Közvélekedés: megérdemelte – Ragaszkodás a szülőföldhöz, hűség a gyülekezethez

A hír – ahogy illik – szerényen így hangzik: „A Déli Evangélikus Egyházkerület Az év lelkészeként szombaton Tessedik-díjjal tüntette ki Lászlóné Házi Magdolnát, a Pusztaföldvári Evangélikus Egyházközség lelkészét, a Nagybánhegyes-Magyarbánhegyesi Evangélikus Egyházközség (a társegyház) helyettes lelkészét. Az elismerést a bonyhádi missziós napon Gáncs Péter püspök adta át."

Kettesben – a kitüntetés és Lászlóné Házi Magdolna

Ha e tényszerű mondatocska mögé kívánunk pillantani, valamely más újságírói műfaj után kellene nyúlnunk. Interjú, riport? Nem hivatkozhatunk arra, hogy nem engedi meg a lap terjedelme: az internetes felületen a Mariana-ároktól a Himalája csúcsáig, s még annál is tovább nyúlhatna e cikk hossza. Manapság inkább az olvasói érdeklődés és a szerkesztői türelem szab határt a közlési vágynak. Így aztán egy közel ötórás beszélgetés önkényesen kiragadott részletei váltak hivatottá arra, hogy a vakufény élességével, s bensőnk lényegmegragadó képességével, az olvasó figyelmére apellálva rajzoljuk meg Lászlóné Házi Magdolna alakját, életének nyíltabban vagy rejtőzködőbben munkáló elhatározásait, s nem utolsósorban hitének bimbóit, virágait, gyümölcseit.

Békéscsabán, annak jaminai szegletében látta meg a napvilágot. Ennyi pontosítás jár az ottaniaknak. Egy életrajzíró úgy fogalmazna: gyermekként is küzdelmes élete volt, de ezt a megállapítást szelíden elfedi az, hogy minden nehézség ellenére boldogan éltek szüleivel, s három testvérével. (Édesanyja, édesapja már nem él.)
Ha időrendben akarjuk követni élete fonalát, el kell vonatkoztatnunk egy (természetesen) csapongó beszélgetés sajátos logikájától. Szóval, a közgazdasági szakközépiskolában érettségizett. (Lehet, hogy akkoriban még technikumnak mondták?) Húsz évesen, két munkahely után úgy érezte, a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémiára kell jelentkeznie. Most derűvel emlékezik vissza arra, hogy kisgyermekként bizony megszökött az első hittanórájáról – csúfolták valamivel. Édesanyja segítette át ezen a buktatón. Aztán megtanulta, miként éljen meg hasonló helyzeteket. Nőként nem volt könnyű egy eredendően férfiakra szabott világban helytállnia. S bizony soha nem adatott meg számára, hogy dúskáljon az anyagi javakban.

„Szerény anyagi körülmények között nőttem fel, szegény lelkész maradtam, most sem tudom, hogy nyugalmazásom után hol fogunk lakni, de sosem vágytam arra, hogy gazdag ember legyek. Ám a hétköznapok örömeit mindig megtaláltam” – állapította meg.

Egyetemi végzettséggel a tarsolyában, 1977-ben Békéscsabára került segédlelkésznek. De igazi helyét nem ott találta meg. Férje az orosházi üveggyárban technológus volt. Három év békéscsabai szolgálat után elfogadta a püspöke által felajánlott lelkészi állást Pusztaföldváron. Azóta itt élnek. Megszületett fiúgyermekük (László Jenő Csaba), aki az óta jogász lett, s a megyeszékhelyen, a városházán dolgozik. (Lászlóné Házi Magdolna mosolyogva, s büszkeséggel a hangjában megemlítette: ma 27 éves fia 9 éves korától kántorkodik mellette...)

Pusztaföldvárra úgy érkezett 1980-ban, hogy neki is, az egyházközségnek is háromhónapnyi (amolyan) próbaidő állt rendelkezésre. Ezt meg is mondta pusztaföldvári első istentiszteletén. Még azon a délelőttön elé állt egy idős nénike, hogy ők már megbeszélték: számukra máris letelt a három hónap, s „maga sem gondolkodjon rajta".

S az érem másik oldala

Pusztaföldváron, Nagybánhegyesen, Magyarbánhegyesen (ez utóbbi két helyen 1988 óta parókushelyettes), s a szórványnak számító Mezőkovácsházán lát el szolgálatot. Mindig is vállalt – bár soha sem kért – közegyházi funkciókat. Jelenleg is (a kezdetektől) zsinati küldött (a Nyugat-Békési egyházmegyét képviseli ott), közgyűlési tag, harmadjára espereshelyettes, hogy csak egyet-kettőt kiragadjunk a sorból. Azt mondja, ezek a tisztségek mindig megtalálták őt.
Hívták mutatósabb egyházi feladatok ellátására nagyobb városba, intézmény élére, módja lett volna e hivatásának hátat fordítva izgalmas világi tevékenységre, a rendszerváltozás körül csábították volna országgyűlési képviselői pályára – nem szédítették meg a lehetőségek. (Talán 1987-ben egy családvédelemmel foglalkozó országos pályázat értékelési listájának tetején végzett másodmagával – a lehetőségek elől kitérve visszatért Pusztaföldvárra.)
„Amit itt csinálok, ezt a falusi lelkészséget szeretem a legjobban” – állapította meg határozottan. S kiemelte: alaptulajdonsága, hogy mindig megnézi döntése hatásait is. A beszélgetés során időnként célzott arra, hogy bár igyekszik elkerülni azokat, a hibáktól, tévedésektől ő sem mentes. Miként a lelkészekkel is előfordulnak ilyesmik. S hogyan igazodott, igazodik el a világban? Ahogy mondja, értékrendjét a szüleitől örökölte.
Valóságos időutazás volt ez a beszélgetés. Vissza-visszataláltunk a mába. Elmondta, hogy szombaton egyházkerületi missziós napot tartottak a kiváló bonyhádi evangélikus gimnázium hetekkel ezelőtt átadott, cipőgyári óriás műhelyből átalakított atlétikai csarnokában, mintegy ezren vettek részt rajta. Ennek részeként adták át az egyházkerület idei díjait. Gáncs Péter püspök Az év lelkészeként az egyházkerületi alapítású Tessedik-díjat nyújtotta át számára. Gáncs Péter kiemelte a díjátadáskor, hogy ezt az elismerést első ízben ítélték lelkésznőnek. (Másfajta elismerésben részesült Békés megyéből Gellai Józsefné és dr. Szeberényi Andor is.)
„A díjat megköszöntem Istennek, a férjemnek és a fiamnak, akik a családi hátteret adják a munkámhoz, s a szüleimnek ajánlottam.”
Ha az ember – akár csak futó pillantással is – benyomásokat kíván szerezni Lászlóné Házi Magdolna tevékenységéről, nem kerülheti el figyelmét a kreativitása, kommunikációs érzéke. Ezek ékes bizonyítékaiként említhetjük például a „Nyitott templom éjszakája" nevet viselő programjukat. Ahogy halljuk, idén júliusban is megrendezik Pusztaföldváron.
„Misszióterület lettünk – ad némi eligazítást az új módszerek alkalmazásáról Lászlóné Házi Magdolna. – Eltemettük a templomot rendszeresen felkereső öregeket, s a legújabb generációk az alkalmankénti kivételektől eltekintve nem nagyon érdeklődnek a hagyományos istentiszteletek iránt. Fiatalosabb, lendületesebb alkalmakra vágynak. A „Nyitott templom éjszakáján" feltűnően sokan vettek részt... Olyanok is jöttek, akik előtte sosem jártak a templomban, de akkor ugyancsak kimentek a személyes áldásra.”

A hivatalos „indokolás”

S még egy tisztázandó kérdés merült fel a beszélgetésben: miért kapta a Tessedik-díjat?
„Magam is feltettem ezt a kérdést, mert eddig e kitüntetést mindig olyanok kapták, akik valami rendkívülit cselekedtek. Én pedig csak tettem, teszem a dolgomat. A választ sem szóban, sem írásban nem fogalmazták meg részletezően – kutatott emlékei között Lászlóné Házi Magdolna. – Tulajdonképpen egyetlen szót mondott erről az esperesem, a püspököm, s mindenki más: Megérdemelted.”