Mária-jelenések

A szent életű embereket álmaikban, meditációjuk közben látogatta meg Jézus vagy Mária. Kegyhelyek, kegyképek, kegytárgyak emlékeztetnek közbenjárásukra, csodáikra. A 19. század közepétől Mária (ritkán Jézus is) már teljes valóságában (szemtől szembe) jelenik meg közöttünk (szinte valamennyi földrészen), bizonyítékául annak, hogy egy más dimenziójú örök létezés veszi körül mulandó világunkat.

I. "A gyermekeké a mennyek országa"

A sajátos, sok érdeklődő szeme előtt zajló Mária-jelenések 1858. február 11-én kezdődtek a franciaországi Lourdes-ban. Itt a Szűzanya egy tizennégy esztendős leány életének adott új tartalmat, illetve rajta keresztül szólította fel megtérésre a hitben lankadó embereket, s segített gyógyuláshoz betegeket.

Bernadette Soubirous egyszerű molnárlány volt, hitbéli, teológiai szempontból is képzetlennek számított. Elmondása szerint a Gave folyóhoz közeli barlangban egy szeretetteljes, sugárzóan szép, fehér ruhát viselő nő jelent meg előtte, rámosolygott, majd rövidesen eltűnt. Három nap múlva ismét megjelent, de csak a rákövetkező találkozáskor szólította meg a lányt.

Február 25-én megmutatta neki a barlang lábánál lévő, addig ismeretlen forrást. Miután felfedte kilétét (bemutatkozott), arra kérte Bernadette-et, hogy keresse fel a falu egyházi elöljáróját, adja át neki üzenetét, tudniillik, a forrás mellé építsenek zarándoktemplomot. Mária beszélt a világot fenyegető csapásokról, a földet lassacskán beborító bűn (istentelenség) hatásáról is.

Március 27-én a helyi rendőrfőnök orvosi bizottság elé állíttatta Bernadette-et, szerette volna elérni, hogy elmebetegnek nyilvánítsák, s megfelelő intézetbe zárják.

Az egyházi vezetés nem a lány épelméjűségében kételkedett, sokkal inkább a jelenés személyében. Úgy gondolták, az csak az ördög lehet! Ezen feltételezésüket kezdetben megerősíteni látszott, hogy Bernadette (bűnbánó céllal) többször is megcsókolta a földet, illetve füvet evett. A kihallgatások közben a forrásnál megtörténtek az első csodálatos gyógyulások, melyek némileg igazolták a lányt és a jelenést.

1858. április 11.- július 11-ig a barlangot felkeresők között újabb látnokok támadtak.
Ezek a vizionáriusok az egyházi vezetés számára hitelesebbnek tűntek, hiszen ellentétben a molnárlánnyal, képzett katolikus hívek voltak...

Bernadette-en látszott, hogy elragadtatás alatt van, arca sápadt volt, teljes tudatával belemerült az élménybe, sokszor a külvilági ingerekre egyáltalán nem is reagált. Ugyanekkor eksztázisa teljesen normálisnak mondható, nem rángatózott, békésen, kiegyensúlyozottan viselkedett. Aki látta őt ebben az állapotban, az maga is megérezte azt a pozitív erőt, szeretetet, amelybe a lány elmélyedt, belemerült. A kis látnok 22 éves korában belépett egy közeli apácarendbe, ahol 13 éven át, 1879. április 16-án bekövetkezett haláláig szolgált.

1909-ben boldoggá kívánták avatni, ezért kinyittatták az apácakolostor kápolnájában lévő sírját. A jelenlévők döbbenten tapasztalták, hogy a csonttuberkulózisban elhunyt látnok teste a harminc év alatt semmit sem változott. Mintha egy pár órás halottat néznének. Több orvosi vizsgálat után a Nevers-i Saint Gilbard kolostortemplom karzatán egy üvegkoporsóba "temették" a mind a mai napig tökéletesen ép holttestet.


