Mezítlábas csajok ropták, míg a roma szakácsok sürögtek

Kevés bogrács fölé hajoló cigány szakács serénykedett szombaton Sárszentlőrincen, a volt teleház udvarán. Egyéb napokon ez rendjén való volna, most viszont, hogy másodszor tartották a cigány ételek bemutatóját, kevésbé. Bakay Péter szervezőt ez nem szomorította. Miként a Magyar Evangélikus Egyház cigányügyi referense számos ízben elmondta, ő az apró eredményeknek is örül.

– Ha azt meg tudjuk mutatni, hogy cigányok és magyarok ma békében együtt tudnak lenni az Isten békességében, az egy jó dolog – mondta.  Az, hogy a vártnál és a tavalyinál kevesebben voltak Bakay Péter szerint nagy valószínűséggel a meteorológiai előrejelzés eredménye.

A lelkész reményei azonban beigazolódtak, ebédidő tájt egyre szaporodtak az érdeklődők. Hogy a nagy kondérban rotyogó pörkölt illata, vagy a cigánymuzsika hangja csalta-e ide őket, nem tudni, mindenesetre egyre érkeztek a vendégek.

A kondér körül egyébként idén is a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, Csonka József serénykedett. Mint mondta, vegyes pörkölt készül, marha és sertéshúsból. Ez persze nem tipikus cigány étel, de a készítésében van egy kis kunszt: cigány hagyomány szerint a hagyma megdinsztelése után nem kerül rá más csak a hús és víz, később ízesíti a szakács paprikával, sóval, fokhagymával és borssal. A húst kevergetve azt is elárulja, hogy szerinte Sárszentlőrincen nem nagyon őrzik a cigány hagyományokat.

Azon, hogy mi ennek az oka, elgondolkodik. - Talán nem akarunk kiríni vele – vélekedik. Azt, hogy az evangélikus egyház és az általa létrehozott Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány sokat tesz a cigány és nem cigány emberek közeledéséért, ők örömmel veszik, de úgy látja, hogy ezzel mások is így vannak a faluban. A hagyományok továbbörökítésén elmélkedve még hozzáteszi, hogy bizony itt volna még mit tenni. – A gyerekeink már nem tudnak beás nyelven, amikor a feleségemmel néha beszélgetünk, kinevetnek bennünket – árulja el.

A zenét illetően szemmel láthatóan nincs ilyen gond. A cd lejátszóból felcsendülő hangokat hallva hamar akad néhány önkéntes, aki csatlakozik a maroknyi Paksról érkezett fiatalhoz, és táncra perdül. Ki mezítláb, rózsás szoknyában, ki edzőcipőben, farmerben. De mindenki önfeledten járja.

A paksi együttes születése körül Sárközi Rita bábáskodott. Egy hónapja hozta létre a gyerek tánccsoportot. Az indíttatást talán az adta, hogy párja, Gomán János gitáron játszik. A gyerkőcök viszont nem erre, hanem „gépi zenére” ropják. Gomán Éva, Solt Tamara Éva, Farkas Julianna, Csonka Katalin és Solt Attila alkotja a társaságot. Rita családjában senki nem foglalkozott tánccal, muzsikával. Ő viszont úgy gondolja, hogy a kisebbség nem igazán őrzi kulturális hagyományait, hát kezébe vette a dolgokat. A kérdésre, hogy hol tanulta a táncokat, majdhogynem meglepődik. Hát magamtól tanultam – mondja.

A cigány hagyományok őrzésének más módját választotta Orsós Julianna. Ő nem áll be mezítláb, bő szoknyát húzva a táncosok közé, valójában a cigány zenének a mostanság divatos diszkósított változatát sem szereti. Az Uzdon élő egyetemista lány tavaly is, idén is az irodalmi összeállításban segédkezett Bakay Péternek. Julianna Pécsre jár, ötödéves német-történelem szakon.

Véleménye szerint a cigányság gondjának-bajának megoldásához az oktatáson keresztül vezet az út, ám az nagyon hosszú idő. A jelen helyzetet tekintve viszont valami azonnali megoldásra volna szükség. Julika szerint először is szélnek kellene ereszteni az összes cigány politikust, meg véget vetni a Győzike és Mónika shownak, mert ezek okozzák a legtöbb kárt. – Nem tudom, hogy az ebben szerepet vállalók elgondolkodnak-e azon, hogy mennyi kárt okoznak a cigányságnak – morfondírozik.