Nyomorognak a lelkészek Somogyban

Létrehozás: 2009. január 23., 14:31 Legutolsó módosítás: 2009. január 23., 14:32

Siófok-Kiliti - Újbóli reformációra volna szükség, előtte kiadós önvizsgálatot, ha úgy tetszik, bűnbánatot kéne tartani Bozsoki-Sólyom János siófok-kiliti református lelkész szerint. Forrás: sonline.hu

Nyomorognak a lelkészek Somogyban

Bozsoki-Sólyom János blogíró

Bozsoki-Sólyom János vasárnaponta nyakába veszi a vidéket; 70 kilométert tesz meg Siófoktól Tabig és a környező falvakig, délután ötkör kezdi az utolsó istentiszteletét; no és a kiliti lelkipásztor vasárnapi blogírónk is.

Azt mondja: nem kiégett, de fáradt; ezerfelé kell szaladnia, figyelnie (a gyülekeztek adminisztrációját, különféle más ügyeit intéznie), állandó megfelelési kényszerben. – Mindez fárasztó. A lelkész ma menedzser, akinek nincs embere, mint a 38 éve beteg ember, aki a Bethesda tónál fekszik és Jézus kérdi tőle, hogy mi a baj – így a lelkész. – Azt feleli: nincs emberem, aki beemeljen a vízbe. A lelkésznek is ez a problémája: nincs embere.

A presbiterektől nem követelhetem meg, hogy egyik mérlegképes könyvelő, a másik pályázatíró legyen. A mai modern kor követelménye azonban mégis valami ilyesmi lenne; aktív  közéleti személyiségek vállaljanak feladatot az egyházmegye, egyházkerület vezetésében, legyenek olyan szakemberek, akik megszervezik a templom kitakarítását, felújítását, akik felvállják a döntés felelősségét. Akár azt is, ha egy templomajtót végleg, vagy időlegesen be kell csukni. Ha ugyanis ma az a tendencia, hogy a falvak kihalnak, mert a városokba költöznek az emberek, a mezőgazdasághoz egyre kevesebben értenek (bár szerintem nem kell sok idő, s megint visszamegyünk a földekre és ott fogunk munkálkodni...), akkor ki kell jelölni, hol legyen egy missziói központ, ahol olyan lelkész munkálkodik, aki felkutatja, visszahozza a híveket. Mert ma ez a legfontosabb. Egy lelkész persze kevés, nem Braco, aki ezer forintos belépőért csak néz és állítólag csodákat tesz, s nem vagyunk Krisztus urunk képességeinek a birtokában sem.

Nem vonzó a lelkészi hivatás, különösen egyes vidékeken, mert néhol – állítja Bozsoki-Sólyom János – nyomorognak a lelkipásztortársai. – Somogyban észak-dél ellentétet is látok, ami a múltban gyökerezik; abból is fakad, hogy a Balaton térségére mindig is úgy tekintettek Belső-Somogyban, hogy gazdagabb vidék, módosabb gyülekezetekkel. Ezért aztán a belső-somogyi terület kevésbé vonzó egy fiatal lelkésznek. – Sajnos ki kell mondani, hogy néhány lelkésztársam szinte nyomorog; vizes falú parókia, salétrom, penész, 100-200 éves, hajdan szép épületek, ma gazdaságtalanok. Se felújítani, se újat építeni nincs pénz. Nem a lelkészhiány ma az elsődleges probléma, hanem hogy a gyülekezeteink lelkileg, szellemileg, anyagilag elerőtlenedtek. Akad a körzetemben olyan kis falu, ahol csekély létszámú a gyülekezet, de anyagilag minden körülmények között megélne; mindent megtennének azért, hogy a pap minden vasárnap menjen, énekelje el az éneket, szépen beszéljen. Ez tiszteletre méltó, nekik köszönhetően él ott a református egyház, de tíz év múlva már nem fog működni.