II. Új világrend születik

Már a Lourdes-i jelenés üzenetéből tudni lehetett, hogy a keresztény Európa nem keresztény többé, s egy új világrend fog kibontakozni. Németországban Karl Marx már megfogalmazta "világmegváltó" téziseit, s tevékenyen részt vett a német és a francia munkáspártok megalapításában is. Követői, elsősorban Lenin révén 1917-ben a világháború alatt Oroszországban győzelemre vitték eszméit; megalakult a világ első munkásdiktatúrája, az első ateista állam.

Mondhatni, ezen események ellensúlyozására 1917. május tizenharmadikán Lisszabon közelében, a Fatima nevű tanyaközpontban három pásztorgyermeknek, a tízesztendős Luciának, a kilencéves Ferencnek és a hétéves Jácintának megjelent a Szűzanya.

A Bernadette-nél is egyszerűbb gyermekek 1916 tavaszán a juhok legeltetése közben éles fénnyel körülvett alakot pillantottak meg. Az ifjú a béke angyalának nevezte magát, s kérte a gyermekeket, imádkozzanak vele Istenhez.

A nyár közepén ismét eljött hozzájuk az angyal, s azt kérte, szakadatlanul imádkozzák a tőle tanult imát, mert általuk akar Isten irgalmasságot gyakorolni. A gyermekek nap nap után, órákon át földre borulva imádkoztak, vezekeltek és engeszteltek.

Néhány hónap múlva ismét megjelent az angyal, kezében kelyhet tartott és egy vérző ostyát. (Az ortodox és katolikus hagyomány szerint ezek - a kenyér és a bor - Jézus Krisztus valóságos teste és vére.) Az ostyát Luciának, a kehely tartalmát a két másik látnoknak adta - ima kíséretében.

Május 13-án már Mária jött el hozzájuk. Az angyal nem mondta, hogy Mária jönni fog, a gyermekeket a "Napnál is fényesebb aszszony" megjelenése váratlanul érte. Lucia kérdezte meg, honnan jön, s mit kíván tőlük.

Az asszony azt válaszolta, hogy az égből jött, s szeretné, ha fél éven keresztül minden hónap 13-án eljönnének ismét, ide, a domboldalra. Hozzátette még, visszatér egy hetedik alkalommal is. Ugyanekkor megkérdezte a gyermekeket, akarnak-e szenvedni a bűnösök megtéréséért? Az igen válasz után a Szűz elmondta, sokat fognak szenvedni, s kéri őket, mindennap imádkozzák a "rózsafüzért", hogy vége legyen a világháborúnak.

A gyermekek, különösen Lucia, pillanatok alatt megnyíltak előtte, bizalommal kérdezgették arról, az égbe jutnak-e, illetve mi történt meghalt szeretteikkel. Mária készségesen válaszolt a kérdésekre, majd eltűnt. Jácinta nem bírt tovább titkot tartani, elmesélte édesanyjának a történteket.

A következő hónap 13-án már nincsenek egyedül, szüleik, ismerőseik kísérik el őket. Szűz Mária közli, hogy a két fiatalabb látnok nemsokára az égbe költözik (1919-ben, illetve 1920-ban haltak meg), Luciára vár a feladat, hogy közreműködése által jobban megismerje az emberiség az "Égi Anyát", küldetésének okát, üzeneteinek tartalmát (Lucia ma is él).

Július 13-án már nagy tömeg kísérte a látnokokat, akik kérték a Szűzet, tegyen valamilyen csodát, hogy higgyenek nekik. Mária az októberi jelenésre ígérte, felfedi kilétét, s csodát is fog tenni ("napcsoda" történt).Imára tanítja a gyermekeket, majd látomás keretében megmutatja nekik a poklot, a kárhozat helyét. Mindhárman elszörnyednek a látványtól, s még erősebb vezeklésbe, koplalásba kezdenek. De már nemcsak önmaguk vállalnak terheket, a külvilág, embertársaik is nehezítik életüket. Vallatják, börtönbe zárják őket.

