Pravoszláv katedrális a Szajnánál

Eredetileg azért tárgyalt Putyin Fillon kormányfővel, hogy Franciaország a védelmi szövetség egyik oszlopos tagja, fegyvert árulna-e a szovjet múltjából éppen csak kikecmergő birodalomnak?
Másnap meg ebédelt Sarkozy elnökkel, hogy tisztázzák, az orosz hadsereg csak úgy „üresen" vásárolhat-e Mistral típusú helikopterhordózó hadihajókat, vagy „csecsebecseként" néhány fegyverhez is hozzájuthat. Az évszázad egyik lejelentősebb katonai üzlete már eleve csikorgatta a NATO vezető tisztjeinek a fogait.

A kérdést sokan jogosnak tartják, a Kreml ellenben azzal érvel, új biztonsági rendszert készülnek kiépíteni az USA-val is, ez a hidegháborús bizalmatlanság idejétmúlt. A NATO-válasz: önmagában a Mistralok szállítása is meggondolatlan és elhamarkodott, hát még fölfegyverezni is őket? A gallok egyelőre nem látszanak engedni, de Medvegyev elnök és Putyin idegőrlő türelemmel vár.

Ez a Párizs-Moszkva fraternizálás politikai és kereskedelmi része. Van azonban egy vallási-politikai mellékterméke is. Az oroszok ugyanilyen türelemjátékkal arra akarták rávenni a franciákat, hogy fővárosuk egyik legfestőibb helyén, a Szajna partján, az Eiffel torony közelében mesebeli pravoszláv székesegyházat építhessenek. Olyan pompázatosat, mint amilyenek Szentpétervár és Moszkva ékkövei, a Musszorgszkij operák szemet gyönyörködtető díszletei, amelyek bugó-zümmögő kórusokat idéznek föl. A franciák néhány hete a Le Nouvel Observateur riportjából értesülhettek arról, hogy "oroszosítani" szeretné a Medvegyev-Putyin páros fővárosuk egyik legfestőibb negyedét, a hetilap ügyes fotómontázzsal azt is érzekeltette, hogyan furakodnék ez a "csempészáru" megszokott és megszeretett környezetükbe. Meg kell vallani, gyönyörű szép az aranyozott hagymakupola, nem csúfítaná a rakpartot, a fényét emelné.

Csakhogy mindennek több oldala van. A történet még tavaly december közepén kezdődött, a dán fővárosban, a világ környezetét óvó nemzetközi klima csúcsértekezleten. A viták egyik szünetében Dmitrij Medvegyev titokzatosan Nicolas Sarkozy fülébe súgta, hogy szeretne vele külön beszélgetni. Négyszemközt. Sarkozy már-már azt hihette, fontos politikai kompromisszum készül a kudarcra ítélt csúcs megmentésére, és nagyon meglepődött, amikor megtudta, a Kreml beleegyezést szeretne kapni a Szajna-parti pravoszláv templom kivitelezéséhez. Ehhez elsőként a Branly rakparton, a Chirac fölavatta világhíres Ázsia-Afrika-Óceánia múzeum közelében megvásárolnák a 8 400 négyzetméteres telket. És hogy nyomatékot adjon a kérésnek, Medvegyev azt is közölte, a tervet a nagy francia építész, Jean-Michel Wilmotte készítené.

Időszerűséget az adott az igénynek, hogy az eddigi tulajdonos, a francia meteorológiai intézet új otthonba költözött, meghirdette, a hely eladó. Csakhogy Sarkozy elnöknek személyesen is volt már két jelöltje, mindkettő diplomáciai szívügy. Szaud-Arábia, az arab világ egyik legfontosabb monarchiája új reprezentatív nagykövetségi épületének szemelte ki, de Kanada ugyancsak áhította, amit Párizs szintén nem utasíthatott el csak úgy foghegyről. Mindez azonban hidegen hagyta Medvegyevet. Közölte, számukra az ügy életfontosságú, mert ezzel lehetne bizonyítani, hogy az orosz pravoszláv egyház legitimációját adná a putyini valláspolitikának. Ha Párizsban pompázhatna az új katedrális, az első, amely a Romanov dinasztia bukása óta fölszentelhető, ország-világ előtt prezentálhatná a Nagy Birodalom folytonosságát. Visszavarázsolhatná a XIX. század végét, amikor III. Sándor szövetséget kötött Franciaországgal.

A másik hátsó gondolat, hogy az új orosz emigráció, amely már nem a kommunizmus elől menekül, hanem megpróbálja Nyugaton kikovácsolni a szerencséjét, megmaradjon a mai Moszkva szoros kötelékében. Mert akik 1917 után, jobbára a múlt század húszas éveiben szedték a sátorfájukat, nemcsak a bolsevik rezsimmel szakítottak, de a KGB-vel gyakran szorosan együttműködő pátriarkátussal is, és a másik központhoz, a konstantinápolyihoz csatlakoztak. A leszármazottak nem óhajtanak szakítani ezzel a múlttal, a liberálisabb, kevésbé nacionalista vonalat követnék, ellentétben a mai Moszkva ideológiájával. Amíg azonban a jelenlegi „zsarolási hadművelet" eljuthatott finomabb diplomáciai szakaszába, a putyini politikai rendőrség megpróbálkozott kétszer is – Biarritzben és Nizzában – puccsot szervezni, föllazítani a régi politikai emigrációt.

Mindezek miatt a Quai d'Orsay 2007 végén úgy döntött, hogy a sürgetések, nyomásgyakorlások ellenére nem kívánatos II. Alekszij pátriárka fogadása az Élysée-palotában. Az orosz vallási vezetés, akárcsak a politikai, nem adja föl egykönnyen, kerülő úton kapcsolatot keresett a Vatikánban Etchegaray francia bíborossal, még a hajdani II. János Pál pápa bizalmi emberével, aki vállalta, közbenjár, Őszentsége találkozzék az orosz pátriárkával, méghozzá nem akárhol, Párizsban. És mert ott kezdődött el a két keresztény egyház közeledése, Nicolas Sarkozy nem zárkózhatott el többé attól, hogy fogadja II. Alekszijt. Ekkor és ezzel indult a Szajna-parti katedrális építési igényének a hadművelete.

Igen ám, de ameddig így alakultak a fejlemények, nem csupán az orosz titkosszolgálat lépett csatasorba, de a francia kémelhárítás is. Kiderítette, hogy a vevőre váró telek az ország közbiztonságának egyik legkényesebb pontja. Az Alma palota, amely annak idején III. Napóleon császár lovasainak istállója volt, ma közvetlenül kötődik a köztársasági elnökséghez. Ezen az ötezer négyzetméteren található a legfelsőbb bírói testület központja, az államfő levelezésének kezelése, és kivált tizenhat olyan szolgálati lakás, amelyben Sarkozy elnök legközvetlenebb munkatársai élnek. Mitterrand elnök itt szállásolta el sokáig titkolt szerelmét és rejtegetett leányát, Mazarine Pingeot-t, és itt lakik ma Jean-David Levitte, az államfő elsőszámú diplomáciai tanácsadója, személyes vezérkari főnöke, illetve mindazok, akik különösen vágyott célpontjai a külföldi kémszervezeteknek.

A francia kémelhárítás buzgó elemző munkába kezdett, és megállapította, hogy 1985 óta megsokszorozódtak Párizsban az orosz fürkésző szemek. Ezért kendőzés nélkül azt tanácsolta az államelnöki apparátusnak, hogy semmi pénzért se engedje át ezt a nagyon kényes pontot az orosz pravoszláv egyháznak, amelyről jól tudja, milyen szorosan működik együtt a Kremllel. Az elutasító tanácshoz a Quai d'Orsay nem kevésbé eltökélt szakmai véleménye is társult. Amióta mindezek a részletek kezdtek kiszivárogni, megsokszorozódott a szaud-arábiai és kanadai nyomás is, ők legyenek, semmiképpen se az oroszok. Akik mellesleg finomságért, leleményességért nem mennek a szomszédba. A Kreml műemléki biztosa az a Vlagyimir Kozsin, akit korábbról az egyik szuperkémként ismertek. A híres koppenhágai négyszemközti találkozó után nem sokkal, goszpogyin Kozsin megjelent a francia költségvetési miniszternél - addig üsd a vasat, amíg meleg -, és nem tudja senki, a Kreml küldötte és a francia miniszter miről tárgyalt nagy titokban. Annyi azonban csak kitudódott, hogy a minisztérium öt dossziét készített el arról, ki mennyit kínál a szóbanforgó értékes telekért. Messze a legtöbbet, a szaudiakat és a kanadaikat is lepipálva, hetvenmillió euró körülit az oroszok. A titkok egyik ismerője annyit kikotyogott, hogy "sokkal kecsegtetőbb volt annál is, amennyit az illetékes szolgálat valaha is elképzelt".

Igaz-e vagy sem, tette föl a kérdést Vincent Jauvert, a Nouvel Obs jól értesült riportere, Moszkva kerekedett fölül. Sarkozy elnök állítólag telefonon értesítette "jóbarátját", Dmitrijt (Medvegyevet) a kedvező hírről. Arról, hogy 2012-ben, legkésőbb 2013-ban orosz pravoszláv székesegyház ékeskedik majd Párizs szívében. A moszkvai Novaja Gazeta egyházügyi szakértője azt írta kommentárjában, hogy „sem a pravoszláv egyház, sem a Kreml nem titkolta el, ennek a méregdrága vásárlásnak tisztán politikai és egyáltalán nem hitbéli buzgalom a magyarázata". Miközben – jegyezte meg a szerző – szerte Oroszországban a falusi templomok százait pusztulás sorvasztja.