Legújabb kutatási eredmények: Létezik-e szabad akarat?

1983-ban Benjamin Libet önkéntesekkel végzett vizsgálattal megállapította, hogy a kísérlet során végzendő mozdulat kivitelezésének elhatározását a másodperc töredékével korábban megelőzte egy a fejre helyezett elektródákkal mérhető ún. készenléti potenciál (angol nyelvű rövidítése RP). Libet ebből azt a következtetést vonta le, hogy egy tudatos döntés meghozatalát tudatalatti idegi folyamatok előzik meg.

A megfigyelés tudományos közlése óta a legtöbb kutató bizonyítottnak tekintette, hogy a szabad akarat mint olyan, csupán illúzió, annak ellenére, hogy sokan ezt a következtetést vitatták. Egyesek még azt sem tartották bizonyítottnak, hogy az RP egy mozdulat elvégzési szándékát jelenti.

Két új-zélandi kutató, Jeff Miller és Judy Trevena, akik régóta kételkednek Libet magyarázatában, azt próbálták kideríteni, mi váltja ki az RP-t. Ehhez egy a korábbi vizsgálathoz hasonló kísérletet terveztek, melyben az önkénteseknek egy kulcsot kellett megérinteniük. Ők is fejre helyezett elektródákkal mérték az agyi impulzusokat. Az önkéntesektől azonban azt kérték, várjanak egy hangjelzésre, mielőtt eldöntik, hogy hozzáérnek-e a kulcshoz. Ha Libet nézete helyes, akkor Millerék szerint a készenléti potenciál nagyobb kell legyen a hangjelzés észlelése után. Bár az önkéntesek döntéshozatala előtt valóban mértek RP-t, ennek mértéke azonos volt akkor is, ha az önkéntes a kulcs megérintése mellett döntött, és akkor is, ha nem. Miller szerint az RP csupán azt jelzi, hogy az agy figyelme fokozódik, nem pedig azt, hogy döntéshozatal történt.

Miller és Trevena egy második kísérletben a tudatalatti döntéshozási folyamat meglétét sem tudta igazolni. Ez alkalommal arra kérték a kísérletben részt vevőket, hogy a hangjelzés után érintsék meg a kulcsot, de azt az adott pillanatban döntsék el, hogy ezt a jobb vagy a bal kezükkel teszik meg. Miután a jobb oldali végtagok mozgatása a bal agyféltekéhez kötődik, a balé pedig a jobb oldalihoz, úgy vélték, ha tudatalatti döntés irányítja a döntéshozatalt, akkor az RP a megfelelő agyféltekében lesz mérhető. Ilyen összefüggést azonban nem tapasztaltak.

Marcel Brass belga kutató szerint Millerék kísérlete nem vethető össze Libetével, miután a hangjelzés megváltoztatja a kísérleti beállítást. Mi több, 2008-ban kutatótársaival már észleltek olyan agyműködési mintákat, melyekből jobban meg lehetett jósolni, hogy az önkéntesek elvégeznek-e egy mozdulatot vagy sem, még mielőtt ezen irányú döntésüknek tudatába kerültek volna.

Frank Durgin amerikai pszichológus szerint Brassék kísérlete láthatóan aláássa Libet nézetét, bár ezt nyíltan nem vallják be.

Amíg a kutatók egyezségre nem jutnak e kérdésben, nyugodtan, de felelősségünk teljes tudatában hozzuk meg döntéseinket, és továbbra is bízzunk benne, hogy minden cselekedetünket valóban saját szabad akaratunk irányítja.