Pálosszentkút – Idén is többezren zarándokoltak el a kegyhelyre

– Pünkösd a legrégebbi keresztény főünnepek egyike. De hogyan köthető a magyarsághoz?

– Pünkösd alapvető jelentése: a Szentlélek eljövetele és a kegyelem kiáradása. Mindannyian tapasztaljuk, hogy nagyon sok minden nem úgy történik az életünkben, ahogyan eltervezzük. A hívő emberek többsége tisztában van azzal, hogy bizonyos dolgok átvészeléséhez saját erejük kevés, elengedhetetlen Isten segítsége. Ez a felismerés a Lélek munkája. Ennek pedig, főleg napjainkban különösen nagy jelentősége van.

Korunk emberének nagyon sok a kudarcélménye. Kevés tartalommal bír, vagy teljesen tartalmatlan a munkája, melyet pusztán a pénz miatt végez.  A fizetség viszont, legyen bármennyi is, csak ideig-óráig tartó boldogságot ad. Már ha egyáltalán annak nevezhető. Marad tehát a külcsín. Túlélésünk titka: úgy csinálunk, mintha! Meggyőződésem, hogy a keresztény ember számára nincs reménytelen élethelyzet. Minden szituációban megtalálja élete értelmét. Legyen az szenvedés, kudarc, vagy sikertelenség. A Szentlélek Úristen az, aki ezt az értelmet megmutatja számára, mindannyiunk számára.

Nekünk, magyaroknak pünkösd külön jelentőséggel bír. Csíksomlyóra, amely mára a nemzeti összefogás szimbóluma lett, minden esztendőben száz- és százezrek zarándokolnak el pünkösdkor. Nemcsak katolikusok, hanem reformátusok, sőt, újabban az új keletű vallás képviselői is. Hiszem, hogy ez az isteni gondviselés műve.

Ugyanezt tapasztalni Pálosszentkúton is, ahová pünkösdkor nem a gumicukorka és a ringlispíl miatt, hanem elsősorban liturgia és az együttlétből fakadó áhítat, szeretet miatt jönnek egyre nagyobb számban. Nagyon sokan gyónnak, nagyon sokan, vesznek részt a körmenetben, nagyon sokan hozzák el gyermekeiket, hogy megáldjuk őket. Ezt is a Szentlélek működésének tartom.

S ha már pünkösdről beszélünk, feltétlenül szólnom kell a pálososokról. Az evangéliumokból tudjuk, hogy pünkösdkor a Szentlélek Úristen apró, kicsi lángok képében jelent meg az apostolok feje fölött. Erőt adott nekik és még jobban összekovácsolta őket. Boldog Özséb atyának, a pálos rend alapítójának az álma is kicsi lángokból kezdődött, s ez a sok apró láng egyetlen fénycsóvává gyűlt össze. Ebből értette meg, hogy össze kell gyűjtenie a szétszórtan élő remetéket. Az ő álma, mintha rávetítődne jelenünkre is. Nagyon sok lehetőség van az emberekben, nagyon sok lehetőség van ebben a nemzetben, ebben az országban. A lehetőségek akkor úsznak el, amikor eltávolodunk egymástól, és akkor kezdenek el kibontakozni, amikor egymás felé haladunk, és egyetlen nagy fénycsóvává egyesül a sok-sok apró lehetőség.

– Hogyan fogalmazná meg a pálosok küldetését?

– A pálosok a magyar nemzet szülöttei. A visszavonult remeteélet mindig biztos hátteret, lelki stabilitást adott a rendnek, amely iskolákat fejlesztett és oroszlánrészt vállalt a magyar nyelv oktatásában. A fehér kámzsás barátok színjátszó csoportokat működtetettek, és az irodalom mellett a képzőművészetben is komolyan részt vett. Ténykedésük maradandó nyomot hagyott. Kevesen tudják, hogy a megcsonkított országban 1934-50 között a pálosok fáradhatatlanul dolgoztak a magyarságtudat és a katolicistás megerősítésén. Állhatatosságukért 1950-ben ők kapták a legtöbb börtönbüntetést.

Úgy gondolom, ennek a magyar alapítású rendnek a jelenkorban is az a feladata, hogy a nemzetet elvezesse Krisztushoz.

Nagyon szeretjük a hazánkat, ezért borzasztóan fáj a liberalizmus szemléletmódja, amely elszakít bennünket a gyökereinktől, és elszakít Krisztustól. De ugyanezt eredményezi a túlzott magyarkodás, és a kitalált kultuszokra való hivatkozás, melyeknek semmilyen történelmi alapja nincs,  ám a lényege ugyanaz, mint a másik oldalnak.

