Öröklődő melankólia

Létrehozás: 2011. február 09., 09:02 Legutolsó módosítás: 2011. február 09., 09:03

A súlyos depresszió élettani hátterét régóta vizsgálják. Egy új kutatás szerint az agy öröklött alulműködése is ludas az egész életet beárnyékoló hangulatzavar kialakulásában. Forrás: mindennapi.hu / nemesi

A depresszió – vagy régi nevén melankólia – része kultúránknak, a művészeteknek, a filozófiának. Filozófiai forrásokra támaszkodva azt mondhatjuk, hogy a depresszió az életminőség ellentettje, negatív életminőség. A depressziós szenvedésének forrása a negatív önmeghatározás. A betegek szövegeiben a „kell" típusú kijelentések uralkodnak, s a döntések helyett, a sémák szerinti passzív elszenvedés jellemző rájuk.

Azok az emberek, akik genetikailag hajlamosak az étvágyat és a stresszt szabályozó egyik agyi vegyület alacsonyabb szintű termelésére, a súlyos depresszió nagyobb kockázatának lehetnek kitéve – mondja egy új kutatás.

Az eredmények újabb megvilágításba helyezik azt a kérdést, miért befolyásolhat a depresszió egyes embereket másoknál nagyobb mértékben. A Michigani Egyetem kutatói szerint a felfedezés abban is segítséget nyújthat, hogy a jövőben személyre szabottabb terápiákat lehessen kifejleszteni.

Mindennek az NPY-szint az oka?

Az Archives of General Psychiatry szaklapban közzétett tanulmányhoz három különböző módszert használtak fel. A kutatók először három osztályba sorolták az alanyokat az Y-neuropeptid alacsony, közepes és magas kifejeződése alapján. A kísérletek során a kutatók azt vizsgálták, hogyan jellemzik az alanyok érzelmi állapotukat egy stresszes esemény előtt és után. A stresszt úgy váltották ki, hogy sóoldatot fecskendeztek az alanyok állkapocs izmába, ami körülbelül 20 percig mérsékelt fájdalmat okozott.

Az alacsony NPY szinttel rendelkezők a fájdalom előtt és után is negatívabbak voltak; vagyis érzelmileg reagáltak a fájdalomra való előkészület során is, és akkor is, amikor közvetlenül az élmény után beszámoltak az eseményről – írták a kutatók.

A szakemberek végül súlyos depresszióban szenvedő betegek genotípusát vizsgálták, és kiderítették, hogy a kontroll csoporthoz képest az alacsony NPY szinttel rendelkezők sokkal nagyobb arányban szerepeltek a depressziós csoportban.

„Ezek olyan genetikai jellemzők, amelyeket mérni lehet az emberekben – mondta a tanulmányt vezető Brian Mickey, a Michigani Orvostudományi Egyetem kutatója. – Reméljük, ennek segítségével értékelni tudjuk egy bizonyos személy vonatkozásában a depresszió és a szorongás kialakulásának kockázatát.”

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben