Katolikusok a reformációról

Tizenegy éve, október 31-én, a reformáció emléknapján írták alá a Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség képviselői a megigazulásról – a legnagyobb vitát kiváltó reformátori tanításról – szóló közös nyilatkozatot Augsburgban. A katolikusok egyben feloldották a meigazulástant évszázadok óta sújtó egyházi átkot.

Az ezt követő misén Edward Cassidy bíboros azt mondta: a nyilatkozat elsöpri a múltbeli kiközösítéseket a jelen világban, és kifejezésre juttatja az isteni kegyelem és az emberi cselekedetek kapcsolatáról szóló tanítás terén elért alapvető megegyezést. Így fogalmazott: „napjaink feladata nemcsak abban áll, hogy folytassuk az építőmunkát, hanem éppúgy kötelességünk kijavítani azokat a károkat, amelyeket az emberek okozta viharok, konfliktusok és földrengések eredményeztek az épületben, mely a Krisztusra, mint szegletkőre alapozott Egyház.”

II. János Pál életművéhez hozzátartozott a reformáció megértése és elfogadása is. Luthert születése ötszázadik évfordulóján a pápa „atyánk a hitben” kifejezéssel méltatta, nem kis meglepetést okozva. Az is nagy lépésnek számított, amikor a hitükért brutálisan megkínzott gályarabok debreceni emlékművét –  mintegy bocsánatkérő gesztusként  – 1991-ben  II. János Pál  megkoszorúzta.

A mindennapi.hu kérdésére a reformációval kapcsolatban Kiss Rigó László katolikus püspök így reagált: „mai fejjel azt mondom: a reformáció követelményeinek nagy részét én is vallottam volna. Lehet, hogy ezért akkor engem is kiátkoztak volna... a reformátorok nem akartak egyházszakadást. Ők igazi megújulást akartak, de ez sajnos csak részben valósult meg.” 

Protestáns  egyházak nincsenek?

Úgy tűnik, XVI. Benedek álláspontja konzervatívabb a reformáció egyházaival szemben. Nagy zavart keltett protestáns körökben a Hittani Kongregáció 2007-es dokumentuma (Responsa ad quaestiones de aliquibus sententiis ad doctrinam de Ecclesia pertinentibus), melyre az egész világ felfigyelt. A dokumentumban ilyen kitételek szerepelnek: „Krisztus ezen a földön egyetlen egy Egyházat hozott létre és ezt egy látható gyülekezetként és lelki közösségként alapított meg, mely kezdete óta és a történelmen keresztül mindig létezik és mindig létezni fog, és amelyben egyedül van meg most és marad meg a jövőben is a Krisztustól alapított minden elem. Krisztusnak ez az egyetlen Egyháza, melyet a Credoban egy-, szent-, katolikus- és apostolinak vallunk meg… Ez az Egyház, e világban közösségként értelmezve és szervezve, a katolikus Egyházban áll fenn, melyet Péter utóda és a vele közösségben levő püspökök vezetnek.” ...a subsistit in (fennáll, létezik) kifejezés egyedül csak a katolikus Egyházra érvényes, mivel ez az egységnek arra a ismertetőjelére vonatkozik, melyet a hitvallásban megvallunk (Hiszem az „egy” Egyházat; és ez az „egy” Egyház a katolikus Egyházban valósul meg.)”

A 2007-es, vagyis jelenleg érvényes nyilatkozat szerint a zsinati szövegek és az ezt követő tanítóhivatal  jogosan vitatják el azoktól a közösségektől, melyek a 16. századi reformációból keletkeztek, az „egyház” címet. „Ezek a közösségek ugyanis a katolikus tanítás szerint a papszentelés szentségében nem bírják az apostoli utódlást.. . a szentségi papság hiánya miatt nem őrizték meg az eucharisztikus misztérium eredeti és teljes valóságát, ezért a katolikus tanítás szerint nem lehet őket a szó igazi értelmében „egyháznak” nevezni.”

Hans Küng svájci teológus ugyanakkor éppen a katolikus egyház egysége érdekében tartana szükségesnek „második reformációt". Az idén Münchenben rendezett 2. Ökumenikus Egyházi Tanács ülésén kijelentette: a szexuális visszaélési ügyek példa nélküli bizalmi válsághoz vezettek, illetve egyértelművé vált, hogy az egyház összetett vezetési gondokkal küzd. Szerinte a Vatikán a Bibliában leírtak ellenére tiltja a papok nősülését. Ugyanakkor a katolikus egyház autoriter jellegű tanítása folyton újabb konfliktusok elé állítja a híveket például a természettudományokkal és a családtervezéssel kapcsolatban – folytatta.