A pálos rend feladatának tekinti az emberek visszavezetését Krisztushoz.  Nem holmi hókusz-pókuszon keresztül, nem is giccses, ősinek tűnő, ezoterikus energiák leszívása révén. Azt akarjuk, hogy magával Istennel kerüljenek kapcsolatba az emberek. Ezt a célt szolgálják egyéni és csoportos lelkigyakorlataink. És szintén ez a szerepe annak az új kezdeményezésnek, melynek során hozzánk kötődő családok próbálják meghonosítani az imádságos életet, népszerűsíteni, egyben átadni a pálos lelkiséget egy-egy település közösségének. Abban bízunk, idővel ezeknek a településeknek a lakói rádöbbennek arra, hogy az ember kétkezi munkával is tud önmagának értéket teremteni, és ez gyönyörűséggel tölti el a szívét. Ebben akarunk segíteni korunk emberének, aki elszakadt a földtől, a természettől, túlságosan a virtuális világ rabságában él, és ez a valótlanságba viszi. Elszántságunk nagy, bár az egész országban mindössze huszonketten vagyunk. (A világon 550 pálos szerzetes él.)

– A felületes szemlélődő számára a pálosok világa tökéletesen zártnak tűnik. Hogyan kapcsolódhat ebbe egy kívülálló?

– Itt van a zarándokház mellettünk, és aki szeretne elcsendesedni, kijön ide. Ha nincs pénze, nem kell fizetnie. Ha van, annyit ad, amennyit jónak lát. Kápolnánk zárt, oda csak férfiak lehetnek, de egybenyitható a könyvtárral, így a női vendégek is részt vehetnek a zsolozsmán. Lehet dolgozni a kertben, a konyhán, a jószágok mellett. Elcsendesedés, fizikai munka, imádság, bőségesen elegendő ahhoz, hogy valaki lelkileg feltöltődjön, és utána másképp menjen vissza hétköznapi életébe.

– A fehér ruha mit jelképez?

– A középkorban szürke volt a habitusunk. A fehér ruha története 1340-ig nyúlik vissza, németországi rendfőnökünk így szerette volna megkülönböztetni a magukat pálosoknak kiadó kóbor remetéket, a hivatalos pálos remetéktől. Természetesen a fehér ruha ennél sokkal többet hordoz magában: a testi, lelki tisztaságra való törekvést, a Szűzanya tiszta gondolkodásmódjához való azonosulást testesíti meg. Ezt a fehér ruhát őrizni egy életen át, hihetetlenül nagy feladat, ugyanakkor ajándék is.

A szentkút története

A törökök elől menekülő ferencszállásiak a hajdani templom előtt csörgedező forrásba rejtették el az Oltáriszentséget. A forráshoz és a templom romjaihoz később is el-eljártak imádkozni. Mária Terézia idejében a kunok visszavásárolták az I. Lipót alatt elkobzott földjeiket, visszaváltották kiváltságaikat, és megkezdték a lerombolt községek, falvak újratelepítését. Ferencszállást azonban nem építették újra, hanem a környékén elszórt tanyákon kezdték meg új életüket.

Az 1791-es esztendő egyik éjjelén, egy nyáját legeltető pásztor új forrást fedezett fel, amelyből egyre erősödő fény tört fel. A fényből, mennyei hangok kíséretében a Boldogságos Szűz Mária áldást osztó alakja bontakozott ki. A látomásnak gyorsan híre ment a környéken. Egyre többen zarándokoltak el a forráshoz, főleg miután bebizonyosodott, hogy vizének gyógyító ereje van. Egy idő után a forrás elapadt, ám a zarándoklások nem szűntek meg. Ezért a félegyházi városi tanács elrendelte a forrás betömését. Csakhogy a parancsot senki sem volt hajlandó végrehajtani. A gyógyulásukban bizakodó emberek továbbra is nagy számban keresték fel a hajdani csodatevő forrást, melynek vize időnként még fel-feltört.

Egy alkalommal az egyik közeli tanya gazdája feldühődött, amiért a zarándokok letaposták földjét és sajátkezüleg próbálta meg betömni a forrást. Kísérlete azonban hiábavalónak bizonyult. A víz fokozódó erővel tört fel. Az újraéledt és kúttá terebélyesedett forrást áldozatkész környékbeliek faráccsal vették körbe, föléje pedig szobrocskával díszített védőtetőt emeltek.

Mivel a kúthoz egyre nagyobb számban és egyre távolabbról özönlöttek a zarándokok, a félegyháziak elhatározták, a romok helyén új templomot építenek.

1873-ban kápolnaépítő bizottságot alakítottak, melynek irányításával Mallár Pál földesgazdát bízták meg. A munkálatok 1875-ben kezdődtek el Móczár István ács- és kőművesmester irányításával. Az új templomba beépítették a török időkben elpusztult épület köveit is. Az építőanyagok fuvarozását a környékbeli gazdák ingyen vállalták. De nem kért pénzt, az asztalos munkákat végző Szimer Lajos mester sem. A hívek nagy örömére 1885-ben Szabó Ferenc félegyházi apátplébános engedélyezte az első búcsút, ezzel Szentkút hivatalosan is kegyhellyé vált.

A pálosok 1940-ben telepedtek le Petőfiszálláson. A rendet 1950-ben feloszlatták, és csak a rendszerváltás után indult újra. A szerzetesek 1991-ben tértek vissza egykori kolostorukba.