Kábel állja útját a templomkapu feltárásának

„A legnagyobb gondot egy tízezer voltos kábel jelenti, amely az egykori Szent Erzsébet-templomnak éppen azt a szeletét zárja el előlünk, ahol a kapuzatnak lennie kell” – nyilatkozta Fogas Ottó, az ásatás vezető régésze. A szakember hozzátette, hogy idén talán lehetőség lesz a kábel kiváltására, hogy eljussanak a templom többi része alapján minden bizonnyal díszesen faragott kőkapuig.

A Szent Erzsébet-templom az egykori szegedi várban állt több évszázadon át. Szeged történelme azonban messzebbre nyúlik a középkornál: a terület igazán akkor kezdett történelmi jelentőségűvé válni, amikor Róma elfoglalta Daciát a II. század elején. Sót és aranyat hoztak keletről Pannóniába, s a két tartományt összekötő útnak fontos állomáshelye lett Szeged, vagyis Partiscum.

A középkori Szeged első okleveles említése 1183-ból való Ciggedin néven. A város azonban már korábban is valószínűleg létezett, hiszen az Erdélyből a Maroson leúsztatott só elosztására nemigen találni közel s távol alkalmasabb helyet.

Így a település mind nagyobb lett, 1246-ban pedig elnyerte a városi rangot is, innentől kezdve ugyanazokat a kiváltságokat élvezte mint Székesfehérvár és Buda. Néhány évtizeddel később pedig elkezdődött a vár építése is.

„Az Alföld legnagyobb várát építették föl itt – mondta el a két évvel ezelőtti ásatási évad alkalmával Horváth Ferenc régész, a múzeum igazgatóhelyettese. – A vártemplom építése pedig a XIV. század elején kezdődött és többszöri nekirugaszkodással egész a XVI. század elejéig tartott. Az egyik jelentős átépítésre Mátyás korában kerülhetett sor.”

Egyszerre a vár és a város temploma is volt virágzásának több mint kétszáz esztendeje alatt. „Nagyon sok volt a helyszínen a temetkezés, így végső nyughelyül biztosan megnyitották a város lakói előtt. Eddig ezernél több sírt találtunk, ami azt jelenti, hogy mivel a kriptákat folyamatosan használták, legalább tízezer embert temethettek el itt” – magyarázta Fogas Ottó.

A városnak, a várnak – s így a templomnak is – a virágzását a török törte derékba. 1526-ban kifosztották és felégették, majd 1543 elején elfoglalták a várost. Így is a szerencsésebb hódoltsági települések közé tartozott, hiszen kincstári hászbirtok lett, vagyis a haradzsot egyenesen a szultánnak szolgáltatta be, így kiszámíthatóbb volt az élete, mintha szpáhik sarcolták volna kedvük szerint.

A törököt viharos másfél évszázad követte. A vártemplom falából egyaránt került elő török és kuruc ágyúgolyó, gránát. „Az 1879-es árvíz elmosta ugyan Szeged jó részét, ám a templomnak már korábban vége lett” – mondta Horváth Ferenc. „A város 1686-os felszabadítása után egy ideig még állt a vártemplom, a XVIII. század elején azonban nekikezdtek a lebontásának. A terület a köveiből feltöltődött, így ha méteres magasságban is, de megőrződtek az egykori falak és a sírok is.”

A vár sorsát végleg az árvíz pecsételte meg. Annyira megrongálta, hogy hamarosan lebontották (a szegediek amúgy sem szerették, mert folyamatosan feszült volt a viszony a benne állomásozó osztrák helyőrséggel). Néhány boltíve maradt meg csupán, ezek alkotják a múzeum kiállítóépületének magját. 1879-ben a tragédia után Ferenc József megígérte, hogy sokkal szebb Szegedet építenek vissza, mint a korábbi volt. Modern város épült, a középkori történelmet pedig csak a Dóm-téren álló Dömötör-torony és az alsóvárosi ferences templom őrizte meg a felszínen.

A vártemplom feltárásának idei évadja a szokásoknak megfelelően „látványásatás” lesz, vagyis a Móra Ferenc Múzeumban történő előzetes bejelentkezés után csoportosan meg lehet tekinteni a régészek munkáját augusztus 5-e után, s az érdeklődők idegenvezetést is kapnak a vár és a templom történetéről.

Képgaléria a vártemplom feltárásáról és hangos séta a szegedi vár történetét kutatva a Műemlékem.hu magazinjában!