Keresztény egység napja: Hívőknek, hitetleneknek

A Magyarországi Evangélikus Egyház részéről dr. Fabiny Tamás püspök úr, a Magyarországi Református Egyháztól Csoma Áron szóvivő adott választ a kérdéseinkre. A Magyar Katolikus Egyház részéről a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szerkesztőségünkhöz eljuttatott véleményét olvashatják.

Szeptember 14-e a keresztény egység napja. Egyházuk számára mit jelent ez a nap?

Katolikus

A keresztények közötti egységre törekvést nagyon fontosnak tartjuk. Az Apostoli Szentszéknél, a katolikus egyház központi vezetésében külön Pápai Tanács működik a keresztény egység előmozdítására. Ez a hivatal a II. Ökumenikus Direktórium című dokumentumban újra összefoglalta az egység érdekében végzett munka elveit és szabályait. Eszerint az ökumenikus együttműködés megmutatja a világnak, hogy akik Krisztusban hisznek, s az ő Lelkéből élnek bátran és reménykedve próbálják legyőzni az emberi megosztottságokat.

E közös kötelességünk és örömünk által összetartozunk mindnyájan, akiket Krisztusról kereszténynek neveznek. Azért imádkozunk ezen a napon és persze különösen a minden évben január 18. és 25. között megrendezett Ökumenikus Imahéten, hogy ez a közösségünk egyre teljesebb és egyre láthatóbb legyen.

Evangélikus

Számunkra elsősorban január harmadik hete telik a keresztény egység jegyében, hiszen ez a hagyomány szerint szerte a világban ökumenikus imahét. Pünkösdöt is rendkívül kiemelkedő ünnepnek érezzük ebből a szempontból. Természetesen szeptemberben is fontos számunkra a keresztény egység, hiszen az egyházak felekezeti megoszlását csak ideig valónak tekintjük. Tudomásom szerint a pannonhalmi bencés testvérektől származik a gondolat, hogy szeptember 14-ét a keresztény egység napjának tartják. A római katolikus egyházon belül az ehhez a rendhez kötődő lelkiség különösen is nyitott más felekezetek, így a protestánsok felé.

Református

A református egyház is, mint a többi történelmi felekezet, az ökumenikus imahéten szokta ünnepelni a kereszténység egységét, ami minden év januárjában kerül megrendezésre. Ilyenkor ünnepeljük a Krisztus-hívők egységét és közösségét, hiszen Jézus Krisztusba vetett hitünk közös.

Ugyanazt a Jézus Krisztust tartja mindegyik egyház megváltójának és ugyanazzal a töretlen hittel tekintenek előre.

Nem kívánunk senkit hitében megkérdőjelezni, de felmerül a kérdés, hogy a XXI. században miért van szükség különböző keresztény felekezetekre, hiszen mindenkinek ugyanaz az Istene.

Katolikus

A különböző keresztény felekezetek létének oka nem a szükségszerűségben, hanem az emberi történelemben keresendő, konkrét emberi döntések, hibák, bűnök következménye. Jézus Krisztus egyetlen egyházat alapított, éppen ezért imádkozunk az egységért, amely mindenekelőtt Isten ajándéka, amit szakadatlanul kérnünk kell, ahogyan ezt maga Jézus tette az Utolsó Vacsora termében azért imádkozva, hogy „mindnyájan egy legyenek” (Jn 17, 21).

Evangélikus

Már az Újszövetség arról tanúskodik, hogy az egyházon belül különböző irányzatok vannak (péteri, páli, jakabi irányzat), ám ezek megférnek egymás mellett – amíg Krisztust tekintik fejüknek. A felekezetek ma is az egyház színgazdagságát jelentik.

Református

Az, hogy az ember miként ápolja a kapcsolatát az Úristennel és más emberekkel, annak különböző módjai léteznek. A kereszténység tehát sokszínű és ennek megvan a maga szépsége, egymástól tudunk tanulni.

Az emberek mintha elfordultak volna az egyháztól: meglátásuk szerint mi ennek az oka és miként lehetne visszavezetni az eltévedt bárányokat a hit ösvényére?

Katolikus

Ez egy nagyon összetett kérdés, sokféle kulturális, társadalmi folyamat hat abba az irányba, hogy az embereket eltávolítsa az egyháztól. Ugyanakkor a mi feladatunk az, hogy hitelesen, örömmel éljünk hitünk tanítása szerint és akkor mindig lesznek olyanok, akiket ez a példa vonz és csatlakozni szeretnének hozzánk.

Evangélikus

A szekularizáció modern és általános jelenség. Ezen az egyházak sopánkodhatnak is, de tekinthetik feladatkijelölésnek. Amennyiben az egyház nem egyszerűen a hierarchiát, hanem a hívek közösségét jelenti, akkor természetes módon jelen van az emberek között. Egy régi megfogalmazás szerint: „a laikusok – világi hívők – az egyház reprezentánsai a világban."

Református

Az egyháznak mindig az volt a feladata, hogy az örömhírt, az evangéliumot, a szabadulást eljuttassa az emberekhez. Ez a feladata nem változott semmit az évszázadok folyamán. Ma nyilván a mai kor nyelvén szükséges megszólalni, hogy mindezt képesek legyünk befogadhatóvá tenni az emberek számára, hiszen másféle életritmusban éljük az életünket, mint akár húsz-harminc évvel ezelőtt. Az egyháznak mindig ehhez kell alkalmazkodnia anélkül, hogy feladná alapvető hitelveit.

Egyházuk mit vár az új kormánytól támogatás téren?

Katolikus

Egyrészt közfeladatot ellátó intézményeink számára egyenlő finanszírozást, másrészt bízunk abban, hogy partnerként tudunk együttműködni az élet különböző területein az egész társadalom javára. Ennek körvonalai reményeink szerint a közeljövőben konkretizálódnak.

Evangélikus

Elsősorban nem anyagiakat (bár a korábbi tartozások ismeretében és az egyház közszolgálati tevékenységére tekintettel azt is), hanem esélyegyenlőséget, azonos elbírálást – például az EU-s pályázatokban –, valamint az egyházban folyó értékteremtő munka megbecsülését.

Református

Partnerséget és párbeszédet, ezek a legfontosabbak. Eddig az volt a probléma, hogy az elmúlt évek alatt a kormány nem volt hajlandó tárgyalni és partneri viszonyt kialakítani velünk. Azt várjuk, hogy a társadalom javára tudjuk fordítani azokat az értékeket, amelyeket az egyház magában hordoz.