Kereszténység és iszlám Afrikában – Megtérve és megsokasodva

Tányérsapkában és égszínkék egyenruhában fegyelmezetten masírozó csoport tűnt fel a botswanai főváros, Gaborone utcáin. A HVG tudósítója először azt hitte, hogy a hadsereg valamelyik alakulata gyakorlatozik, az egyenruha színe pedig az ország azúr sávos lobogójára vagy a nemzet madarára, a kék hasú, villásfarkú szalakótára emlékeztet. Csakhogy szó sem volt katonákról, keresztény hívek meneteltek díszlépésben.

A 250 ezres Gaborone-ban szinte minden sarokra jut templom, többségük önálló gyülekezet háza. Olyanok, mint a Jézus a kereszten, A bárány követői vagy A kinyilatkoztatás áldotta béke. A keresztényi lelkesedés nemcsak Botswanára, de egész Fekete-Afrikára jellemző, ahol észrevétlenül és rohamosan szaporodnak az evangélikus kisegyházak – ecsetelték a HVG-nek a botswanai fővárosban nemrég tartott médiakonferencián részt vevő afrikai újságírók, oktatók.

Míg a kontinens első hittérítői az európai gyarmatosítók voltak, az újsütetű vallási reneszánsz amerikai eredetű. Az afrikaiakat behálózó tengerentúli evangélista csoportok – a protestáns egyházak modernista és fundamentalista kinövései – dollármilliókkal és ideológiai munícióval egyengetik fekete testvéreik lelki fejlődését. Ismert amerikai evangélisták pazar körmeneteket szponzorálnak Afrika-szerte, egyikük, Luis Bush – a volt elnök unokaöccse – szerint az amerikai hittérítők több mint 30 afrikai országban vannak jelen.

A hagyományos – katolikus, ortodox, anglikán vagy lutheránus – egyházak tehetetlenül szemlélik, ahogy az evangélikus gyülekezetek elszipkázzák híveiket. Az átnyergelt, magukat újjászületett keresztényeknek nevezők száma – a Világ Keresztény Enciklopédiája szerint – az 1970-es 17 millióról mára több mint 130 millióra nőtt az egymilliárd lakosú kontinensen. A washingtoni Pew Forum kutatóintézet tavaly őszi tanulmánya alapján az 50-50 milliós Kenya és Dél-Afrika, valamint a 120 milliós Nigéria az evangelizáció központjai, ezekben az országokban az „újjászületettek” aránya a keresztény közösségen belül 56, 34, illetve 26 százalék.

Az evangélikus, más néven pünkösdi egyházak népszerűségének három fő oka van. Az egyik a pragmatikus megközelítés. Az alázatosság, az engedelmesség és a szelídség hagyományos keresztény értékei helyett a spiritualitásra, Isten közelségének a megérzésére helyezik a hangsúlyt, ami hangos és örömteli zenés-táncos misékben nyilvánul meg. A fesztiválhangulat és a mozgalmasság jól illik a mindennapi dolgokat is erőteljesen átélő afrikaiak karakteréhez – vélte az allAfrica.com honlapon Nathan Samwini ghánai lelkész.

A másik ok, hogy a bibliai történetek szó szerinti evangélista értelmezései könnyen utat találnak a jórészt szegény afrikaiakhoz, akik hisznek a csodákban, a varázsütésszerű gyógyulásban, a hirtelen meggazdagodásban. A kontinensen gyorsan terjednek az olyan történetek, hogy egy lelkipásztor meddő szülőknek adott gyermeket, képes gyógyítani az AIDS-betegeket, vagy a halálból is visszahozni híveket. Utólag hiába derül fény a csalásra, a hívek adakoznak.

Kenyában százával érkeznek az egyházalapítási kérelmek a hatóságokhoz, gyakorta csak a lelkész ingatlana és családja szerepel a beadványon. Nigériában több tízezer gyülekezetet tartanak nyilván, és az ország dicsekedhet a leggazdagabb prédikátorok némelyikével. Matthew Ashimolowo lelkész londoni bejegyzésű nigériai egyháza után már a brit adóhatóságok is érdeklődtek, de a televíziós lelkipásztor végleg hazatelepült, miután több százezer fontos csalással vádolták meg. Honfitársa, David Oyedepo a világ egyik legnagyobb bazilikáját építtette fel Lagosban, az általa vezetett Kánaánföld Egyházának auditóriuma 50 ezer hívő befogadására képes.

