Múltjukkal birkóznak az egyházak – Nem engedik, hogy feledésbe merüljenek az ügynökügyek
Más egyházak jóformán bele sem kezdtek az ügynökmúlt feldolgozásába, az evangélikusok már könyékig benne vannak. A tényfeltárás megkezdése indulatokat is kavart, az evangélikus közélet megosztott. Pedig: „a tiszta szavak gyógyítanak". Forrás: Népszabadság / Czene Gábor
Egymás terhét hordozzuk – vezette fel az ügynökkérdésről rendezett budapesti konferenciát Ittzés János evangélikus elnök-püspök. A Deák téri evangélikus egyházközség nagyterme kicsinek bizonyult, jelezve: tévednek, akik azt gondolják, hogy a téma ma már senkit sem érdekel.
Hisszük, hogy a tisztánlátás igénye nem Isten akarata ellen való – hangsúlyozta Fabiny Tibor egyetemi tanár, a tanácskozást szervező Magyarországi Luther Szövetség vezetője. Káros egy közösség számára, ha visszafojtott görcsök és félelmek, ki nem mondott szavak bénítják az életét. A tiszta szavak viszont gyógyítanak – érvelt a múlt feltárása és kibeszélése mellett.
Különbséget kell tenni ügynök és ügynök között – folytatta Fabiny Tibor. A meglévő dokumentumokat már csak azért is nyilvánosságra kellene hozni, hogy az egyházi közösségek megtudhassák, ki volt az, aki a rábízottak védelmében vagy ellenkezőleg, a saját érdekében vállalta a beszervezést, és ki volt az, aki cinikus szervilizmussal szolgálta az államot.
Az evangélikus rendezvényre a „testvéregyházak" képviselőit is meghívták. Szabó Gyula, a Győrtől nem messze lévő Mezőörs katolikus lelkipásztora és társai önszorgalomból hosszú évek óta kutatják a levéltárakat, archívumukban sok tízezer oldalt kitevő iratmennyiséget őriznek. A plébános érzékeltette, hogy munkájukkal komoly érdekeket sértenek. Vizsgálatuk eredményeit több adathordozón és több helyen tárolják, „nehogy valakinek az a késztetése legyen, hogy egy hirtelen tűzesettel megsemmisüljenek az anyagok".
Tudnunk kell, hogy annak idején milyen válaszokat adtunk a diktatúrának, előfordulhatnak olyan idők, amikor szükség lesz ezekre a tapasztalatokra - vázolt egy lehetséges (és meglehetősen borúlátó) forgatókönyvet a jövőről a mezőörsi plébános.
Rengeteg karton, beszervezési dosszié hiányzik. De bármennyire hiányosak is a dokumentumok, Szabó Gyula a maga részéről nem hiszi, hogy az adatokat megsemmisítették: a volt ügynökök révén „ma is zsarolhatóak vagyunk, rajtuk keresztül az egyház szabadsága is korlátozódik".
A múlt aprólékos vizsgálatát a plébános szerint anyagilag megfelelően támogatott, független, de egyházakhoz kötődő kutatóknak kell elvégezniük: ők az egyházi emberek sok-sok szenvedését is látják, ami szintén hozzátartozik a hiteles képhez. Ugyanakkor valamilyen kultúrált megoldást kellene találni rá, hogy az „érintett személyek" távozzanak az egyházi közéletből. Az egyik hozzászóló kérdésére Szabó Gyula elmondta, hogy az ötvenes-hatvanas években egészen más módszerekkel szerveztek be embereket, mint később, amikor többnyire nem a kényszer, hanem a karriervágy dolgozott.
Az evangélikusok következetesen nekiláttak a múlt feldolgozásának, jócskán a katolikusok előtt járnak. A reformátusok azonban még a katolikusokhoz képest is le vannak maradva – ismerte el Fazakas Sándor, a debreceni református egyetem rektora. 1990-ben döntés született ugyan egy református munkacsoport létrehozásáról, de aztán az egészből nem lett belőle semmi. Csak a közelmúltban fogtak hozzá újra. Roszík Gábor evangélikus lelkész, volt MDF-es képviselő kijelentette: az ügynökmúlt tisztázatlansága ártott és árt az egyházaknak, a beszervezett emberek teljes listáját nyilvánosságra kellene hozni.
A maratoni – szombat délelőtt kezdődött, estébe nyúló – konferencián egykori megfigyeltek beszámolói is elhangzottak. Zászkaliczky Pál nyugalmazott evangélikus lelkész a családtagjairól és róla szóló jelentéseket olvasva úgy találta, hogy az ügynökök egy része megpróbált két úrnak szolgálni, de közülük többen egyre inkább csak az egyiknek: méghozzá nem Istennek, hanem a politikai hatalomnak. Közben a pártállami politikának nem csupán a szóhasználatát vették át, de már-már az egyház elpusztítására irányuló törekvéseit is.
Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere hiányolta, hogy a visszaemlékezők nem nevezték nevén azokat, akik a jelentéseket írták. A közönség soraiból visszadobták neki a labdát: az Antall-kormány miért nem fedte fel a parlamentbe jutott volt ügynököket?! Jeszenszky válasza szerint a kormányt Boross Péter belügyminiszter érvei győzték meg. Hozzátette: valóban sok oda nem való ember került be az Országgyűlésbe, de igaztalan és helytelen állítás, hogy a parlament tele lett volna ügynökökkel.
Az evangélikus egyházban zsinati felkérésre folyik a múltfeltárás, az eredményeket egy 8-10 kötetesre tervezett sorozatban publikálják. Mirák Katalin, az idén megjelent első könyv szerkesztője a fogadtatásról beszélt. Elmondta, hogy egyházi berkekből főként bírálatok, éles kritikák és negatív vélemények érkeztek. A jellemző ellenérvek között szerepel, hogy az ügynökkérdés felmelegítése frontvonalakat hoz létre, de akadtak olyanok is, akik vélelmezték, hogy tudatos, politikailag megrendelt egyházrombolás folyik. Mindeközben a külvilág – szakmai körök és a média – egyértelműen pozitívan értékelték a kezdeményezést.
Az evangélikus tényfeltáró bizottság többi szakértője (Balás István, Csepregi András, Kertész Botond és Ittzés Ádám) szintén kitért a munkájukat nehezítő körülményekre. A Prőhle Gergely országos felügyelő által vezetett fórumon kiderült: a kutatók úgy érzik, ellentétes elvárásoknak kell megfelelniük. Egyszer például azt vetik a szemükre, hogy tanulmányaikban túlságosan egyszerűen fogalmaznak, máskor meg azt, hogy túlságosan cizelláltan.
Bár távolról sem lehet azt állítani, hogy az evangélikusok egységesen támogatnák az ügynökmúlt vizsgálatát, az egyház vezető tisztségviselői eltökéltnek látszanak: a zsinat kinyilvánította, hogy folytatni kell a munkát.
