Idősügyi Nemzeti Stratégia – Mi történik az öregekkel 2034-ig?
Budapest – Ma kerül a Parlament elé az Idősügyi Nemzeti Stratégia. A legtöbb szó a nyugdíjakról esik benne, pedig a magány, a gondoskodás és a lehetőségek hiánya is napi probémát jelent az egyre több, a munkaerőpiacról és egyéb közösségekből is kiszoruló idős ember számára. Forrás: hvg.hu
A társadalom megbecsült tagja legyen, egészséges legyen, ne legyen magányos, biztonságban és védettségben tudjon élni – ez szerepel a Parlament elé kerülő Idősügyi Nemzeti Stratégia összegzésében. A 25 évre szóló, 77 oldalon olvasható tervezet két ütemben határozza meg a szükséges lépéseket. A munkaerőpiaci jelenléttől kezdve az önkéntes munkák és képzések lehetőségein keresztül az idősek egészségügyi-szociális ellátásának összehangolásáig és az öngondoskodás ösztönzéséig sorra veszi a jelenlegi és a kívánatos helyzetet, és a szükséges lépéseket is felsorolja.
Egy évvel ezelőtt, 2008 szeptemberében a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, Csizmár Gábor még azt mondta az Idősügyi Világszervezet budapesti tanácskozásán: „a nyugdíjkasszán nem fogunk spórolni”, s azt is kiemelte: jelentős mértékben emelték az özvegyi nyugdíjakat, s bevezették a 13. havi nyugdíj rendszerét. A világ azonban nagyot fordult, s a gazdasági válság az idősek juttatásait is érintette. A munkaerőpiaci hendikep, a szociális problémák, az időskori izoláció azonban korábban és azóta is létező problémák. „Ha a kormány jóváhagyja, néhány hét múlva a parlament elé kerülhet a hosszú távú tervezés lehetőségét biztosító idősügyi nemzeti stratégia” – jelentette be Korózs Lajos, a szociális és munkaügyi tárca államtitkára még májusban, amikor a kormány jóváhagyására várt a startégia – erre azonban csak augusztusban került sor. Akkor 40 éves tervezésről és 140 oldalas tanulmányról beszéltek, s azt is hangsúlyozták: a stratégia lehetővé teszi, hogy a mindenkori kormányok ne a választási ciklusokhoz igazodó, hanem három évre szóló akcióterveket készítsenek.
A most a honatyák elé kerülő 2034-ig szóló (tehát már csak 25 évre kalibrált) stratégiát hároméves ciklusokra bontották, s a célkitűzéseket két ütemtervre bontották, ahol az I. ütemterv 2010–2022-ig, a II. ütemterv pedig 2023–2034-ig tervezhető. A tanulmányból az is kiderül: Budapest a leginkább idősödő város, ezen kívül igen sokan élnek községekben és kistelepüléseken az idős emberek közül. A 65 éven felüliek 38 százaléka férfi és 62 százaléka nő. Arra is kitérnek: jelentős hányadukat fenyegeti az izoláció és a kirekesztődés veszélye, amely a betegségkockázatok növekedésével jár. A 45–64 évesek oktatásban való részvétele Magyarországon jelentősen elmarad az Európai Unió átlagától. A többség nem is tudja milyen lehetőségei vannak, hova forduljon ha segítségre van szükséges, vagy ha valamilyen képzésen venne részt.
A demográfiai előrejelzések szerint Magyarországon 2050-ben a jelenlegi 28 százalék helyett 50,5 százalék lesz az idősek aránya a hazai népességen belül, azaz minden második ember túl lesz a hatvanadik életévén. Magyarországon egyre többen érik meg a századik évüket, számuk ma már 1100 felett van, míg a 90 év felettiek számát 35 ezerre becsülik. A születéskor várható élettartam a férfiaknál 69, a nőknél 77 év; a 65 éven felüliek 38 százaléka férfi, 62 százaléka nő. A stratégiában ismertetett adatok szerint a születéskor várható élettartam a férfiaknál 6,6, a nőknél pedig 4,5 évvel marad el az európai uniós átlagtól. A dokumentum szerint a legdinamikusabban a 80 évesnél idősebbek korcsoportja növekszik.
