Keresztény allegória vagy szimpla mese? – A Narnia-kampány

Bár hazánkban az ezredfordulóig csak kevesen ismerték, a Narnia Krónikái az egyik legnépszerűbb angol fantasy-regényfolyam: C.S. Lewis brit író az ötvenes években hét kötetben alkotta meg Narnia nevet viselő világát. A sok szempontból a Harry Potter-könyvek előképének is tekinthető történetekben az angol Pevensie-család négy testvére a második világháború alatt titokzatos-mágikus módon átkerül Narnia világába, ahol feladatukká válik a fel-felbukkanó gonosz erők legyőzése és az ott élő békés szerzetek védelmezése.

Bár az egyházak rendszerint elítélik a fantasy műfaját – a kilencvenes években hisztérikus kampányokat is folytattak ellene –, a Narnia Krónikái az angolszász keresztény felekezetek kedvencének számít. Ennek egyik oka valószínűleg abban keresendő, hogy C. S. Lewis hívő keresztény volt, aki nem csak irodalmi, de a keresztény hit mellett érvelő apologetikus munkáiról is ismert. Másik oka pedig az, hogy egyesek szerint a mű hemzseg a vallásos allegóriáktól és a keresztény szimbólumoktól.

Ezért nem csoda, hogy amikor a Gyűrűk Ura-trilógia sikerén felbuzdulva a Disney 2005-ben megfilmesítette a Narnia Krónikáinak első kötetét (Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényt), angol és amerikai felekezetek, illetve egyes amerikai konzervatív vezetők – így például Jeb Bush, az akkori elnök öccse – számos kampányban buzdítottak a film megtekintésére.

Franchise-gyanú

Több kritikus nem nagyon érti, mire föl a keresztények euforikus lelkesedése. A Narnia hemzseg a minotauruszoktól, törpéktől, faunoktól, és egyéb igen „pogány” mitológiai alakoktól. Minden részben óriási csaták folynak, ahol egyetlen hős sem dilemmázik azon, ha néhány tucat ellenséges katonát vagy szörnyeteget kell lemészárolnia. A moziváltozat, ahogy egyes kritikusok felhánytorgatták, még ennél is keresztényietlenebb. A második rész, a Caspian herceg alapkonfliktusa például az emberi Város és a mitológiai lények lakta Erdő között zajlik, és mondandója alapján inkább neohippi civilizációellenes kritika, mint keresztény mese.

A film egyetlen keresztény motívuma Narnia legendás patrónusának, Aslannak a karaktere lehet. Aslan oroszlán, amiről a bibliaolvasó ember könnyen asszociálhat Júda házára, melyből Dávid király és Jézus is származik. És Aslan kész saját életének feláldozásával megmenteni az egyik Pevensie-gyereket, amit sokan Jézus kereszthalálára emlékeztető motívumnak tartanak – főleg, hogy Aslan is feltámad. Aslan azonban nem éppen magasztos oknak köszönheti újjáéledését: az őt rituálisan feláldozó Fehér Boszorkány mágiájába egy apró értelmezési hiba csúszott. „Azok az emberek, akik egy nagy allegóriának tekintenek minden alkotást, elfelejtik azt, amiről a mese valójában szól: ízlelni, érezni, látni valamit, amit pusztán az allegorikus párhuzamokkal képtelenek lennénk elérni.” – jegyezte meg Jacob Schriftman – egyébként vallásos keresztény – német író a Narniára szerinte ráerőltetett keresztény párhuzamokról. 

A december 9-én Magyarországon is bemutatásra kerülő A Hajnalvándor Útja című részben erős lesz a beavatási vonal: a vallásosság egyik legerősebb és legvonzóbb motívuma. A Grace Hill Media – a hollywoodi produkciókat a vallásos nézőknek reklámozó médiavállalkozás – külön honlapot és médiacsomagot dobott piacra keresztény közösségek számára, mely a Hajnalvándor Útját hitoktatási segédanyagként felhasználó csomagokat forgalmaz. Nem kétséges, hogy a 130 millió templombajáró Amerikájában az új Narnia óriási üzlet lesz, de az már nagyon is kétséges, vajon ez a mese-fantasy valóban a kereszténységgel szervesen összefonódó, annak értékeit közvetítő alkotás-e, vagy csak egy üres „keresztény franchise”.