Konferencia a bencések küldetéséről – Felszólalt Szászfalvi László
Budapest – Szászfalvi László szerint az értékeket megőrizve, a múltat meg nem tagadva, de a jövő kihívásaira figyelve kell munkálkodni a társadalom érdekében. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egyházügyi, civilügyi és nemzetiségi államtitkára erről az Örökség és küldetés – bencések Magyarországon című konferencián beszélt kedden Budapesten. Forrás: MTI
E munkálatok aktív közreműködést jelentenek „a magyar társadalom lelki és fizikai értelemben vett jobb életének kialakítása" érdekében – hangoztatta az államtitkár a Magyar Bencés Kongregáció, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának rendezvényén.
Szászfalvi László közölte: a bencés rend egyidős a magyar államisággal, és mindig gazdagította a magyar kultúrát. A szerzetesek túlélték a tatárjárást, a török dúlást, a nyilas és a kommunista diktatúrákat. A magyarországi bencés rend központja, Pannonhalma szellemi-lelki értéket képvisel, „országunk egyik védjegye".
Az államtitkár azt mondta, „minden ügyben azon leszünk, hogy segítsünk annak megvalósulásában, hogy a bencések öröksége a jövőbe mutató küldetésként (...) minden támogatást, lehetőséget megkapjon". Beszélt arról is, hogy a gazdasági fejlődés és az emberek boldogulásának elősegítése „soha nem állt messze az egyháztól". Mint mondta, Pannonhalma a legnagyobb foglalkoztató a térségben, miközben továbbviszi az ezer éves bencés örökséget. Ez példa „az egész nemzet számára", megmutatja, miként kell „értékeinkhez viszonyulni" és a gazdasági fejlődést is elősegíteni.
Pannonhalma a tudományok művelésében is jelentős szerepet vállalt – mutatott rá Szászfalvi László, majd utalt arra, hogy a bencések az ökumené érdekében is régóta munkálkodnak a katolikus-ortodox párbeszédben teológiai diskurzusok szervezésével, szellemi-lelki szolgálattal és könyvkiadással.
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát bevezető előadásában kiemelte: Szent Benedek regulájában a keleti és a nyugati szerzetes hagyomány egyesül, gyakorlati, használható szabálykönyvben. Ennek lényege: „a szerzetes életében semmit ne helyezzen Krisztus elé". „A bencés lelkiség megélhető, az evangélium ihlete járja át a regulát" – jegyezte meg.
Szólt arról, hogy a népvándorlás korában a bencés rend Rómába menekült, majd „megtérítették Angliát és a germán törzseket". A X-XI. századtól az első pannonhalmi „maroknyi missziós közösség" a Bizánc és Róma közötti dialógust is fontosnak tartotta.
A pannonhalmi főapát elmondta, hogy a török időkben, 1639-ben némi szünet után kilenc szerzetes indította újra a rendet. II. József (1780-1790) feloszlatta őket, mert „az udvarnak pénzre volt szüksége". 1802-ben újraszervezték a rendet, s egészen 1945-ig a magyar bencés közösség „a legnagyobb teljesítményt nyújtotta". 1945-ben több mint háromszáz szerzetes papjuk és növendékük volt, valamint bíborost is adtak az egyháznak. 1950-ben kétharmaduk „kereten kívülre került", azaz hivatalosan el kellett hagyniuk a rendet, és 1945 után földbirtokaikat, intézményeiket is elvesztették, kettő kivételével.
Várszegi Asztrik elmondta: az állambiztonság „alapos munkát végzett körükben". 1990-ben újraindultak, jelenleg „próbálnak tovább építkezni", oktatási intézményeiknek nem csak számát, hanem színvonalát is igyekeznek emelni.