Augusztus 13-án nem is tudnak elmenni a találkozóra. Közbenjárásra kiengedik őket, s 15-én a Szűz, mint fájdalmas anya, közli velük, hogy sok ember azért is kerül a pokolba, mert nincs senki, aki imádkozna, vezekelne értük. Ő azért jött, hogy felrázza az embereket, imamozgalmat indítson el a világ (az emberek) megmentéséért.

Három titkot is elárul a látnokoknak. Az első titok a pokol bemutatása volt, a második "Szűz Mária Szeplőtelen Szívének tisztelete" (Fatimában beszámolt Mária arról a harcról, melyet a Sátánnal, az ő uralmával szemben folytat, s a harchoz embertársai imatámogatását kéri). A harmadik titkot Lucia a Szűz anya kérésére 1944-ben írta le, s átadta a leiriai püspöknek. A pápák 1959-ben, 1965-ben illetve 1981-ben (II. János Pál) olvashatták - de a prófécia a nyilvánosság előtt továbbra is titok maradt. Ma már tudjuk, hogy részben a pápa elleni merényletről szólt, s arról, hogy a Sátánt sikerül legyőzni. De mikor?


III. Jelenés egy kommunista országban

A kérdésre a harmadik nagy Mária-jelenés, a nyolcvanas évek elejétől napjainkig tartó medjugorjei adhat választ. Ez a jelenés rengeteg embert késztetett arra, hogy a Máriával való találkozás reményében elzarándokoljon Jugoszláviába. A jelenés, a látnokok, az üzenetek tartalma, a körülmények, a helyszín alapos egyházi és világi vizsgálatnak lett alávetve.

Vizsgálták a horvát anyanyelvű látnokok - Marija Pavlovic (született: 1965), Vicka Ivankovic (1964), Ivan Dragocevic (1965), Mirjana Dragiocevic (1965), Jakov Colo (1971) és Ivanka Ivankovic (1966) - agyműködését, szemműködését, szívműködését, a hallás működését eksztázisuk alatt. Még hazugságvizsgálatnak is alávetették őket. Az eredmények egyértelművé tették, hogy a látnokok nem hallucináltak, az elragadtatás nem izgatja fel őket, nem betegszenek meg miatta.


Részletek egy korabeli jegyzőkönyből:

Hangosan, egyszerre imádkoznak, majd a jelenés kívülről megérkezik. A gyermekek szeme mozdulatlanná válik, csak az arcizmaik és a beszédhez szükséges izmok mozognak, de hang már nem jön ki a szájukon. Mindegyik látnok a helyiség ugyanazon pontjára tekint, látásukat a szemük elé tett ernyő nem befolyásolja, környezetük hangjait nem hallják.

Szívritmusuk nem egyforma, Ivanka és Maria szívritmusa csökken, Vickáé és Ivané gyorsul. Nem alszanak, s nincs szó arról sem, hogy álmodnának. Még csak érzékcsalódásnak sem nevezhető eksztázisuk.

Ezek a fiatalok teljesen normális, átlagos emberek. Hétköznapjaik megegyeznek minden mai iskolás gyermek hétköznapjával. A jelenések után (ugyan sokkal mélyebb hitéleti háttérrel, sokat böjtölve, imádkozva) folytatják tanulmányaikat, élik tovább "hétköznapi életüket" s boldogok, mert biztosan tudják, hogy a testi halál csupán azt jelenti, hogy a még itt lévők már nem láthatják őket.

A medjugorjei Szűz felhívására százezrek kezdték komolyan venni hitéletüket; hetente böjtölnek (kenyeret esznek, vizet isznak), imádkoznak a békéért, s a világ újjászületéséért. Nemcsak katolikusok, szerb ortodox hívek s mohamedánok is.