Párezer forint évente

A templomba járók száma, a perselypénz összege – korábban is, ma is ez a két legtöbbet mondó adat egy gyülekezetről. Ám míg például a baptisták ma is tizedet fizetnek minden bevételük után, addig a történelmi egyházak esetében másként alakult ez ki. Bozsoki-Sólyom János körzetében a székhelyén, Siófok kiliti városrészében például három-négyezer forint egyházfenntartói járulékot fizetnek a hívek évente. A statisztikai hivatal adatai szerint legutóbb Siófokon 2700-an vallották magukat reformátusnak, Tabon 514-en, de ez utóbbi városban jó, ha tízen-tizenöten jönnek össze egy vasárnapi istentiszteletre.

A tradíciót tehát nem lesöpörve, de meg kell újulnunk. Azt mondja Jézus is: ha megértettétek a példázataimat, akkor olyanok vagytok, mint az a gazda, aki régit is, meg újat is hoz elő az éléskamrájából. Megújhodásra van szükség lelkileg, szellemileg, akár énekeink, igehirdetéseink terén is, jó lenne például egy olyan honlap, ahonnan ötletet nyerhetne a lelkész, miről is beszéljen, azért, hogy ne ismételje önmagát, ne fogyjon el a lélek a beszédeiből, mert akkor a hívek is elkezdenek fogyni.

A lelkipásztor úgy véli: az volna a kívánatos, ha a hívekre, a misszióra, vagyis számuk gyarapítására fordítanának nagyobb energiát, vagy akár annyi pénzt, amennyit a „halott” épületekre költenének és akkor majd az élet megtöltené a ma elhagyatott templomokat is. – Nagy kérdés például: mit tegyünk a bábonymegyeri templommal, Rudnay-festményekkel a mennyezetén; össze vannak tolva a padok és használhatatlan. Minden a pénz körül forog, egy lelkészt is úgy tud jobban eltartani egy gyülekezet, ha több egyházközség öszeáll és közösen állják a kiadásokat. Sok lelkész azért nem tud letelepedni, megmaradni egy helyen, mert anyagilag ellehetetlenül; egyházi előirányzat persze van, ez évtől minimum bruttó 96 ezer forint a fizetés, amiből 80 ezer körüli összeg marad meg tisztán úgy, hogy a közüzemi költségeket általában a gyülekezet állja. Már ha tudja. Hallani olyanról is, hogy néhol lemásznak a vízórába ellenőrizni, mennyi vizet fogyasztott a lelkész és családja. Diplomás ember egy kis önérzettel nehezen viseli ezt a helyzetet...

Nyolc éve édesanyja vezetéknevét, a Bozsokit is felvette, addig csak Sólyom volt. – Habár nagyon kedvelem a magyarságeredet kutatását, hazánk történelmét, sajnos nem vagyok autentikus Sólyom. Erdész nagyapám magyarított Schobertről Sólyomra; úgyhogy én amolyan negyedsváb volnék.

A jelek szerint egyébként az egyházban is a társulásoké a jövő. Több gyülekezet vásárol majd egy egy buszt, s a lelkész azzal szedi össze a híveket, mert egyik vasárnap egyik, a másik vasárnap a másik településen lesz istentisztelet. Akad már jó példa hasonlóra: dél-Somogyban négy gyülekezet békésen, vita nélkül megegyezett, hogy elég egy parókia is. Gyakorlatias gondolkodás, észérvek és lám, máris megy ez! Így lehetünk az általam és sok más lelkésztársam által is áhított egyházi megújhodással is; tartsunk önvizsgálatot, induljunk tiszta lappal, ereszkedjen mindenki alá, jöjjünk le a szószék magasságából, úgy szólítsuk meg az embereket. Én mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy ugyanolyan ember vagyok, mint a hívők, az úrvacsorai liturgiában is hangsúlyossá teszem: ugyanolyan bűnös vagyok, mint azok, akiknek Isten kegyelméből kiszolgáltathatom a szent jegyeket.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben