Közérthetően adja át a tudást az igazi tanár

Rokay Zoltán Szabadkán született 1947-ben, és már nagyon korán kiderült, hogy bár édesapja patikus volt, a gyerekből sosem lesz vegyész. A humán tudományok is csak később szippantották magukba, mivel vizuális típus lévén nehezen értette a felnőttek rajongását a betűkkel tömött sorok iránt. Még szerencse, hogy szüleinek megvolt a klasszikus Arany Biblia, amelyben Tiziano, Raffaello és Rubens festményeinek reprodukciói illusztrálták a történeteket.

Ám egészen a gimnázium utolsó évéig kellett várni, mire igazán megszerette a tanulást, az olvasást és az írást, ez végül olyan jól sikerült, hogy ma sem tudja abbahagyni. Folyamatosan publikál, részben felsőoktatási pozíciója okán, részben pedig azért, mert egy-egy új felfedezését feltétlenül szeretné másokkal is megosztani.

Teológiai munkásságában az Ószövetséggel foglalkozik, részben azért, mert kedvenc bibliai fejezete a Zsoltárok könyve, amelyben boldogan olvassa „a költészet és az imádság minden formáját”. Filozófiai témája a filozófiatörténet, vallja, hogy úgy kell megközelíteni ezt az elvont tantárgyat, hogy az mondjon valamit az életről. Tudja, hogy ha Kant megismerésének két a priori feltételéről: a térről és az időről beszélünk, az bizony keveseknek mond valamit. De ha hallgatóinak azt mondja, hogy a templomi hirdetésekben azt kell közölni, hogy mi lesz, mikor és hol, az mindjárt érthetővé teszi a tér-idő összefüggését. És amikor vasárnaponként prédikál a Táltos utcában, akkor is az élet nyelvére lefordított filozófiát és teológiát próbálja felhasználni, mert szerinte Heidegger és Hegel emlegetése nyomán „kiürülnének a templomok”.

Gyerekkora óta érdeklődött a német kultúra iránt, végül Innsbruckban és Kielben járhatott egyetemre, illetve doktorálhatott. Az ott tanultak nagy hatással voltak gondolkodásmódjára, azóta is a német szentíráskutatásból és filozófiából építkezik. Olyannyira, hogy 2008-ban őt kérte fel a Szent István Társulat, hogy XVI. Benedek pápa A Názáreti Jézus című könyvét fordítsa magyarra.

De nemcsak a német világ érdekli. A flamand szalonprecizitás mellett örömmel nézi a magyar festők mű­veit is. Különösen, ha azoknak van valami közük szűkebb szülőhazájához, a Bácskához is. Than Mór festőművész például Óbecsén született, ahol ő tizenöt évig volt plébános, és minden nap Than oltárképe alatt misézett. Kedvenc felfedezése, hogy Schöfft József festőművész hány szállal kapcsolódik Budapesthez és Szabadkához egyaránt. (Schöfftről nevezték el a hittudományi karhoz közel eső Képíró utcát, ő festette a terézvárosi és a tabáni templom oltárképét, továbbá szülővárosának, Szabadkának azt a nyolc oltárképet, amelyet Rokay Zoltán még gyerek ministránsként csodált.)

Budapest bejárása mellett, ha teheti kirándul, de legfőképp tudományos munkájának szenteli magát, mivel gondolatainak megosztása saját bevallása szerint már nemcsak a munkájává, de kedvtelésévé is vált.