Meszlényi és Mindszenty boldoggá avatásáról – Boldogok
A magyar római katolikus hívek egy részében értetlenséget, ha nem megütközést keltett, hogy miközben a pápa boldoggá avatta Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspököt, aki az ÁVH foglyaként halt mártíromságot még 1951-ben, Mindszenty József, hajdani bíboros, hercegprímás – egy igazi történelmi személyiség – avatása tovább késlekedik. Forrás: Népszabadság / Aczél Endre
Szó, mi szó, a Vatikán vagy másfél évtizede "ül" a bíboros-prímás kész anyagán. Ha azt tekintjük, hogy életéből a főpap közel negyedszázadot töltött kényszerű, majd önkéntes rabságban anélkül, hogy hivatását gyakorolhatta volna, sorsa - ha nem is fizikai értelemben - nevezhető mártíriumnak is. S ha igen, akkor miért a késlekedés? - kérdezhetni joggal. II. János Pálnak, a "lengyel pápának" hosszú regnálása alatt - egyfajta kelet-európai empátiával talán - módja lett volna Mindszentyt, a kommunista rendszer áldozatát boldoggá avatni, de nem tette. Holott 1342 személyt tartalmazó listájába belefért volna a magyar prímás. Egyelőre a mai pápa, XVI. Benedek is ódzkodik, úgy látom.
A naiv hívő szemében az ügy rejtélyesnek tűnhet, pedig nem az. Tudniillik "boldogok" azok (illetve azok lesznek), akik "példamutató" életet éltek. Mindszenty József élete azonban vatikáni szempontból csak részben mondható ilyennek. A főpap ugyanis élete legvégén elkövetett valamit, ami nem tartozik a bocsánatos cselekedetek közé: engedetlen volt a római pápával szemben.
Ő - követei útján - éveken keresztül kérlelte a budapesti amerikai nagykövetségről 1971-ben a Vatikánba érkező, majd onnan Bécsbe költöző Mindszentyt, hogy önként mondjon le az esztergomi érsek tisztéről, mert ő "működő" és a magyar állam által is elfogadott főpásztort szeretne látni a magyar római katolikus egyház élén, de Mindszenty közmondásos konoksága még a pápai autoritás előtt sem tudott meghajolni. A bíboros, prímás valósággal rákényszerítette VI. Pált arra, amit az egyáltalán nem kívánt magának - hogy tudniillik egyoldalúan, az érintett egyetértése nélkül nyilvánítsa megüresedettnek az esztergomi érsek székét.
Mindszentynek az egyházi hierarchiából adódóan engedelmesen tudomásul kellett volna vennie VI. Pál akaratát, voltaképpen annak a hatalmi-politikai játszmának a kimenetelét, amely (kétségkívül az ő rovására) a Budapest-Róma-Washington háromszögben lezajlott.
Ő azonban engedetlen volt. Az alku részleteit nem ismerhette, de nyilván sejtette. Hiszen alig két hete volt még a Vatikánban. Alig két hete, hogy a pápa biztosította, megtartja őt a magyar római katolikus egyház fejének tisztében, amikor VI. Pál "meglépte" azt, ami számára teljességgel elfogadhatatlan volt: feloldotta a kommunista rendszerrel együttműködő "békepapok" XII. Pius általi kiközösítését.
VI. Pál "rugalmas keleti politikája" mindmáig vita tárgya, de aki arra számít, hogy a Szentszék a pápával szemben - posztumusz - Mindszentynek ad igazat, az alighanem felhőkakukkvárban él. A pápával szembeni engedetlenség nem lehet egy példamutató élet attribútuma. És a hibák beismerése sem tartozik az egyház legerősebb oldalai közé: Galilei "rehabilitálásával" is tudtak várni közel négy évszázadot. Pedig a tudós még engedetlen se volt.
