Ördögűzők Budapesten – Rómát helyettesítette a magyar főváros egy amerikai szuperprodukció forgatásán

– Nemsokára csomagol a produkció – kezdi a beszélgetést Beau Flynn, az Anthony Hopkins, Alice Braga és Colin O’Donoghue főszereplésével nagyrészt Budapesten készülő A rítus producere. A filmet a Warner-stúdió gyártja: januárban nyitották meg a magyarországi produkciós irodát, nemzetközi stáb állt össze a mintegy hatvannapos itteni forgatásra. Jöttek szakemberek Londonból, Los Angelesből, de természetesen számos magyar fi lmes is csatlakozott a csapathoz. Az utolsó forgatási napot követően gőzerővel kezdődnek az utómunkálatok a tengerentúlon. Flynn szerint versenyt futnak az idővel, mivel a határidők szorosak, hiszen a stúdió már kitűzte a jövő januári bemutatót. 

A film irodalmi alapanyagát Matt Baglio The Rite: The Making of a Modern Exorcist című, igaz történetet feldolgozó, vadonatúj regénye szolgáltatja. Ebben még nincs is semmi feltűnő, hiszen a regényadaptáció szinte mindennapos Hollywoodban. Az már viszont sokkal különlegesebb, hogy az egész produkció egy úgynevezett könyvajánlatból indult ki. Magyarán: amikor a Warner megvette a megfilmesítés jogát az akkor még csak újságíróként ismert Bagliótól, magából a műből csupán tíz oldal állt rendelkezésre. A regény és a forgatókönyv párhuzamosan készült.

Michael Petroni forgatókönyvíró odaköltözött Balgióhoz Rómába, együtt kutattak a vatikáni ördögűzések után, és párhuzamosan, egymást segítve dolgoztak a „két verzión”. Így fordulhatott elő az a hihetetlenül ritka eset, hogy egy tengerentúli szuperprodukciónak mindössze egyetlen profi forgatókönyvírója volt. Hollywoodban ugyanis inkább az a gyakorlat, hogy akár több tucat író is „csiszolgat” egyegy szövegkönyvet.

Hogy a regény mennyiben különbözik majd a filmtől, illetve hogy valóban adaptációról van-e szó, vagy inkább két, egymást kiegészítő munkáról, az egyelőre féltve őrzött titok. Nagy vonalakban annyit tudni, hogy mindkét mű középpontjában egy szkeptikus papnövendék – a moziban Colin O’Donoghue alakításában – áll, aki kissé vonakodva vesz részt az egyház ördögűzési oktatásán, mindaddig, amíg össze nem akad Lucas atyával, aki bevezeti őt a hit sötét oldalának titkaiba. Ígéretes kezdet.

Beau Flynn producer nem első alkalommal nyúl az ördögűzés témájához, hiszen az utóbbi évek egyik emlékezetes amerikai produkcióját, Az ördögűzés Emily Rose üdvéért című drámát is ő jegyzi. Ahogy fogalmaz, már régóta keresett a Warnernek egy újabb, igaz történeten alapuló, filmben is működő ördögűzés sztorit, mert úgy érezte, hogy az első művel sikeresen „karcolták fel” a megszállottság és a hit témáját. Reméli, hogy A rítussal feljebb tudnak lépni, mivel számos zsánerelem mellett több valós, az ész és az értelem által meghatározott problémát is körbejár a produkció. A fi lmes hangsúlyozza: akár hiszünk az ördögben, akár nem, mindenképpen érdemes feltenni a vele kapcsolatos kérdéseket. Flynn szerint a műfaj klasszikusainak hatását sem lehet kikerülni egy, a témát feszegető filmben, így A rítus is megelevenít majd egy egész csokornyi parafrázist, amelyeket a William Friedkin-féle Ördögűző, a Roman Polanski rendezte Rosemary gyermeke, a Stanley Kubrick által alkotott Ragyogás és Paul Thomas Anderson Vérző olaja ihletett.

Könnyen lehet, hogy egy újabb meghatározó mű van születőben, a mi szemszögünkből pedig csak hab a tortán, hogy a római és vatikáni helyszíneket többnyire Budapest jeleníti meg. Igaz, a producer szerint a hazánkban nyújtott filmes adókedvezmény tette üzletileg különösen vonzóvá a vendégeskedést. A filmesek az olasz fővárosban való forgatást öt napra korlátozták – noha korábban fontolóra vették, hogy az egész művet ott veszik fel –, tekintve, hogy a magyar főváros számos pontja szerencsésen emlékeztet Rómára. A híres vatikáni helyszínek másolatát pedig egyszerűen felépítették minálunk. Nehezítette a helyzetet, hogy a katolikus egyház ellenállt, és a stábot egyetlen magyarországi templomukba sem engedték be, más felekezetek imaházait viszont használhatták. Flynn azért volt különösen csalódott, mert úgy érzi, a film erős pozitív üzentet fogalmaz meg.

– A produceré a kulcsszerep, ő gondozza a művet a kezdetektől fogva, ő keresi meg a megfilmesítendő alapanyagot, szerződtet rendezőt, stábot, színészeket. Egyszóval ő a bábjátékos – válaszolja Beau Flynn arra a kérdésre, hogy mi a különbség az amerikai fi lmek stáblistájáról ismerős producer és executive producer poszt között. Mint megtudom, az utóbbi elsősorban a pénzszerzésben jeleskedik. Beau Flynn is számos alkalommal dolgozott ezen a poszton, a listáról a mozgóképrajongók számára talán a Darren Aronofsky rendezte Rekviem egy álomért című mű számít a legizgalmasabbnak. Korunk egyik legmarkánsabb alkotója (mellette még Christopher Nolan és David Fincher neve cseng hasonlóan jól) a jó barátja: még az egyetemen ismerkedtek össze, mindketten az 1996-os Sundance-en debütáltak. Hogy akkor miért nem dolgoztak a Rekviem óta ismét együtt? „Mert Darren nem stúdió-alapanyagokban gondolkozik” –hangzik a válasz. Fölvetődik persze, hogy Hollywoodban mi számít klaszszikus stúdió-alapanyagnak. Nos, az, ami nemcsak az Egyesült Államokban számíthat sikerre, és szinte automatikusan kapcsolni lehet hozzá egy franchise-t is. Mivel manapság nagyon drága és hosszú folyamat egy film létrehozása, a világforgalmazás tetemes költségeiről nem is beszé lve, a sikeres műnek több szinten is nagyot kell durrannia. Ez a recept elsősorban a képregény-adaptációknál és a tutibiztos remake-eknél működik, de olykor belefér, hogy eredeti és minőségi alapanyagból készüljön egy nagybetűs mozi. Az alkotói szándék szerint ilyen lesz A rítus is. Flynn azonban ennél is tovább megy, és, mint mondja, abban reménykedik, hogy társadalmi párbeszédet is gerjeszt majd. Meglátjuk.