Paradigmaváltás sürget a kormány az egyházpolitikában

A kereszténydemokrata politikus szerint az előző években a szocialista kormányoknak nem volt egyházpolitikája. Gyakorlatilag nem történt semmi, megszűnt a dialógus, és a szentszéki-magyar vegyes bizottság munkája egyaránt – mondta.

Az új kormány azt a feladatot tűzte célul, hogy az állam és egyházak kapcsolatában a bizalmat helyreállítsa, és napi dialógus alakuljon ki – hangsúlyozta. Azt is a célok között fogalmazta meg, hogy egyenlő elbírálást, hosszú távú, kiszámítható rendszert hozzanak létre az egyházak támogatásakor, és ne mindig a költségvetés megtárgyalásakor kelljen vitatkozni arról, milyen források állnak rendelkezésre. A kormány azért is nagyra becsüli a történelmi egyházakat, „mert ők vannak", mert számtalan értéket tettek le a nemzet asztalára az elmúlt évszázadok során, közösségeket tartanak fenn és működtetnek.

A kabinet az egyházak közoktatási, szociális, egészségügyi, kulturális és karitatív feladatátvállalását is segíteni és támogatni fogja – jelezte. Az államtitkár beszélt arról is, ma már teljesen természetes, hogy alkotmányos módon az állam az egyházaktól különválasztva él és végzi tevékenységét. A XXI. század elején ez evidencia, az elmúlt XX. század kihívásai, történelmi kataklizmái, embertelenségei után az az igazi kérdés – folytatta –, hogy képesek vagyunk-e új magyar jövőképet kialakítani, és együtt cselekedni.

Szászfalvi László azt is mondta, „van remény, mert végre valahára megalkottuk a nemzeti összetartozásról szóló törvényt.(...) ezután a törvény után nincs határon kívüli és belüli magyarság, egy magyar nemzet létezik politikailag is, és ezért kell tovább dolgozni" – fogalmazott a kereszténydemokrata politikus, akinek szavait a közönség soraiból taps fogadta. Nincsen határ, egy nemzet voltunk, vagyunk és leszünk – tette hozzá az államtitkár.

Kiemelte: Márton Áron ember volt az embertelenség idején, és azt a fajta erkölcsi, magyar és emberi tartást hordozta és jelenítette meg, amelyre érdemes és fontos felnéznie minden nemzedéknek. A konferenciát levélben köszöntötte Schmitt Pál köztársasági elnök. Mint az államfő kiemelte: Márton Áron életműve sokáig épp olyan elbánásban részesült, mint annak idején maga a nagyhatású püspök. Elhallgatás, megnyomorítás, ellehetetlenítés – fogalmazott. Hozzátette: Márton Áron nem csak elmélyült gondolkodó, az ellenállás és nyílt képviselet szerepébe sodort közösségi vezető, hanem elsősorban lelkipásztor volt. Rámutatott: itt az idő, hogy mélyebb gyökeret verjen a köztudatban, beleívódjon a műveltségünkbe határokon innen és túl.

A köztársasági elnök szerint a tanácskozás újabb eszköze lehet annak, hogy Márton Áron elnyerje méltó helyét a magyar emlékezetben, a történelem és jellemformáló hősök között. Utalva Márton Áron megpróbáltatásaira kiemelte: a püspök még a börtönévekre is úgy tekintett, mint a szeretet iskolájára, amely erősebbé tette. Amíg ilyen erkölcsi példák állnak előttünk, van hová hazamennünk magunknak, ha egy boldogabb, sikeresebb, összetartóbb közösséget szeretnénk formálni – mutatott rá, hozzátéve: most minden esélyünk megvan rá. Éljünk vele – zárta köszöntőjét az államfő.

A tanácskozást levélben köszöntötték Márton Áron szülőfalujából is. Pápai Lajos győri megyés püspök előadásában kiemelte: „az a feladatunk, hogy Krisztust kiáltsunk". A keresztény hit nem csak erkölcsi paragrafusokból áll, több, mint erkölcsi tanítás – hangsúlyozta, hozzátéve: a keresztény elveket akkor is vállalni kell, "ha a világ mosolyog rajtuk".

A csíkszentdomokosi születésű Márton Áront (1896-1980) 1938-ban szentelték püspökké, azt megelőzően a kolozsvári Szent Mihály-plébániát is vezette. A II. világháborúban azzal vívta ki a közvélemény elismerését, hogy a Szent Mihály-templom szószékéről állást foglalt a zsidók deportálása ellen. A kommunista rendszer idején a romániai magyarság jogaiért és az egyházat elnyomó politika ellen küzdött. Emiatt meghurcolták és börtönbe zárták, 1957 és 1967 között házi őrizetben volt egykori püspöki székhelyén, Gyulafehérváron. 1980. szeptember 29-én sok szenvedés után, életének 84. évében hunyt el. Temetési szertartását Lékai László bíboros, a magyar katolikus egyház akkori feje vezette.