Oldjuk meg közösen a bajokat

– Hogyan jött létre a telefonos szeretetszolgálat?

– Az Erdélyi Református Egyházkerület fontosnak tartja, hogy segítsen az embereken, ha olyan problémák merülnek fel az életükben, amelyek külsõ beavatkozásokat igényelnek. A segítségnyújtás megkönnyítése érdekében hozta létre a Református Telefonos Szeretetszolgálatot, amelynek tevékenysége június 5-tõl kezdõdõen a Protestáns Teológiai Intézetben mûködik. A szolgáltatás egyelõre heti egy alkalommal, péntekenként 15 és 20 óra között érhetõ el, a szeretetszolgálatnál dolgozó önkéntesek ezalatt az öt óra alatt várják mindazon személyek jelentkezését, akik segítségre, információra vagy egyéb eligazításra várnak.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem református telefonos lelki gondozásról, hanem szeretetszolgálatról van szó: a lelki gondozásnak vannak nagyon leszûkített határai, nem lehet bemutatkozni, nem találkozhatok az illetõvel, aki felhív, a szeretetszolgálat viszont tág teret biztosít erre, és lehetõséget ad, hogy ugyanakkor a lelki gondozásra szorulók is hivhassanak.

– Melyek a további célkitûzéseitek?

– Bárki hívhat bennünket a 0264-565656-os telefonszámon, akár a vonatok menetrendjére kíváncsi, élelmiszercsomagot, vagy otthoni takarítást, esetleg gyógyszervásárlást igényel. Anyagilag szeretnénk segíteni azokon az embereken is, akiknek a környezõ városokba vagy országokba kell menniük mûtétre.

A szeretetszolgálat nem csak az idõsekrõl szól, azokat a fiatalokat is szeretnénk megcélozni, akik hozzánk csatlakozva érezni szeretnék, hogy tartoznak egy közösséghez.

Bárki igénybe veheti tehát ezt a telefonszámot, felekezettõl, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül bárki hívhat bennünket. Mindenkit arra bátorítok, hogy legalább egyszer hívjon fel, köszönjön be, beszélgessünk, mesélje el a bánatát, mondja el azt, hogy milyen szép, nagy szemû cseresznyét vásárolt a piacon, és hogy õ annak mennyire örül. Örvendjünk együtt, és gondolkodjunk azon, ha bajban vagyunk, hogyan lábalhatunk ki együtt közösen, ha pedig nem vagyunk bajban, akkor hogyan segíthetünk másoknak és adhatunk hálát közösen Istennek.

A bennünket támogató üzletemberektõl beérkezett összegeket száz százalékban élelmiszercsomagok összeállítására fordítjuk, gyógyszerek vásárlására, illetve arra, hogy az emberek eljuthassanak a megfelelõen szakképzett orvosokhoz, szakemberekhez, legyen akár egy ajtójavítás vagy egyéb olyan dolog, amely megkeserítheti az életünket, ha nincs mellettünk valaki, aki segítsen.

Napjainkban a civil szervezetek, a közhasznú intézmények és az alapítványok általában egyféle tevékenységgel foglalkoznak, egyesek az idõsekre, mások a fiatalokra koncentrálnak, a rendõrség a bántalmazásokkal, a mentõszolgálat az életveszélyben lévõk helyzetével, stb. foglalkozik. Mintegy kapocsként kívánunk mûködni ezen szervezetek között is.

– Milyen volt az érdeklõdés múlt pénteken, amikor elõször lehetett hívni benneteket?

– Elsõ alkalommal nem hívott bennünket senki, de ez talán inkább annak tudható, hogy azelõtt a médiában nem volt nagyon alkalmunk bemutatkozni, elmondani: miért is fontos az a tevékenység, amellyel foglalkozunk. Múlt vasárnap voltunk templomokban és gyülekezetekben is, az ott szolgáló lelkipásztorokkal és tanárokkal közösen imádkoztunk, Isten áldását kértük erre a szolgálatra. Remélem, lassacskán igazán beindul a szeretetszolgálat mûködése, az emberek kezdik megérteni, mirõl is van szó, és én õszintén várom, hogy az emberek a legfurcsább kérésekkel, igényekkel forduljanak hozzánk ugyanis, kihívást látok ebben a tevékenységben. Már egy e-mail is érkezett hozzánk csütörtökig, a reftelsz@reftelsz.ro email címre, amelyben egy fiatalember nagyon sok kérdést fogalmazott meg és rengeteg problémát osztott meg velünk.

– Kívánjátok-e tovább terjeszteni a telefonos szeretetszolgálatot?

– Eredeti elképzelésünk az volt, hogy a telefonos szeretetszolgálat ingyenes, úgynevezett zöld számon éjjel-nappal mûködjön, ugyanakkor szeretnénk hasonló szolgáltatásokat Kolozsvár mellett Brassóban, Marosvásárhelyen és Szászrégenben is elindítani. Reméljük, rövid idõn belül bõvíteni tudjuk a szeretetszolgálatot, elõbb azonban fel kell mérnünk: egyáltalán szükség van-e erre Kolozsváron, mert az igények változnak, és megtörténhet, hogy mindaz, amit felvállaltunk, nagyjából már le van fedve. Szóba került az is, hogy esetleg rádióban szerepeljünk, nem tartom azonban jónak, hogy kívánságmûsor-szerûen kapcsoljuk be az embereket, a segítségkéréseiket pedig élõben, egy egész város elé terjesszük. Nyilván lennének alkalmak, amikor jobb lenne így eljárni, mert ezzel egyenesen arányosan érkezhetnének a felajánlások is. Jó eredmény lenne, ha két éven belül minden kolozsváriban tudatosulna, hogy van egy telefonszám, amit hívhat, ha bármiféle segítségre, információra van szüksége. Az önkéntesek mellett olyan szakemberek jelentkezését is várjuk, akik heti egy órát tudnak szakítani az életükbõl arra, hogy valamit hozzátegyenek mindahhoz a közöshöz, amit úgy hívhatunk: szeretetszolgálat.