akkor vagyunk igazán gazdagok, ha van hová hazatérni. S ha nem vak szemgödröket látunk magunk körül, hanem fénylő szempárokat.
Minden más smafu.
