Megsemmisítették a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt

A Magyar Kurír Schanda Balázst, a PPKE Állam- és Jogtudományi Karának dékánját kérte a hír értelmezésére.

Az Alkotmánybíróság (AB) fontos határozatot hozott, melynek jelentősége túlmutat azon, hogy a 2007. végén hozott, a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényt megsemmisítette, így az – a tervekkel ellentétben – 2009. január 1-én nem léphet hatályba.

Az AB számbavette a házasság és a bevezetni kívánt bejegyzett élettársi kapcsolat közötti különbségeket, és azt állapította meg, hogy ezek nem számottevőek, azaz nem elégségesek ahhoz, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézményét a házasságtól egyértelműen elhatárolják. Azzal, hogy a törvény a házasságra vonatkozó szabályok „megfelelő” alkalmazását rendelte volna a bejegyzett élettársi kapcsolatra is, egy, a házassággal felcserélhető jogintézmény jött volna létre, ami sértette volna a házasság intézményének Alkotmányban rögzített védelmét. Nincs tehát alkotmányos lehetőség arra, hogy törvény a házasság alkotmányosan védett intézményével felcserélhető jogintézményt hozzon létre azok számára, akik házasságkötési joggal rendelkeznek. Megjegyzendő, hogy a bejegyzett élettárssá válás lehetőségével minden bizonnyal inkább azonos nemű párok éltek volna, hiszen nincs oka annak, hogy egy „papír nélkül” együtt élő férfi és nő, ha rendezni akarta volna kapcsolatát, ne házasságot kössön, hanem élettársként regisztráltassa magát.

A homoszexuális, illetve a heteroszexuális irányultságot az Alkotmánybíróság a személy állapotát meghatározó adottságnak tekinti, és abból indul ki, hogy a homoszexuálisoknak (nyilván a homoszexuális párokról, és nem a homoszexuális személyekről van szó) nincs joga és lehetősége a házasságkötésre. Számukra az AB álláspontja szerint indokolt, hogy a jogalkotó létrehozzon egy új intézményt – igaz, ezt csak a határozat indokolása tartalmazza, míg a rendelkező rész csak annyit jelez, hogy az azonos nemű párok számára a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye nem lenne alkotmányellenes. (Ez még nem jelentené, hogy ilyen jogintézményt létre is kell hozni, az AB nem állapít meg kifejezett formában jogalkotói mulasztást, melyet a törvényhozónak adott határidőn belül pótolnia kellene.) Egy kifejezetten azonos neműek számára létrehozott új jogintézmény a házasság kiemelt státuszát nem érinti, nem érintheti – jelentős részben azért nem, mert az érintettek házasságot nem köthetnek, azaz a heteroszexuális párok csak házasként, a homoszexuális párok csak regisztrált élettársakkét formalizálhatnák kapcsolatukat.

Nehéz elsőre egyértelmű mérleget vonni az AB-határozatról. Egyfelől üdvözlendő, hogy az AB ismételten megerősítette, sőt új, tartalmi elemekkel hangsúlyosabbá tette a házasság intézményének minden más jogintézménytől megkülönböztetendő jellegét. Az Alkotmányból az államnak kötelezettségre fakad arra, hogy a fennálló házasságokat védje, és hogy olyan jogi környezetet teremtsen, melyek ösztönzik polgárait a házasságkötésre és a családalapításra. A házasságra megtévesztésig hasonlító, arra visszautaló bejegyzett élettársi kapcsolat tehát nem intézményesíthető. Megnyugtatónak tűnik, hogy a házasság intézménye – miután a stabilitás vonatkozásában végletesen bizonytanná vált – legalább a nemek különbözősége vonatkozásában nem relativizálódhat. Ugyanakkor az azonos nemű párok számára a jogalkotó létrehozhat – az indokolás szerint létre kell, hogy hozzon – egy, a de facto élettársi kapcsolatnál erősebb, rangosabb státuszt. Az érvek, melyek az AB-t erre a következtetésre vezették, számomra nem meggyőzőek. A határozat hivatkozik több nyugati országra, ahol ilyen intézmények létrejöttek, azonban az azonos nemű párok élettársi kapcsolatainak emancipálásáról valamennyi esetben a törvényhozás döntött, és e döntések nem alkotmánybírósági határozatok kényszere nyomán születtek. Úgy tűnik – ezen országokhoz hasonlóan – Magyarországon is létre fog jönni egy, kifejezetten azonos nemű párok számára felkínált, az egyszerű élettársi viszonynál erősebb, azonban a házasságnál gyengébb, új jogintézmény. Ezzel a homoszexuális kapcsolatok korábbinál erősebb státusszal fognak a nyilvánosság előtt is megjelenni, és egyre erősebb lesz az az igény, hogy a társadalom normális, más életállapotokhoz hasonlóan szabadon választható életállapotnak fogadja el az ilyen együttélést.