Segítségért kiált az Árpád-kori magyar történelem hagyatéka – A reformátusok megmentenék a sólyi templomot
Sóly Veszprém és Várpalota között található kisfalu, melynek református temploma Szent István királyunk Koppánnyal Kr. u. 997-ben vívott csatájának emlékét őrzi. Az ifjú Vajk herceget itt bujtatták el, amíg lezajlott ország alapításunk döntő csatája. Győzelme után István kápolnát emeltetett itt, melyet az 1009-ből származó királyi okirat az egyetlen olyan templommá teszi az országban, amely dokumentáltan Szent István személyéhez fűződik. E történeti áttekintés után térjünk vissza a jelenbe. Ezután a felvezető után még inkább döbbenten olvastam azt, hogy ez az 1000 éves emlékmű segítségért kiált most, miért? Forrás: HírTV, Paletta műsora, reformatus.hu
Bikádi László református lelkész: – Hát azért, mert egy 400 fős kicsi faluban található és nem vonz akkor látogató közönséget mondjuk, mint itt Budapesten a Halászbástya. ebből adódóan nem jelent túlságosan nagy politikai babért mondjuk egy kormánynak, ha ezt felújítja, hanem itt, aki dolgozik, az tényleg a hazájának, tényleg az egyházának, tényleg az örökségének a védelmében dolgozik, mert nem jár más, csak köszönet érte és nyugodtan elmondhatjuk, hogy akik ezért a templomért dolgoznak, egy kézzel fogható maradványát őrzik meg az Árpád-kori magyar történelemnek.
– Csak akkor is nagyon furcsa azt hallani, hogy miért nem kiáltanak ilyenkor a műemlékvédők. Tehát, hogy a mindenkori kormánynak, az államnak miért nem fontos egy ilyen műemléket megmenteni, ugye a felújítását elősegíteni. Hogyha jól olvastam, akkor a felújítás lehetőséget adott arra, hogy régészeti kutatásokat is végezzenek, amely még inkább bebizonyította a templom keletkezésének legendáját, tehát hogy Szt. Istvánhoz kötődik. Miért nem segít az állam ilyenkor?
Bikádi László református lelkész: – Ezt nem tudom megmondani. Én 1995 óta, mióta sólyi lelkész vagyok mondom, hogy ez az a templom, amely magában rejti vagy az alapjai alatt rejti azt az eredeti templomot, amely Istvánnak az a kápolnája volt, amit Koppány felett aratott győzelmének emlékére emeltetett. Kezdetben senki nem hitte el. Születtek a Horn-kormány alatt olyan iratok történészek kezéből, szájából, hogy tulajdonképpen semmi nem bizonyított. Most az idei évben Rácz Miklós régész találta meg azokat az alapokat, amelyek feltehetően illetve mondjuk azt, hogy egyelőre senki nem tudja megcáfolni azt, hogy nem annak a templomnak az alapjai, illetve találtak nyílhegyeket Árpád-kori cserép bográcsokat, ami igenis datálja arra a korra, hogy abban a korban ott valóban volt valami és az 1009-es oklevél, aminek egy másolatát őrzik a Veszprémi Érseki Levéltárban. Pedig egyértelműen meghatározza azt a helyet, hogy kis kápolna mellett Sólyban, ahol aláírta István ezt a dokumentumot. Én azt mondom, hogy nem hiszem, hogy ma valaki meg tudja cáfolni azt a tényt, hogy ez a keresztény magyar államiságunknak a 001-es emlékhelye, hiszen itt dőlt el hazánknak a sorsa, hogy ebből miért nem kovácsol valaki politikai előnyt magának, talán azért, mert túl kicsi horderejű lenne ahhoz képest, hogy milyen fontos lenne mindannyiunk számára.
– Túl kicsi horderejű, de mégis Sóly nekem úgy tűnik, mint egy pici ékszerdoboz Magyarországon, merthogy nemcsak erről a templomról nevezetes, hanem például a világ legnagyobb fából készült kardjai is az önök falujában találhatók. Mennyire értékelik ezt a magyar vagy a külföldi turisták, mennyire tudják ezt az emberek.
Bikádi László református lelkész: – Egyre jobban értékelik. Tehát azt kell mondjam, hogy főleg mióta ténylegesen Navracsics Tibor, Basztavica Jenők a megyei közgyűlés elnöke és többen is felkarolták és olyan emberek jöttek el hozzánk, akik mondják, ismert emberek elmondják mindenkinek, hogy jöjjenek el a Veszprém Megyei Közgyűlés, Pest Megyei Közgyűlés, Fehér Megyei, Zala Megyei együtt ünnepelte saját 1000 éves fennállásának például idén, itt Sólyban egyre nagyobb hangsúlyt kapunk, egyre nagyobb hírverést kapunk, ez megadja a reményt is arra, hogy talán most már felfigyelnek ránk a döntéshozók és ha mást nem azért, mert úgy fogják gondolni, hogy ha ezt megcsinálják, akkor legalább egy dolgot kipipálhatnak, hogy na jó akkor sok mindent elhagytunk, sok értéket nem őriztünk meg, legalább ezt a picit.
