Keresztény alternatívák hétvégi bulikra: West-balkáni tömegek – a templomban miért nem?

– Ennek a kérdésnek legalább két oldala van. Az egyik, hogy az egyházak igenis elérik a fiatalok egy nem elhanyagolható részét. Például, a fesztiválszerű nyári programok szervezésében mi evangélikusok voltunk az úttörők. Szélrózsa elnevezésű találkozóinkon közel háromezer fiatal vesz részt időről időre. Nyilván, ma már nem csak az Evangélikus Egyházban vannak ilyen szervezések, a reformátusoknál például Csillagpontnak hívják ugyanezt. Megemlíthetjük még a katolikusok által szervezett, sikeres gospel-koncerteket is, ahol szintén több ezren fordulnak meg. Ezen kívül, csak a mi egyházunkban 10.000 diák tanul különböző iskolákban. E mellett számtalan gyülekezet, egyházmegye és egyesület szervez még nyitott, érdekes programokat. Hiba volna azt gondolni, hogy a keresztény egyházak nem foglalkoznak, nem törődnek a fiatalokkal – fogalmazott Szeverényi János, a Magyarországi Evangélikus Egyház missziói lelkésze.

Ugyanakkor meg kell vallani azt is, mutatott rá a missziós szakember, hogy a lelkészek, gyülekezetek jelentős része nem éri el vagy nem tudja megtartani a fiatalokat. Ennek különböző okai vannak. Sajnos nem elhanyagolható az ateista diktatúra máig tartó hatása. A mai fiatalok szülei lényegében egyházellenes nevelést kaptak. Ugyan miért küldenék, vagy csupán miért engednék el a gyerekeiket egyházi rendezvényekre? Egyáltalán, a gyerekeknek miért jutna eszükbe elmenni?

A fehér civilizáció terhei

Szeverényi szerint a másik, nagyon komoly ok, hogy a mai fiatalokra rázúdul a nyugati, „fehér civilizáció” dübörgő, csillogó-villogó, szó szerint kábító, hedonista, individualista szellemisége. Mivel a fiatalok bizonytalannak érzik a jövőjüket, könnyen sodródnak a „ringasd el magad” zsibbadásába. A fogyasztói szféra cinikus, szív nélküli manipulátorai és élvezői a maguk módján, professzionálisan meglovagolják ezt az életérzést. Azt is be kell látni, hogy az egyház egy része ma még képtelen kijönni a mások és maga által épített gettóból, nem tudja megszólítani nemzedékét, és így el is veszíti azt. – Nem a zenével van baj, a stílus, a minőség, amit kínálunk, az jó, azzal nincs semmi gond – reagált a kérdésre Révész Péter, a Budapest Gospel képviselője, aki egyben egy keresztény koncertek szervezésével foglalkozó iroda alapító tagja. – Sokkal nagyobb probléma, hogy az információ nem jut el a fiatalokhoz. Sok általunk szervezett koncert után lehetett hallani olyan hangokat, hogy „ó, ha tudtam volna róla…” Sajnos még mindig nincs egy országos evangéliumi rádió, ahol előre beharangoznák ezeket az eseményeket, még nincs egy központi, keresztény portál, amit mindenki néz, ami összefog mindent, ahol minden aktuális információ megtalálható. Reméljük, a mindennapi.hu végre az lesz.

Hogyan jut el egy 2011-ben szervezett partira háromezer ember? Vannak öngerjesztő folyamatok, a fiatalok egymásnak adják a hírt. Ilyen volt például a Hillson United, vagy a Hillsong London. Ha ismeri őket ezer, kétezer ember, az elhívja a haverjait, és akkor nagyon könnyen összejön háromezer ember, vagy akár több is. A West Balkán esetében valószínű, ugyan ez volt a helyzet, mondta Révész Péter.

– Amennyiben nem csak a zenei rendezvények látogatottságáról akarunk beszélni, éppen most olvastam az Isten szerelmesei című könyv második részében, hogy mi keresztények azt hirdetjük, hogy nálunk van a kenyér, de amikor valaki betér, csak morzsákat talál az Isten házában. Ha pont a kenyér házában nincs kenyér, az már nem csak a zene, vagy az információk hiányának a kérdése. Hallottam, 2012-ben jön Magyarországra Franklin Graham. Még emlékszem, amikor 1985-ben édesapja, Billy Graham járt itt, akkor megtelt a Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion). Az hány ezer ember lehetett? Neki mi volt a titka? Egyszerűen az evangéliumot prédikálta, és jöttek az emberek, és megtértek – foglalta össze a szervező, aki hozzátette: – Függetlenül a zenénk stílusától és minőségétől, én inkább ebben látom a problémát. Úgy érzem, manapság nem a színtiszta evangéliumot hirdetjük. Egy kicsit felhígítjuk, próbáljuk emberei módon eladhatóvá tenni, igyekszünk a hallgatóság kedvében járni. Azt mondjuk, amit-, és úgy mondjuk, ahogy hallani szeretnék. Azt hiszem, itt kezdődnek a bajok. Egyszerűen legyen tiszta, ugyanakkor vonzó az életünk. Akkor majd tolongani fognak a mi kapuinknál is az emberek.

Igenis népszerűek

Az„Ez az a nap, évtizedes múlttal rendelkező, keresztény szervezőiroda vezetője, László Viktor szerint egyáltalán nem mondható, hogy a rendezvények nem népszerűek. Tavalyelőtt például, a West End tetőn a keverőtől a színpadig nem lehetett eljutni. Sokszor persze nehéz belőni, mekkora helyre szervezzenek egy koncertet, és ha az ember nem jól kalkulál, az nyilván rosszul veszi ki magát, de most novemberben még az Aréna is megtelt, és azért több mint hétezer ember!

– Hogy miért nem szervezünk ilyen koncertet minden hónapban, ha ennyire sikeresek? Természetesen bennem is felmerült a kérdés, de ehhez folyamatosan, óriási energiára lenne szükségünk. Mégis azt gondolom, szükségesek az alternatívák, ezért hoztuk létre a Take5-ban a Soul & Gospel Klubot, ami nem csak egy évben egyszer nyitja meg kapuit. Ott 300 férőhelyen 300-an vagyunk, igaz, beférnek 1500-an is, de mi betartjuk a szabályokat. Hogy a világi rendezvényekkel szemben más keresztény rendezvények mennyire látogatottak, azt nem tudom, de a legegyszerűbb állandóan a drogosokat, meg az alkoholistákat szidni, hogy úgy könnyű. A kereszténységnek fel kell állnia. Legyen egy hely ahol alkohol és drog nélkül jól is jól érezheti magát az ember. Van még feladatunk! – mondta László Viktor.

Miért nem lökdösődik háromezer ember a misék előtt?
 – Még emlékszem, a megtérésem előtt, ahogy mentem a Margit körúton, a ferences templom előtt úgy hét, fél nyolc körül rengeteg fiatal ácsorgott a járdán. Akkor nem értettem, mi ez, később aztán már én is jártam közéjük. Friss hívő koromban, a kilencvenes évek elején alig lehetett beférni a templomba, fél nyolckor már nem volt ülőhely, nyolckor már állóhely sem. Azért van ilyen is, de én is várom annak az időnek eljövetelét, amikor az istentiszteleteken tolongani fognak az emberek. Az egy kegyelmi időszak lesz, Istennek olyan meglátogatása, mint pl. Brazíliában, ahol rendszeresen 30-40 ezres miséket tartanak hetente. Elkezdték kicsiben, kinőtték, új helyre költöztek, most már kimentek a városon kívülre, máshol nem férnek el. Sajnos ez egyelőre Dél-Amerikában történik, és nem itt, Magyarországon. Hogy ez min múlik? Kell, hogy Isten is akarja, és kell hozzá egy ember, akinek erre személyes elhívása, meg karizmája van. Az egyháznak magában kell keresnie a választ és önvizsgálatot tartani, ahogy most a West Balkán esetében is keresik, kinek, miben, mi volt a felelőssége. Meg kell találnunk a módját, hogyan érjük el a fiatalokat, a szórakozás, a kikapcsolódás és az istentisztelet kapcsán – foglalta össze László Viktor.