Lelkigondozás immár e-mailben is – Interjú Hulej Enikő evangélikus lelkésznővel

– Mi adta az ötletet a prédikációk internetes közzétételéhez? – kérdeztük Hulej Enikőtől.
– A jó tapasztalatot előző gyülekezetemből hozom: Pestszentlőrincen ugyanis évek óta feltöltik a prédikációkat az egyházközség honlapjára. Ez az egyik család kérésére valósult meg, akik hosszabb időre Japánba költöztek, de hallgatni akarták az otthoni igehirdetéseket… Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett, ezért ott ma már egy kis stáb gondoskodik a prédikációk rögzítéséről, közzétételéről. A technikai lehetőségek számtalan áldást hordoznak, s ezekkel bátran élhetünk!
Azok, akik nem tudnak eljönni az istentiszteletre, vagy otthon újra meg szeretnék hallgatni a prédikációt, rákattinthatnak. Akadtak olyanok is, akiket ezen keresztül tudtunk megszólítani: barangoltak az interneten, eljutottak az egyházközség honlapjára, meghallgatták az igehirdetést, és ezt követően csöngettek be a parókiára.

– Az internet elválaszt, a közösségi lét ellen hat – mondják sokszor. Nem tart attól, hogy sokan választják a kényelmesebb megoldást: templom helyett a számítógépet?
– Attól nem tartok, hogy kevesebben fognak templomba járni emiatt, azt viszont remélem, hogy több embert tudunk elérni. Bízom abban, hogy a hanganyag is a közösséghez való csatlakozásra ébreszt vágyat.

– A kecskeméti evangélikus gyülekezetet gyarapodó gyülekezetként tartják számon. Mi mutatja ezt?
– Mintegy 500 olyan családról tudunk, amelyben vannak evangélikusok. Évente 70-80 keresztelő van templomunkban, ami a gyülekezet nagyságához és a többi evangélikus gyülekezethez képest is kiugróan nagy szám. Isten áldása ez, s Kis János lelkész évek óta tartó hűséges szolgálatának gyümölcse. Óriási feladat ugyanakkor, hogy megszólítsuk azokat az embereket, akik keresztelő vagy házasságkötés kapcsán a gyülekezet látószögébe kerülnek. Ehhez kell a személyes kapcsolat és például a lelkipásztori látogatások.

– Hogyan zajlik egy látogatás? Hogyan lehet bejutni a bezárt ajtókon?
– Legkönnyebben úgy jutunk be valakihez, ha az illető meghív, de van olyan is, hogy mi jelezzük: szívesen meglátogatnánk. A lelkész sohasem lehet elégedett, hiszen mindig azzal szembesül, hogy több helyre kellene eljutnia, mint ahány helyre képes. Sokszor nem is kell kérdéseket feltenni. Ha megvan közöttünk a bizalom, akkor előbb-utóbb feltör a családból az, ami foglalkoztatja őket, legyen szó örömről vagy nehézségről. Az emberek érezhetően várnak valami pluszt a találkozástól. Hiszen a lelkész Isten szeretetéről tud beszélni, s arról, hogy mindez hogyan formálhatja az életüket, hogyan adhat célt, reménységet. Szeretnénk bevezetni, hogy a keresztelő utáni hetekben a keresztelést végző lelkész felkeresse a családot.

– Fiatal lelkészként mi ad erőt és bölcsességet, hogy megtalálja a jó válaszokat azokra a problémákra, melyekkel megkeresik?
– Van, amikor nincs jó válasz. Van olyan helyzet és kérdés, amikor nem tudok más tenni, mint megsimogatni a másik kezét, beismerve, hogy a problémájára én sem tudom a megoldást. Amit tudok, megteszem: imádkozom érte, és gondolok rá.  Nem hiszem, hogy mindentudónak kellene mutatnunk magunkat; úgy csak hiteltelenné válnánk. Sok kérdésben támaszkodom saját tapasztalataimra, melyeket gyarapít mindazok bizonyságtétele, akik hitben járnak, és sok mindent átéltek már.

– E-mailes lelkigondozást is végez. Mit jelent ez?
– Ennek az áldását is előző gyülekezetemben tapasztalhattam meg. Sokan ismerték az e-mail címemet, és – néhányan a fiatalok közül – gyakran kerestek meg problémáikkal levélben. Ebből a tapasztalatból kiindulva Kecskeméten is gyűjtöm az e-mail címeket. Persze senkit sem fogok számon kérni, ha nem ír. De lehet, hogy évek múlva kerül olyan helyzetbe, amikor szüksége van lelkipásztori segítségre. Örülnék, ha eszébe jutna akkor ez a lehetőség.

– Továbbra is publikál? Hol olvashatók írásai?
– Szeretnék publikálni. 15 évvel ezelőtt kezdtem el írni: az Evangélikus Élet című országos hetilapban jelentek meg jegyzeteim éveken át. Sokan szerették, sok pozitív visszajelzést kaptam, utóbb dorgálást is, mert egyre kevesebb időm maradt a jegyzetírásra. 2005-ben az Evangélikus Rádiómisszióhoz kerültem, és egyre inkább lefoglalt az interjúk készítése a rádióműsorok és a Híd evangélikus missziói magazin számára. Közben félállásban szolgáltam a pestszentlőrinci gyülekezetben. Teljes embert kívánt mindkét munka. Öt év után döntöttem úgy, hogy egy irányba kell elindulnom. Mivel engem Isten gyülekezeti lelkésznek hívott el, s ebben száz százalékig biztos vagyok, ezt választottam.