Rangfelvarrás: Teljes rehabilitációt szeretnének a Don-kanyar magyar parancsnokának
Rehabilitálható-e teljes mértékben az a katonatiszt, akinek vezetése alatt a 2. magyar hadsereg és a mellé rendelt munkaszolgálatos egységek nagyobbik része, mintegy 130 ezer ember életét vesztette, megnyomorodott vagy éppen fogságba esett a Don-kanyarban? Pláne, ha ő maga vallja be, hogy hideg fejjel számos fegyvertelen vagy akár alatta szolgáló személy meggyilkolására, megkínzására, illetve fegyverrel való terrorizálására adott utasításokat. Forrás: hetek.hu / Pécsi Tibor
Jány Gusztávot 1947 szeptemberében ítélte halálra a népbíróság. Nemcsak háborús bűnökért, mint aki a katasztrofális vereséget és ember-, illetve hadianyagban hatalmas pusztulást elszenvedő 2. magyar hadsereg parancsnoka volt, hanem a vádirat szerint túszok szedéséért, civilek, munkaszolgálatosok és a hadseregben gyávasággal vádolt honvédek kivégzésére adott parancsokért is. 1993-ban, a rendszerváltozást követően az ügyészség kezdeményezésére számos más népbírósági ítélettel együtt Jányét is felülvizsgálták. Ennek eredményeként bűncselekmény hiányában az ítéletet hatályon kívül helyezték. Ekkor azonban csupán hadsereg-parancsnoki tevékenységét vizsgálták, a civil lakosság, a munkaszolgálatosok ellen elkövetett bűnöket és gyilkosságokat, a túszok szedését és a halálos ítéletekre vonatkozó parancsokat már nem. Ezeken az 1993-as bizottság nagyvonalúan túllépett. A tizennyolc évvel ezelőtti ítélet kapcsán dr. Galli László most a köztársasági elnökhöz mint a hadsereg parancsnokához fordult, hogy a felmentő ítélet nyomán adják vissza a volt tábornok rangját és ezzel együtt becsületét is.
A Ludovika fiai
A német és lengyel gyökerekkel is rendelkező Jány Gusztávot eredetileg Hautzingernek hívták. A család a millennium évében költözött Lébényből Budapestre, ahol az apa a Ganz Gépgyár tisztviselőjeként szép jövedelmet tudott biztosítani családjának. A hívő, evangélikus család Gusztáv taníttatását is az evangélikus egyház tulajdonában lévő soproni, illetve Deák téri Evangélikus Gimnáziumokban vélte leginkább megfelelőnek. Az érettségit követően a Ludovika Akadémián folytatta tanulmányait. 1905 augusztusában avatták hadnaggyá, majd a lugosi 8. honvéd gyalogezrednél kezdte meg szolgálatát. Itt tanult meg románul (németül már tökéletesen beszélt), későbbi pályafutása során pedig a franciát is elsajátította. Néhány éves szolgálatot követően a bécsi hadiiskolában is képzésben részesült, innen mint főhadnagy távozott.
Az első világháborúban a galíciai hadszíntéren hamar ismertté vált mint nagyszerű parancsnok. Ezért kiemelték, és a vezérkarhoz került. A háború végén, 1919 februárjában Szatmárnémetibe küldték az ott állomásozó Székely Hadosztályhoz, melyet később szétvertek a románok. A következő évtizedben különböző vezérkari feladatokat látott el az ország számos pontján. 1924-ben elöljárói utasítására kérte felvételét a Horthy Miklós kormányzó által alapított Vitézi Rendbe. Természetesen felvették, csupán családi nevét kellett magyarosítania, így lett negyvenéves kora után Hautzingerből Jány. Közben harcászatot kezdett tanítani a Ludovika Akadémián, amely a magyar tisztképzés (és revizionizmus) legfőbb intézménye volt akkoriban.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
Egy másik vélemény: