Miért dobják el a reverendát fiatal papok?

Kovács Tádé egykori szalézi szerzetes, pap helyeselné a kötelező cölibátus eltörlését, de egyáltalán nem veszi biztosra, hogy a kedvezmény hatására több fiatal választaná az egyházi hivatást. Amit viszont tényként kezel: kevesebb hagyná ott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a nősülést engedélyező protestáns egyházak is lelkészhiánnyal küszködnek.

Kiközösítve: többé nem végezhet szolgálatot

– Hatvanhat éves boldog családapa vagyok. Három gyermeket nevelek. Mindhárman ott voltak a templomi esküvőnkön, hiszen nekem tizenkilenc évet kellett várnom a felmentésemre – meséli Kovács Tádé, aki bevallja: 1979-ig boldogan gyakorolta szerzetesi és papi hivatását, ám, mint mondja: „a hormonok egyre inkább felerősödtek benne”.

–  Egy ideig megoldottam a dolgot, ahogy tudtam, aztán megismerkedtem egy hölggyel. Udvarolni kezdtem, és úgy tűnt, érzelmeink kölcsönösek. Az egyháznál kértem a felmentésemet, ám nem kívántuk kivárni az eljárás végét. 1984-ben polgári házasságot kötöttünk, ami kiközösítést vont maga után. Nemcsak, hogy papként nem tevékenykedhettem, de még csak nem is járulhattam szentségekhez – emlékszik vissza a lelkipásztor.

Történetét egyedivé teszi, hogy az asszonnyal megromlott a kapcsolata, így 1987-ben elváltak. Öt évvel később lépett be az életébe jelenlegi felesége. A mélyen vallásos hölgy ismerte választottja előéletét, de nem foglalkozott az egyházközségeken belül várható botránnyal. Kovács Tádé ismét az állam szabályai szerint nősült meg, hiszen még nem érkezett meg Rómának a papi szentség alóli felmentési határozata. A felmentésre összesen tizenkilenc esztendőt várt, ami az ő esetében nem meglepő módon még jól is jött. Ha már első polgári házassága idején engedélyezték volna számára a szentségi házasságot, gyermekei anyjával erre már nem lett volna lehetősége.

Kovács Tádé az Apostoli Szentszéktől kapott levélből nemcsak a pápa pozitív döntéséről kapott felvilágosítást, hanem azzal is szembesülnie kellett, hogy soha többé nem beszélhet Jézusról hivatalos egyházi fórumokon, nem mutathat be szentmisét, és szentségeket sem szolgáltathat ki. Az oltár körül sem végezhet tevékenységet, még ministránsként sem. Egyházi szakértők szerint sokszor az egyház kötelékében maradhatnak azok a papok, akikről kiderül, hogy kettős életet élnek. Ilyen esetekben szemet hunyhat a megyéspüspök, de van aki kevésbé toleráns, és inkább civil szakmát próbál találni a bűnbe esett papnak. 

Kispapok beiktatás előtt. Tudják, mit vállalnak?

 – Hitem az eltelt évtizedek alatt fejlődött, de sohasem hunyt ki. Szívem mélyén nem is szerettem volna az egyházból kilépni, ezért – bár tudtam, hogy célom megvalósulása lehetetlen - kérelmemben is megfogalmaztam, nem az áldozópapságot, csak a nőtlenséget szeretném elhagyni.
 
Lopott pillanatok

Kovács Tádéval ellentétban a nyilvánosságot kevesen vállalják. Egy másik egykori pap is szívesen megosztotta lapunkkal történetét, ám ő ragaszkodott neve elhallgatásához. Kérésére azt sem közöljük, melyik településen végezte hivatását. A fiatalember eddig kétszer érzett életében földön túli boldogságot. Először, amikor pappá szentelték. Másodszor akkor, amikor megszületett a most egyéves kisfia.
 
– Gyermekkoromban sokat ministráltam, de akkor még nem gondoltam arra, hogy pap legyek. Családot szerettem volna. A gimnázium elvégzése után sem a szemináriumba jelentkeztem, hanem természettudományt kezdtem tanulni. Két évvel később mégis a papnevelő intézetbe kerültem. Akkor természetesen komolyan készültem a megszentelt életre, nem bonyolódtam kalandokba. Amikor kedvesemet megismertem, már több éve a szolgálati helyemen hirdettem az igét. A lányt az egyházközségnek köszönhetem – árulja el a férfi.
 
