Sporttemplom – Kerületünk egyik rejtett kincse a „Luther udvar”-on

Sporttemplom 

A nevében is különleges sport, mozgás-és harcművészeti központ Józsefvárosban, a Rákóczi úton kínál széleskörű sportszolgáltatásokat. Az egykori evangélikus templom helyén lévő, 2500 négyzetméteres sportcentrum komplex fizikális és mentális feltöltődést kínál. A belváros legnagyobb sportlétesítménye, kezdetben harcművészeti központként működött, de mára a fitness, az aerobic, az alakformálás és a meditatív órák között is válogathatunk. Cross training, kettlebell, kondi, gerinc- és zsírégető torna, jóga, pilates, társastánc, street dance, analitikus testképzés vagy éppen táltos dobolás, hogy csak néhányat említsünk a lehetőségek közül. Mindezek mellett biokávézó és büfé, gyermekmegőrző, szauna, szolárium, masszázs szolgálja a látogatók kényelmét.

Az igényesen kialakított, tágas edzőtermek mellett a kelet-ázsiai szobrok és ereklyék adják meg a hely hangulatát.

Szívesen jönnek ide az emberek, szeretik ezt a közösséget – állítja Mészáros Réka szakmai igazgató, aki elárulja: a lélek ápolását ugyanolyan fontosnak tartják, mint a test építését, ezért tartanak spirituális és meditációs órákat. „Mindenki előtt nyitva álla a Sporttemplom, reggel héttől este tízig várjuk a sportolni vágyókat. A mozgásra fordított idő többszörösen megtérül.” – hangsúlyozza a szakmai igazgató. A Sporttemplom február 23-án nyílt napot szervez.  

Nyz – Megjelent: a Józsefváros VIII kerületi Önkormányzat lapjában, a 2009. február 17-i számban.

*****

Gulácsiné Fabulya Hilda, a Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség lelkészének reagálása:

Kerületünk egyik rejtett kincse a „Luther udvar”-on

A 2009. február 17-i szám „Sporttemplom” cikk megjelenése kapcsán született meg bennem az elhatározás: Mindenképpen reagálnunk kell erre az írásra.

A Rákóczi úti „Sporttemplom” eredetileg a budapesti szlovák evangélikus hívők temploma volt. – Híveink számára nem különleges, hanem sértő ez az elnevezés, hiszen a „keresztyén szótárban” a templom szó Istenhez, Isten házához, dicséretéhez és az imádkozás házához kapcsolódik. Jól ismert történet a Bibliából, amikor Jézus kiűzi a templomból a kufárokat, kereskedőket, mondván: „Az én házam imádság háza...” – Korrigálnunk kell: ez a „Sporttemplom” nem „az egykori evangélikus templom helyén”, hanem benne – az egykori szlovák evangélikus templomban van! –

Ez a – valamikor gyönyörű – neoromán stílus jegyeket viselő templom építése 1856 őszén, illetve 1857 tavaszán kezdődött Diescher József tervei alapján. Közel tíz évig húzódott el az építkezés, mivel az egyház folyamatos anyagi gondokkal küzdött. 1867 dec. 21-én, a szlovák hívek nagy örömére megnyitották az elkészült templomot: az akkori Kerepesi úton. 1872-től Bachát Dániel a gyülekezet lelkésze: aki tetemes tartozással veszi át az egyházközség vezetését. A súlyos anyagi gondok enyhítésére az egyházközség vezetői már ekkor szerettek volna a templomot körülvevő telken hasznot hozó épületeket építtetni. Ezt a tervet akkor a város elutasította, hivatkozva arra, hogy a telekkönyv szerint a telken templomon, iskolán és lelkész lakáson kívül más jellegű épület nem lehet. – Hosszas tanácskozások után végül 1891-ben mégis engedélyezték az építkezést. Deutsch Károly vállalkozó 1893-1894-ben a Luther Mártonról elnevezett udvaron felépítette a több emeletes neoromán stílusú bérházat. – A ház egyébként a mai napig viseli a „Luther ház” nevet, a templom bejárata felett láthatjuk Luther Márton szobrát is. –

A történelem viharainak következtében a Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség sokat veszített. Lecsökkent hívei száma. Elveszítette templomát 1965-ben – s miután állami tulajdonba került, hozzá méltatlan „beton – förmedvényekkel” csúfították el – de a gyülekezetnek meg kellett válnia bérlakásaitól is. Mára csak néhány ingatlan van az egyházközség tulajdonában: melyek közül az egyik a kis kápolnánk, ahol istentiszteleteinket tartjuk, a másik pedig a lelkészlakás.

Ez a hajdan gyönyörű – ma műemlék – templom ma is itt áll a „Luther udvaron”, kívül magán hordozza az egykori evangélikus templom jegyeit. Azonban ez a műemlék épület, - ami azt jelenti: a nemzet kincse, így a kerület kincse is – ma kívül siralmasan néz ki! A templom szépséges külső elemei „tömbökben” esnek szét, hullanak le a földre! Már-már veszélyessé válik az épület megközelítése.

Úgy gondolom, hogy a „nemzet kincsének”, a kerület kincsének a megmentése közös ügyünk, közös „szívügyünk” kell, hogy legyen. Ne hagyjuk elveszni! Tegyünk érte valamit, fogjunk össze ennek a kincsnek a megmentése érdekében!  

Isten áldjon, vezessen, segítsen minket!  

Gulácsiné Fabulya Hilda, a Szlovákajkú Evangélikus Egyházközség lelkésze