– Ha anyagi támogatást eddig nem is kaptak, nekem a stúdióbeszélgetés előtt említette, hogy arra mindenképpen jó volt ez a közös gond, az aggódás a műemlékért, a templomért, hogy összekovácsolta az önök református gyülekezetét. Tehát mindenki egy emberként próbál meg segíteni a felújításban, abban, hogy valóban visszatérjen eredeti fényébe ez a templom.
Bikádi László református lelkész: – Sőt nemcsak a falu lakói, nemcsak az a 45 fős gyülekezet, hanem nyugodtan elmondhatjuk, hogy az első virtuális református egyházközség is Sólyhoz kapcsolhatóan jött létre, amely Chicagótól egészen Kárpátaljáig tömörít olyan református embereket, akik szeretnék megmenteni ezt a templomot, akik szeretnék, hogyha ez újra a régi dicsőségében pompázhatna és akiknek a munkája ezzel a debreceni koncertnek a megszervezése is. Mert én büszkén mondom el, hogy nekem van úgymond a legkevesebb közöm hozzá, noha az est házigazdája leszek, hiszen mindent ezek az önkéntesek szerveztek le, nem azért, hogy 1 forintot kapjanak érte, nem azért, hogy a nevüket elmondják, hanem egyszerűen azért, hogy valamit tényleg tegyenek a hazájukért és az egyházukért.
– Ezt azért nagyon jó hallani. De ha már a debreceni koncertet említette, valóban Debrecenben lesz egy orgonakoncert, egy jótékonysági koncert a templomért, a felújításáért. Nagyon jó hallani, hogy művészek is fontosnak érzik, hogy segítsék ezt az ügyet. Úgy-e Kosóczki Tamás orgonaművészről van szó, aki egy alkalommal már felajánlotta.
Bikádi László református lelkész: – Igen, Budapesten a Szabadság téren volt egy sikeres koncertünk és a koncert végén mondta, hogy ő nagyon szívesen adna még egyet, keressünk egy olyan helyet, ahol megfelelő orgona van és ahol úgy gondoljuk, hogy érdemes elvinni az ő orgonakoncertjét, ahol találunk hozzá közösséget és a legnagyobb meglepetésemre az egyik gyülekezeti tagunk azzal jelentkezett, aki egyébként Dunakeszin lakik, hogy ő már le is beszélte a Debreceni Nagytemplomot. Én nagy örömmel vettem azt, hogy nekem, aki Zsigmond lelki pásztor urat, ha felhívom kérhettem volna, hogy segíts nekem kolléga, nem kell ezt megtenni, noha meg fogom köszönni a Debreceni Nagytemplomi gyülekezetnek, hogy adják a templomukat, de mégis valaki megelőzött és az egyház végre elkezd alulról szerveződni és elkezd gyülekezetként, egyházként gondolkodni, ahol nem minden a papnak a feladata, hanem aki amit tud kézbe vesz, viszi előre, hisz ez a magyarságnak és az egyháznak is, mindennek a fennmaradásának a záloga, hogy a tagjai, az alkotói akarjanak valamit tenni érte, lehetőség szerint névtelenül, lehetőség szerint magáért azért, hogy elmondhassák maguknak meg Istennek, hogy ezt megtettük.
– És mindenki mást tehet. Van Önöknek egy alapítványuk, amin keresztül…
Bikádi László református lelkész: – Létezik az 1000 éves Sólyi templomért Alapítvány, amit 1997-ben hoztunk létre. Pontosan a templomnak a megmentéséért, amely azóta több-kevesebb sikerrel gyűjt arra, hogy újabb és újabb lépcsők megvalósuljanak például ebből a 100 milliós beruházásból, de amiből azt kell mondjam, hogy az elmúlt évek alatt azért 20-30 milliót lefaragtunk, sajnos az infláció ellenünk dolgozik, mert amennyit mi megvalósítunk, annyit hozzáemel.
– Köszönjük szépen, hogy itt járt nálunk! Kedves nézőink, mindenki, aki szeretne segítsen, hogy a református gyülekezet minél előbb visszakapja a templomát és persze műemlékként is nagyon-nagyon fontos minden magyar ember számára. Köszönöm szépen!