Az afrikai evangélisták – amerikai testvéreik nyomába szegődve – politikai erővé is váltak, és viszonzásért cserébe tömbben szavaznak bárkire. A 2006-os ugandai választáson az „újjászületett” vallási vezetők egyként sorakoztak fel Yoweri Museveni mögött, „Isten ugandai ajándékának” nevezve őt, akit népe meg is kapott harmadszor – igaz, ehhez az alkotmányt is módosítani kellett. Pierre Nkurunziza burundi elnök ugyancsak újjászületett keresztény, és ebbéli státusát Kenyában fennen hangoztatja az alelnök és a kormányfő is.

Az ugandai fővárosban, Kampalában lévő Csodaközpont Katedrális megnyitásakor Museveni azért imádkozott, hogy a muszlim Moamer el-Kadhafi líbiai vezető megvilágosodjon. A kereszténység és az iszlám afrikai határvidékén fekvő Nigériában a hitterjesztők politikai célja az ország teljes evangelizálása. Erre válaszként az utóbbi években az ország főként muszlim északi államaiban bevezették a saríát, a muszlim törvénykezést, betiltva minden más vallás terjesztését. Az evangélisták harciassága Észak-Afrikában is riadalmat keltett, Algériában pedig törvény bünteti az iszlám követőinek áttérését más vallásra.

Az evangélista egyházak terjedése ellenére a kereszténység és az iszlám békésen megfér egymás mellett – derült ki a Pew Forum friss tanulmányából. A 19 országban készült felmérés szerint a keresztények és a muszlimok alapvetően tisztelettel tekintenek egymásra – bár az előbbiek valamivel gyanakvóbbak. A muszlimok egyelőre nem látnak komoly veszélyt az evangélikus törekvésekben, aminek oka lehet, hogy a tanulmány szerint kölcsönösen keveset tudnak egymás hitéről.

Az afrikaiak körében ugyanakkor jól megférnek egymással a keresztény és muszlim szokások, amelyeket a régi, hagyományos hiedelmek is színesítenek. Lagosban például egy hatalmas mecsetben Jézus életnagyságú portréja lóg a falon, Az isteni misszió igaz üzenete nevű csoport pedig közös vallássá akarja gyúrni a kereszténységet és az iszlámot.

A keveredés Gaborone egyik bevásárlóközpontjának élelmiszerüzletében is tetten érhető: a húsos pult szinte csak halal – azaz az iszlám törvényei szerint levágott – állati terméket árul, jóllehet Botswana keresztény többségű állam.

*****

Rossz fordítás eredménye cikkükben (HVG, 2010. május 8.) az afrikai keresztyénekkel kapcsolatban az evangélikus megnevezés, amellyel magyarul a Luther alapította felekezetet illetjük. Egy ismerősöm járt úgy külföldön, hogy a felirat alapján azt hitte, evangélikus templomba megy, helyette tapsoló, táncoló, karizmatikus (a Szentlélek közvetlen, jelenbeli működését élményként megélő) jellegű közösségben találta magát. Az „evangelical” USA-ból származó angol szó, és más nyelvű származékai, amit én – a nálunk ismeretlen fogalmat megmagyarázva – „evangéliuminak” fordítanék, nem felekezet megnevezése, hanem hitgyakorlási stílusé, amely sokféle protestáns felekezetben feltalálható, és a „traditional”-lal, azaz a hagyományos vallásgyakorlati formával állítják szembe. Főként a neoprotestáns, színes és karizmatikus jellegű keresztyén közösségekben lelhető fel, de vannak valóban lutheránus, presbiteriánus és európai evangéliumi (a „jó hír” megtalálásának első örömét sugárzó, a hit közvetlen, napi élményeit hangsúlyozó) gyülekezetek is.

KORSÓS BÁLINT

(DEBRECEN)

Cikkük (HVG, 2010. május 8.) konzekvensen evangélikusnak – egy ízben evangélistának – nevezi a helyesen evangéliumi (Evangelical) afrikai keresztényeket. Az evangélikus szó azonban a lutheránus egyház tanainak a megnevezése. A szerző ezután egyenlőséget tesz az „evangélikusok” (értsd: evangéliumi keresztények) és a pünkösdi egyházak közé, pedig ez utóbbiak csupán részei a neoprotestáns megújulásnak. A legrosszabb mégis a „mise” szó téves használata – mely szó kizárólag a katolikus szertartást jelöli, míg protestáns oldalon az istentisztelet kifejezés a bevett szóhasználat.

KÁDÁR LÁSZLÓ

BIBLIATANÁR (TÓALMÁS)