Merítsünk erőt és okuljunk!

Szóltak a Tisztelt Házban, bőségesen szóltak, az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk 5. évfordulójáról.  Dr. Hoffmann Rózsa a Kereszténydemokrata Néppárt gyakorló oktatás-politikusa messzebbre, tekintett: Európa egyik legrégebbi intézményére a Lónyay Református Gimnáziumra emlékezett, s emlékeztetett.

- 150 éve alapították a Lónyay Utcai Református Gimnáziumot. Hazánk nehéz időket élt akkoriban, Haynau és Bach 1848-49 forradalmát és szabadságharcát vérbe fojtó önkényének korát. Az ismert megtorlások azonban nem jártak eredménnyel a zsarnokság megtestesítői és végrehajtói számára. A nemzet passzív ellenállással válaszolt, az idegen szuronyokkal a magyar kultúra és a keresztény hit erejét állította szembe.

- Török Pál kezdeményezésére ekkor és ezért került sor az iskola alapítására. A nemes mag termékeny talajba hullott, a református gimnázium, amely 1943-ban a Lónyay utcába költözött - innen a neve -, neves tanárok és diákok egész sorát adta az egyetemes és a keresztyén magyar kultúrának. A röviden csak Lónyaynak nevezett iskolában tanított mások mellett például Gyulai Pál, Thaly Kálmán, Ravasz Árpád, Áprily Lajos, Benda Kálmán, Gombos Imre és Draskóczy István. Volt diákjai közül is sokakat megnevezhetek, természetesen a teljesség igénye nélkül: Amerigo Tot, Bächer Mihály, Beöthy Zsolt, Gárdonyi Géza, Csonka János, a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, továbbá Borzsák István, Devecseri Gábor, Farkas Ferenc, Finta József, Jékely Zoltán vagy Molnár Ferenc. A magyar szellemi élet, a művészet és tudomány nemzetközi hírű nagyjainak alkotásai, egykori iskolájuk sokszínű és sikeres pedagógiai munkásságát bizonyítják ékesen.

A XIX. századi önkényuralmat száz év múlva a szovjet típusú kommunista diktatúra ateista zsarnoksága követte. Ez a Lónyayt államosította, az épületét kisajátította, pedagógiai kultúrájának gazdagságát a maga uniformisába kényszerítette. Ám a történelem, mint annyiszor, most is megismételte önmagát. 1993-ban a hívek, az egykor volt tanárok és diákok szeretete újra életre keltette a református gimnáziumot. Ám az épületet még hosszú ideig nem kapta vissza. Az iskola visszaszerzésében, fennmaradásában és felemelésében hitével, tudásával és személyes áldozatvállalásával elévülhetetlen érdemeket szerzett Madarász Imréné igazgató asszony. A diktatúra után először ő szervezett tüntetést a gimnáziumért az Oktatási Minisztérium, majd a Parlament elé, amelyre a szolidaritás és az ökumenizmus ereje más felekezetek tanárait, diákjait, sőt a jóérzésű civileket is mozgósította. A Lónyay Utcai Református Gimnázium e megmozdulásoknak is köszönhetően a 2000/2001-es tanévtől újra a saját otthonában folytathatja munkáját.

A Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz katolikus, protestáns vagy más felekezetű és felekezethez nem tartozó képviselőinek nevében most személyesen tisztelettel hajtok fejet a keresztény és keresztyén iskolák több mint ezeréves teljesítménye előtt. A Magyar Köztársaság Országgyűléséből szeretettel köszöntöm valamennyi iskolánk diákjait és pedagógusait, kitüntetetten a 150 éves jubileumát ünneplő Lónyay Utcai Református Gimnázium növendékeit és tanári karát, és sikeres érettségi vizsgát kívánok mindannyiuknak. Merítsünk erőt és okuljunk abból az áldozatkész hitből, reményből, szeretetből és alkotómunkából, amely hazánkat és ezt az iskolát is megteremtette és élteti. Okuljunk Szent-Györgyi Albert szavaiból: a magyar gyermek a magyar jövő, s ezt elfelejtenünk nem volna szabad a mai válságos időkben sem!

***

Egészen ritka pillanat! Még Hiller István, oktatási és kulturális miniszter is eltért megszokott, az ellenzék szószólóit rendre megrovó stílusától. Még ő is fejet hajtott:

- Tisztelt Képviselő Asszony! Helyes és fontos dolog, hogy a magyar oktatásügynek egy olyan nagy múltú, ugyanakkor ma is magas színvonalon teljesítő intézményéről, mint a Lónyai Utcai Református Gimnázium, megemlékezett itt a parlamentben. Nemcsak az alapítók, Török Pál és társai, nemcsak az egykori tanárok és nemcsak az egykori tanítványok, akik egész életükben emlékeztek tanítóikra és az iskolára, mondhatnám, hogy a hely szellemére, hanem az a teljesítmény, amelyet különböző történelmi korokban nyújtott és nyújt a gimnázium, megemlítésre méltó. Százötvenedik születésnapján a kormány nevében is tisztelettel köszöntöm a Lónyai Utcai Református Gimnáziumot.