Megnyílt felettem az ég – Makovecz Imre építész, Tőkés-díjat kapott

A kettős ünnep volt az idei. A Tőkés László egyéni díjátadás mellett, emlékeztek Tőkés László 20 évvel ezelőtti (1990. február 12–ei) kisvárdai látogatására, s az alapítvány húsz éves működésére. A XVIII. Tőkés–díjat, Makovecz Imre, Kossuth-díjas, a Corvin-lánc tulajdonosa, Prima Primissima díjas, magyar építész, a magyar organikus építészet egyeik jelentős képviselője kapta. A meghívott vendégek között ott volt, többek között Seszták Oszkár a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnöke.

A délutáni istentiszteleten Tőkés László hirdette az igét.

Az igehirdetést követően, az elmúlt húsz évre tekintet vissza Lengyel Szabolcs, a Tőkés László Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Egy fiatal református lelkész nevét ismerte meg a világ azokban az időkben. Tőkés László nem politizált, csak tette a dolgát, ami szíve szerint a feladata volt. Temesvár az összefogás jelképévé vált. A különböző nemzetiségű és vallású lakosság egyértelműen Tőkés Lászlóék mellé állt és kirobbant a romániai forradalom, amely karácsonyra elsöpörte a diktátort és feleségét. Végig kísérte eddigi életét, a püspökségen át az Európai Parlamenti Képviselőségig. Munkájának elismerése volt a 2009-es év, mely a kitüntetések éve is volt Tőkés Lászlónak.

„Ki is tehát Tőkés László?

Lelkész, aki lelkésszé avatása óta folytatja a harcát, a megalkuvások, a gyáva megfutamodások ellen, ami által a gonoszt felbátorítjuk, az igazságot eláruljuk. Ha bármelyikünk most visszatekint, a saját életünkben gyakran a megalkuvások a gyáva megfutamodások a jellemzők ránk, amivel felbátorítjuk a gonoszt és eláruljuk az igazságot. Ha követjük Tőkés László példáját, egy sokkal igazságosabb társadalom jöhet létre. Büszkék vagyunk Tőkés László útjára, Örülünk, hogy alapítványunk a nevét viselheti. Példáját, kitartását, erejét követendőnek tekintjük. Isten áldását kérjük életére, további munkájára” – mondta befejezésül a Kuratórium elnöke, Lengyel Szabolcs.

Európa közepén

A Szózat hangjait követően, Kulcsár Attila DLA, Ybl díjas építész mondta a laudációt. Szólt a Mester számos épületéről, amelyek a Kárpát-medence országaiban hirdetik eszmeiségét, hagyományainkat, kulturális önazonosságunkat, de azok magukért beszélnek, mert karakterük van, és egy tőről fakadnak. A hatvanas években éttermeket, áruházakat, csárdákat tervezett, már ekkor is tájba illesztett figyelmes, tájhoz kötődő természetes anyagokkal. 

A hetvenes években a Pilisi Parkerdő gazdaság építészeként kapott lehetőséget, sok természet közeli létesítmény tervezésére.  Fontos középületek következtek ezután: a Sárospataki Művelődési Ház, a Farkasréti temető ravatalozója, és több faluház. A nyolcvanas években épült a siófoki evangélikus templom, a paksi katolikus, valamint a Sárospataki Árpád vezér Gimnázium. A kilencvenes évek a Sevillai Világkiállítás magyar pavilonjával kezdődtek, majd Szlovéniában a lendvai színház következett, az egri uszoda, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem központi épülete a Stefaneum. A tanítások házává Piliscsabán. 

A szászhalombattai templom és a Makói Hagymaház. A kétezer utáni évek fontos művei a Csíkszeredai angyalos templom a Kolozsvári református templom, valamint Budapesten a felső-krisztinavárosi római katolikus templom, a temesvári református és még sok, máig meg nem valósult nagyszabású terv. És hogy a megyei kötődések se maradjanak ki, Csengerből, a poros határ menti városból Makovecz Imre szellemiségének felügyeletével lett karakteres kisváros, organikus központtal, benne az adventista és a görög katolikus úrszíneváltozása szárnyas templommal.

„Munkássága, művei példa értékűek. A sok mellőztetés utáni kiérdemelt díjesőben a jelenkor kitüntetései között ez a mai díj a nemzet tisztelgésének újabb stációja. A Tőkés László példájához méltó, nemzetőri munkásság jutalma. Makovecz Imrének köszönhetjük, hogy szerves építészet teremtése folytatódik, termése beérett, hazánkban terebélyes fává növekedve építészetünk is megkülönböztet másoktól. Méltó hagyományainkhoz, kifejezi keleties befelé forduló-lelki karakterünket itt Európa közepén, ahol 1100 éve élünk, és amíg ilyen szellemi vezetőink vannak – nem adjuk fel” – mondta laudációja befejezéseként Kulcsár Attila DLA (szabad művészek doktora), Ybl díjas építész. 

Ezt követően adta át, Lengyel Szabolcs, az egyéni díjat Makovecz Imre építésznek. Györfi Sándor Munkácsi–díjas szobrászművész által készített emlékplakettet s a vele járó 500.000 forintot. A Református Ifjúság, nívós kulturális műsorával köszöntötte a díjazottat és a megjelenteket. A kettős ünnep, a Tőkés László díjátadás, és emlékezés Tőkés László 20 évvel ezelőtti kisvárdai látogatására, a Himnusz hangjaival ér véget.

„Amikor meghallom a XC. Zsoltárt, a Tebenned bíztunk eleitől fogva, bőgés nélkül nem bírom megállni” – most is elcsuklott a hangja, s könnyek jelentek meg szemében – mondta az ünnepséget követően a díjazott, Makovecz Imre. Ebben az emberekkel zsúfolásig megtöltött református templomban, most úgy énekeltek, hogy éreztem, hogy megnyílik az ég. Ilyen körülmények között az összes többi kitüntetésem elmegy a francba és ez az egyetlen késői délután az, ami kitölti a szívemet.

„Makovecz Imre – mondta Tőkés László – ugyanazt teszi az építőművészetben, mint én az igehirdetésben. Végül is egy tőről fakadunk. Egy gyönyörű vers, a szép muzsika, egy jó prédikáció, egy jó épület értékek. Ezt az értékrendet, nemzeti keresztény értékrendnek is nevezhetjük. Ez nem leszűkítése, hanem az egyetemes dimenzióba állítása értékrendünknek.”