– Először csak lopott pillanatokban tudtunk találkozni, elvégre nem tudhattuk, mennyire komoly a másik szándéka. Amikor mindkettőnk számára világossá vált, hogy kölcsönösek az érzelmek, elkezdtünk járni, persze ügyelnünk kellett arra, nehogy túl korán kiderüljön. A botrány senkinek sem hiányzott, ráadásul Isten előtt is szerettünk volna tisztességesek maradni. Szenvedéssel teli hónapok következtek, mert még el kellett végeznem a szolgálatot, miséztem, temettem, eskettem és gyóntattam, pedig már kifelé kacsingattam. Miután sikeresen megkértem a lány kezét, bejelentkeztem a püspökhöz. Persze megpróbált lebeszélni, de végül segítőkésznek bizonyult. A felmentési eljárásom még tart, de nem láttuk értelmét, hogy a polgári házasságkötést a pápa döntésétől tegyük függővé. A babát megkereszteltettük, és katolikusnak neveljük. Tudjuk, hogy a szentségi házasságra még éveket kell várnunk, de hisszük, hogy Isten örül a családunknak – mondja a fiatal.

Az egyházi rend szentsége eltörölhetetlen nyomot hagy a lélekben, vagyis teljesen nem lehet azt levetkőzni. A kilépett papok korlátozása ezek szerint csupán jogi, nem pedig szakrális kérdés. Haldoklót végszükség esetén (ha más pap nincs a közelben) ők is feloldozhatnak. A reverendát szögre akasztó papok mindannyian egyetértenek abban, hogy döntésük olyan súlyos lelki vívódással jár, akár egy házasság felbontása. Az ő esetük viszont specifikusabb.
 
Eltanácsolták a szuicid gondolatokkal küzdő fiatalt

Az általunk megkérdezett érintettek többsége nem vállalja a nevét. Szerintük amíg a cölibátus  kötelező, nem szabadna engedni, hogy 18-20 éves fiatalok papneveldébe iratkozzanak. Időt kellene nekik hagyni, hogy kellően érett fejjel kezdjék meg tanulmányaikat. Nem elég szigorúak a felvételi követelmények sem, és gyakran nem szűrik ki idejekorán azokat a fiúkat, akik csupán egy kisebb-nagyobb magánéleti csalódás következtében adják be a papírjaikat.

A lemorzsolódás már a papnevelő intézetekben kezdődik. Pontos statisztikai adatok nem állnak rendelkezésünkre, de egy megkérdezett atya elmondása szerint az ő évfolyamában 14-en kezdték meg tanulmányaikat, de csupán négyen fejezték be. A legtöbben a nyári szünetben döntöttek úgy, nem kezdik meg a következő évet, mégpedig egy-egy nő hatására. Az ok nem kizárólagos, olyan is megesik, hogy egy fiatal a szemináriumban döbben rá, mégsem neki való a (cölibátustól függetlenül is) megkötésekkel teli életforma. Az atya szerint sok évvel ezelőtt emiatt egy hallgató öngyilkossággal fenyegette meg társait és tanárait. Orvost hívtak hozzá, és az intézményből azonnal eltanácsolták.

A görög katolikus papok a felszentelésük előtt házasságot köthetnek. A cölibátus a keleti egyházban sem ismeretlen, hiszen püspökök kizárólag a nőtlenséget vállalók (vagy özvegyek) közül kerülhetnek ki. Sokan (köztük papok is) úgy vélik, ez a rendszer a latin egyházban is beválna. Annál is inkább, mert a katolikus liturgiához szintén közel álló anglikánoknál sem tilos a nősülés, sőt, az anglikán egyházból annak szabadelvűsége miatt az utóbbi években a katolikus egyházba átlépett papokat sem kényszeríti senki feleségük elhagyására.
 
Szerdahelyi Csongor, a Ferences Sajtóközpont vezetője érdeklődésünkre kifejtette a cölibátussal kapcsolatos álláspontját: minden hívő szabadon megválaszthatja hivatását, eldöntheti, hogy családot alapít, vagy szerzetesi, papi életet szeretne élni. E tekintetben az egyház senkit sem kényszerít a nőtlenségre – érvel a szakember. A felvetésre, hogy esetenként felszentelt papok is meggondolják magukat, megjegyzi, a világi házasságok lényegesen gyakrabban futnak zátonyra, mint a papi hivatások.
– Az egyházüldözések idejében kifejezetten szerencsésnek számítottak a római katolikus papok a keleti papokhoz és a protestáns lelkészekhez képest. A családos emberek lényegesen nehezebben szálltak szembe hitük védelmében a rendszerrel – magyarázza Szerdahelyi Csongor. A szóvivő végül leszögezi: a cölibátus nem dogma, „csak" egyházfegyelmi szabály, tehát elvileg bármikor megváltoztatható.